借景 [shakkei]

Jelentése „kölcsönzött díszlet”, „kölcsönzött táj”. A sakkei azt jelenti, hogy a környező tájat is figyelembe veszik a kerttervezésnél. A hagyományos kelet-ázsiai kerttervezésben jelentése „a háttérben lévő tájkép eleve beépítése a kert kompozíciójába”. Ez vonatkozhat a környező hegyekre, folyókra, tengerre, tavakra. A kert a sakkeinek köszönhetően elveszti határait, a környező tájjal egységet alkotva sugároz harmóniát.

Kínai eredetű a kifejezés, egyik első japán felhasználása feltehetően a Tenrju-dzsi templom kertje és az Arasijama hegy kettőse.

Híres sakkei kertek:

Adacsi Múzeumkert, Jaszugi
Genkó-an, Kiotó
Dzsikkó-in, Kiotó
Kijomizu templom, Kiotó
Iszui-en, Nara
Risturin Kert, Takamacu

Forrás:
http://www.aisf.or.jp/~jaanus/deta/s/shakkei.htm
https://www.tokyoweekender.com/2020/05/japanese-words-cant-translate-shakkei/
https://www.dwell.com/article/shakkei-garden-design-borrowed-scenery-462a906f

雪舟等楊 , 1420-1506

A Muromacsi-kor (1333-1573) legjelentősebb szuibokuga/szumi-e (tusfestészet) művésze volt. Fiatal korában szerzetesnek állt, de korán megmutatkozott művészi tehetségét nem fojtotta el. Egy anekdota szerint, büntetésképp, hogy festett a templomban, mestere egy oszlophoz kötözte, és mikor este visszament hozzá, hogy kioldozza, a sötétből egy egér ijesztette meg a szerzetest, amit Szessú rajzolt a porba a könnyeivel.

1468-69-ben Kínában tartózkodott, Pekingben tanult, a császári festőakadémián. A Szung- és Jüan-festészet hatott rá nagymértékben, de jamato-e (teljesen japán stílusú, realisztikus ábrázolás a Heian-korból) stílusú portréi bizonyítják, hogy ismerte és becsülte a klasszikus japán festészetet is.

Stílusa dinamikus és pontos, expresszív, szögletes ecsetvonások jellemzik, hiányzik belőle az elődeire jellemző misztikum, kifejezésmódja közvetlen, egyszerű. A haboku stílus képviselője, mely lényege, hogy a tust nagyon vizes ecsettel húzzák végig a papíron, kontúr nélkül. Ekképpen a pillanatnyi ihlet megörökítése a cél, és a sötét és világos tónusok közti gyors váltás pedig mély benyomást tesz a megfigyelőre.

Kortársaival ellentétben, számos festményéről hiányzik verses betét, így képei nem tartoznak a si-dzsiku (verset tartalmazó fali tekercskép) kategóriába. Nem kötelezte el magát egy költő mellett sem – ahogy a sógun szolgálatában sem állt. Haláláig Jamagucsiban élt viszonylag független életet.

Forrás:

Itó-Maeda-Miyagawa-Yoshizawa, Japán művészet, Corvina, 1980.
Gy. Horváth László, Japán kulturális szótár, Corvina, 2018.
https://terebess.hu/zen/mesterek/Sesshu.html
https://www.britannica.com/biography/Sesshu/Mature-years-and-works

島原の乱 [shimabara no ran], 1637-1638

A kjúsúi Simabara és Amakusza környékén parasztfelkelés robbant ki, mivel a helyi uralkodó (Macukura klán) súlyos adóterhekkel nehezítette meg az ott lakók életét. A felkelők közt számos keresztény volt, akik a keresztény hit védelmében is fegyvert fogtak, valamint róninok és a területet előzőleg uraló család, az Arimák volt szamurájai is csatlakoztak a felkelőkhöz. A felkelés vezetői, a kereszténységük miatt jogfosztottá vált daimjókból kerültek ki. A felkelők egy tengerre néző régi várban (Harai vár) sáncolták el magukat, végül azonban a sóguni erők négyhónapnyi ostrom után, holland segítséggel felülkerekedtek. Mintegy 37.000 embert mészároltak le. A felkelés, mivel számos keresztény vett részt rajta, jó indokként szolgált a Tokugava sógunátusnak, hogy megszakítsa a kapcsolatot Nyugattal, valamint drasztikus keresztényüldözést hirdessen (ld. vallásigazolás, danka-rendszer).

A vezérek közül sokat emlegetett történelmi alak Amakusza Siró (1621?-1638), akinek valós személyét több szempontból homály fedi. Legendák szólnak például különleges képességeiről, állítólag (többek közt) kézrátétellel gyógyított. A szabadság és egyenlőség eszméjét hirdette és képviselte, kiemelkedő szépségével és bölcsességével vonzotta az embereket. (Olyan teória is van, hogy valójában nő volt.) A simabarai ostrom végén, társaival együtt lefejezték. Mai napig hősként tisztelik, és megkapta a hóganbiiki címet, mely jelentése: „részvét a parancsnok iránt”. Ezt a kifejezés eredetileg Minamoto Josicunére használták először, akit saját bátyja öletett meg (lásd kapcsolódó cikkünk: „Puskaporos hordó, de melyik csald pincéjében?„). Azóta tágabb értelmezést nyert: „együttérzést jelent a vesztessel”, az olyan történelmi alakokat illeti, akik vagy valami eleve vesztes ügyért harcoltak, vagy hirtelen emelkedtek fel, hogy aztán tragikus véget érjen a történetük.

