Terauke szeidó 寺請制度

A háztartások és buddhista templomok közt fennálló kölcsönös kapcsolati rendszer, mely a Heian kortól (794-1185) kezdve létezett. A kezdetekben önkéntes alapon működő rendszer alapját képezte, hogy egy adott háztartás anyagilag hosszú távon támogat egy templomot, mely cserébe biztosítja a hagyományos ceremóniákat, rituálékat, lelki gondozást. A templommal támogatói viszonyban álló háztartást hívták danka-nak 檀家. A danka-rendszer a Simabarai felkelést követően (1638-tól) változott meg, amikor is a kereszténységet tiltó intézkedések kivitelezésére használták fel. Kötelezővé tették a családok bejegyzését egy adott buddhista templomhoz, mely terauke-t寺請, vallásigazolást adott ki arról, hogy az adott személy nem keresztény. Az igazolásokról hivatalos nyilvántartást, súmon aratame-t (shūmon aratamechō 宗門改帳/ shūmon ninbetsuchō 宗門人別改帳 / shūshi aratemechō 宗旨改帳) készítettek évente, mely dokumentumot a felsőbb hatóságoknak a templom köteles volt átadni. A kötelező danka-rendszert a Meidzsi korszakban (1868-1912) törölték el.

Forrás:
Kenneth A. Marcure, The Danka System, Monumenta Nipponica, 1985 (Spring), Vol. 40, pp. 39-67, Sophia University, URL: https://www.jstor.org/stable/2385001?origin=crossref&seq=29#metadata_info_tab_contents
Gwendolyn Laurel Gillson, The Buddhist ties of Japanese women: crafting relationships between nuns and laywomen, Graduate College The University of Iowa, Iowa City, Iowa, 2018, Iowa Research Online: https://ir.uiowa.edu/etd/6113