Dzsunsi

殉死 [junshi], “hűség-szeppuku”

Amikor egy daimjó 大名 [daimyó], egy földesúr meghalt, akkor a szolgálatában álló szamurájok közül volt, aki önként szeppukut 切腹 [seppuku], rituális öngyilkosságot követett el, hogy kövesse urát a halálba – ez a halálnem a dzsunsi.

A dzsunsi gyakorlata a 17. században élte „fénykorát”. A szokás talán legkiemelkedőbb példája a Nabesima-ház, ahol is 1618-tól 1657-ig bezárólag több családtag halála után is tömegesen követtek el embereik dzsunsit, például Nabesima Sigekata halála (1645) után 22-en, Nabesima Kacusige halála (1657) után 26-an követték önként urukat a halálba.

A szokás viszont torzult idővel, mivel megesett, hogy a daimjók közt versengés alakult ki, kinek a családjában követnek el több dzsunsit – még az is előfordult, hogy róninokat béreltek fel a rituális öngyilkosság ezen formájára. Ebben az esetben a halott rónin családja magas járandóságot kapott, és fiát magasabb rangra emelték.
A dzsunsi megítélése mindig is ambivalens volt, és számos katonai vezető tiltakozott a szokás ellen, emellett viszont tisztelettel is adóztak iránta.
A Tokugava sógunátus a dzsunsi gyakorlatát (az adaucsival 仇討ち [adauchi], vérbosszúval egyetemben) a buke sohatto, a „busi szabályzat” keretein belül hivatalosan is betiltotta 1663-ban, majd a tilalom a szabályzat 1682-es újrakiadásában is szerepelt.

A tiltás mellett szólt többek közt az is, hogy a dzsunsi gyakorlata a politikai vizeket is fel tudta kavarni. A harmadik sógun, Tokugava Iemicu (1604-1651) halála után – aki egyébként szintén a dzsunsi ellen képviselt álláspontot – 13-an követtek el szeppukut, köztük a történelem folyamán a legtöbb magas rangú emberrel, többek közt két ródzsú-val 老中 [rōjū], azaz „vénnel” a vének tanácsából, mely tanács az akkori kormányzat legmagasabb döntéshozó szerve volt.

A dzsunsi kései példája Nogi Mareszuke, az orosz-japán háború híres tábornokának esete, aki Meidzsi császár halála után feleségével együtt követett el hűség-szeppukut (1912). A tábornok halála hatással volt például Mori Ógai (Az Abe-ház) és Nacume Szószeki (Kokoro) munkásságára is.

A dzsunsihoz kapcsolódó fogalom a hiebara 冷腹, mely jellegzetessége, hogy a szamuráj, ura halála után hosszabb idő elteltével (például halálának évfordulójakor) követ el rituális öngyilkosságot – ez azokban az esetekben volt például jellemző, mikor a ház vezetői megtiltották a szamurájoknak a dzsunsi gyakorlatát.

 

Kapcsolódó fogalom: dzsiszei, sindzsú

 

Forrás:

Szabó Balázs, Követni a halálba: szamuráj-öngyilkosságok a 17. századi Japánban, in: Távol-keleti Tanulmányok 2013/1-2: 151–171. URL: http://www.konfuciuszintezet.hu/letoltesek/tkt/tkt_2013_1-2/tkt_2013_1-2.pdf
Jamadzsi Maszanori, Japán történelem és hagyományok, Gondolat, Bp., 1989.
Dr. Szabó Balázs, ELTE Távol-keleti Intézet, Japán Tanszék, Japán Történelem előadás, 2018.

 

 

fb-share-icon