Forrás:
Gy. Horváth László, Japán kulturális szótár, Corvina, 2018.
Jamadzsi Maszanori, Japán történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.
https://www.newworldencyclopedia.org/entry/Shimabara_Rebellion

心中 [shinjū], „szerelmi öngyilkosság”

A sindzsú egymáshoz kötődő személyek öngyilkosságát jelenti – legelterjedtebb aspektusa a kettős szerelmi öngyilkosság, de a sindzsúnak több fajtája is van; olyan személyek együttes halálát jelenti, akiket valamilyen jellegű szeretet köt össze, így szerelmesek mellett például a szülők és gyermekek közös öngyilkosságára is használják a kifejezést.

A sindzsú, a 17-18. századtól gyakori témája lett az irodalmi, színpadi műveknek.

„Mondjunk búcsút a földnek…
Ó, éjszaka s te, kedvesem, bocsáss meg!
Midőn a halál ösvényére léptünk:
dér lett belőlünk, mely a temetőkert
útját lepi – s elolvad, hogyha rálépsz…
Ó, súlyos álom! A világ az élet:
súlyos, szomorú álom!”

/Csikamacu Monzaemon, Kettős szerelmi öngyilkosság Szonezakiban, ford. Baranyai Ferenc/

„Ki képes azonban utólag őszinte lélekkel megmondani, igazságos volt-e, hogy a szenvedés útjára lépett?
De még a fénylő telihold sem láthatja előre azt a sötétséget, amely most a szívében van a tizedik hónap tizenötödik éjszakáján. Oly múlandó minden, mint az imént lehullott dér, amely reggelre elolvad. De még ennél is múlandóbb a szerelmesek élete. Mily könnyen elillant a forró ölelések édes íze a hálószobában!”

/Csikamacu Monzaemon, Kettős szerelmi öngyilkosság Amidzsima szigetén, ford. Vihar Judit/

Kapcsolódó fogalmak: dzsunsi, dzsiszei

Forrás:

Gy. Horváth László, Japán kulturális szótár, Corvinva, 2018.

https://ja.wikipedia.org/wiki/%E5%BF%83%E4%B8%AD?oldid=42216345#%E6%9C%89%E5%90%8D%E3%81%AA%E5%BF%83%E4%B8%AD%E4%BA%8B%E4%BB%B6

https://www.britannica.com/place/Japan/Political-reform-in-the-bakufu-and-the-han

Vihar Judit, Csikamacu Monzaemon, a japán Shakespeare, URL:  http://seas3.elte.hu/nadasdy70/vihar.html

https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/chikamatsu.html

賤ヶ岳の戦い
Sizugatake-i csata, 1583.

賤 [shizu] – magányosság, 岳 [take] – hegycsúcs

A Sizugatake-i csatát 1583-ban, Oda Nobunaga halála után egy évvel vívtak.

Nobunaga megdöntve a Muromacsi sógunátus (1336-1568) hatalmát, bevonult Kiotóba, és már csupán egy lépésre volt attól, hogy országegyesítő törekvései sikerrel járjanak, amikor is 1582-ben egyik lázadó embere, Akecsi Micuhide meggyilkolta őt és legidősebb fiát is (Honnodzsi incidens). Nobunaga és fia, Nobutada halála után a hatalmi játszmában űr támadt, örökösödési viták keletkeztek, mivel Nobutada gyermeke, aki következő volt az Oda családi vérvonalban, még csak 3 éves volt.

Nobunaga egyik tábornoka, Tojotomi Hidejosi legyőzte az áruló Akecsi Micuhide-t, és Nobunaga embereit nagyrészt maga mellé állította. Az egyik volt tábornok, Sibata Kacuie azonban ellene fordult. Az ő harcuk zajlott le Sizugatake erődjeinél, melyet Hidejosi védett a támadó Kacuie ellen. A csatát Hidejosi nyerte meg, és tábornokai [Shizugatake no shichi hon yari] 賤ヶ岳の七本槍 – „Sizugatake hét lándzsája” néven váltak ismertté. A „hét lándzsa”: Kató Kijomasza, Fukusima Maszanori, Katagiri Kacumoto, Vakizaka Jaszuharu, Kató Josiaki, Hirano Nagajaszu, Kaszuja Takenori.

Forrás:
Seven Spears of Shizugatake: http://www.7yari.co.jp/en/busho/index.html
Jamadzsi Maszanori, Japán Történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.
George Sansom, A history of Japan 1334-1615, Standford University Press, 1961.

