草双紙 [kusazōshi]
Edói képeskönyvek. Az Edo-korszakhoz (1603-1868) kötődő, fadúc-nyomásos illusztrált, különböző műfajokat magába foglaló, de formailag hasonló kivitelezésű irodalmi kiadványokat jelöl az elnevezés, mely az 1700-as évektől jelent meg az irodalmi palettán.
A kuszazósi csoportjába tartozó kiadványokban a közös tehát, hogy kiadásuk Edóban történt, valamint mind a „könnyű irodalom” (szósi 草紙 [sōshi]) valamely szegmenséhez tartoztak (ellentétben a somocu 書物 [shomotsu] típusú könyvekkel, mely a „magas irodalmat” foglalta magába). A közös vonások mellett azonban műfaji eltérést mutatnak, más-más volt az elsődleges célközönségük és a jellegzetes tartalmi elemekben is eltéréseket mutatnak.
Akahon 赤本: Piros borítójú, gyermekeknek szóló könyv, mely tündérmeséket, tanmeséket tartalmaz.
Kurobon 黒本: Fekete borítójú könyv, mely népszerű hősök, legendák, csodák, a buddhista és sinto irodalom történeteit dolgozta fel.
Aohon 青本: Kék borítójú könyv, mely célközönsége a fiatal felnőttek és nők. Feldolgoztak kabuki történeteket, dzsóruri-balladákat, monogatarikat, híres háborúk, vérbosszúk történetét.
Kibjósi 黄表紙: Kezdetben az aohon paródiája volt, célközönsége az edoi férfiak. (bővebben: KATT)
Gókan 合巻: Hosszabb terjedelmű mű, mely az 1800-as évek elején élte virágkorát. Témáját tekintve szívesen merített a kabukiból.
Forrás:
Csendom Andrea, Politikai élcelődés, vagy propaganda? A reformkori kibyóshi ábrázolásmódjáról, Közel, s Távol VI., 2016. URL: https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/39169
http://www.aisf.or.jp/~jaanus/deta/k/kusazoushi.htm