朱印船 [shuinsen], „vörös pecsétes” hajók

„Vörös pecsétes” hajóknak hívták azokat a kereskedőhajókat, melyek vörös pecséttel ellátott hajózási engedéllyel rendelkeztek. Ezek az engedélyek azt is igazolták, hogy a hajó nem kalózoké (vakóké). „Vörös pecsétes” papírokat a Tokugava Iejaszu által vezetett sóguni kormány adott ki először. (1604-1635 közt több mint 350 ilyen engedélyt bocsátottak ki.)
Leginkább városi kereskedők, és kjúsúi daimjók indítottak kereskedőhajókat, de mivel a hajóztatók nagy hasznot húztak, Iejaszu több nagy kereskedőt sajátjaként alkalmazott, így akarván monopolizálni a külkereskedelemből befolyó hasznot. A külföldről behozott áruk felett a bakufunak elővásárlási joga volt, a kereskedők és daimjók a maradékon osztozkodhattak. Iejaszu megtörte a portugál kereskedők egyeduralmát is a selyemkereskedelemben – több kereskedő bevonásával céhet alapított, így fel tudták vásárolni a portugál hajók által szállított teljes selyemkészletet, melyet aztán a céh által szabott áron adtak tovább a kiskereskedőknek.

Forrás: Jamadzsi Maszanori, Japán történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.

撞木娘  [shumoku musume]

A sumoku, „fából készült harangütő, buddhista templomoknál”[1] . A sumoku muszume jókai tehát valószínűleg a fejformájáról kapta nevét, mivel annak alakja a harangütőhöz hasonlít.
Nagy szemei,  megnyúlt fejének két szélén helyezkednek el. Furiszode kimonót hord, amit általában a hajadon lányok szoktak viselni.
Nem tartozik a nagyobb jelentőséggel bíró jókaiok közé, mégis szinte mindenki ismeri. Ez annak köszönhető, hogy egy nagyon népszerű jókai-kártyajátékban szerepelt. A játékban nincs hozzá eredettörténet fűzva, de a kártya szerint az Uszui hágónál jelenik meg. Ez nem véletlen – ismert élőhelyei ugyanis a hegyek közti hágók.

Forrás: http://yokai.com/shumokumusume/

További információk a japán hiedelemvilágról és teremtményeiről az alábbi művekben:

Matthew Meyer: The Night Parade of One Hundred Demons
                                      The Hour of Meeting Evil Spirits
                                      The Book of Hakutaku

[1] Japán-magyar nagyszótár, főszerk. Varrók Ilona, Japán Stúdiumok Alapítvány, Bp., 2015.

青海波 [seigaiha] „kék tenger hullámai”

Tradícionális japán minta. A hullám alakú, ismétlődő díszítőmintát számos területen használják. Megjelenik templomok, csarnokok, kapuk díszítő elemeként, agyagfigurákon, lakkfestményken, bugaku és nó jelmezeken, vagy a zen kő-kertek homokba rajzolt szamon 砂紋 [samon] mintájában.

Egy jellegzetes udvari tánc, a Szeigaiha tánc folyamán viseltek hullám mintázattal díszített ruhát, innen ered a minta elnevezése. Gendzsi például Szeigaiha, azaz „Kék tenger hullámai” táncot ad elő a „vörös levelek ünnepén”. (ld. gagaku, bugaku)

Idézet a jelenetből:

„Gendzsi herceg „A kék tenger hullámait” táncolta. To no Csudzso volt a partnere. Bár ügyesség és szépség dolgában mindketten túltettek az átlagos szereplőkön, Csudzso csak olyan volt Gendzsi mellett, mint törpefenyő a virágzó cseresznyefa mellett. Csodálatos pillanat volt, amikor a lenyugvó nap sugarai Gendzsit érték, a zene pedig hirtelen felerősödött. A nézők még sosem láttak olyat, hogy valaki ilyen finoman lépkedjen, ilyen kecsesen tartsa a fejét (…). Olyan megindítóan szép volt a tánc, hogy a császár szeme könnybe lábadt, a hercegek és nagyurak pedig hangosan sírtak. Amint a dal elhallgatott, és Gendzsi, táncruhájának hosszú ujját lesimítva ott állt és várta, hogy felhangozzék a zene következő tétele, majd meg is szólalt az élénkebb ütemű második rész, a herceg – felhevült, égő arcával – soha még ennyire nem szolgált rá a nevére: Gendzsi, a Ragyogó.”

Forrás:

Muraszaki Sikibu, Gendzsi regénye, ford. Hamvas Béla, Európa, 1963, 185.

Seigaiha 青海波, JAANUS, URL: http://www.aisf.or.jp/~jaanus/deta/s/seigaiha.htm

Traditional Japanese Patterns, https://www.nippon.com/en/japan-data/h00478/traditional-japanese-patterns.html?fbclid=IwAR0RBlM54QmxBpkIonsc7sfUdan21LDnIPrktDxSX9-vU2fdSD-zMhjs3Kw

Kép: 住吉広行　源氏物語紅葉賀図 URL: http://www5f.biglobe.ne.jp/~bunkazai/kinsei-works/hiroyuki1-2.html