恵比寿 [ebisu]

Halászok és kereskedők védelmezője, az anyagi jólét és gyarapodás kami-ja, a Hét Szerencseisten (Sicsi Fukudzsin 七福神) egyike. Joviális, kövérkés, szakállas halászként szokták ábrázolni, sok esetben egyik kezében horgászbotot, a másikban (vagy vállán átvetve) nagy, vörös tengeri keszeget (tai 鯛) tart, mely a jó szerencse jelképe. Klasszikus Heian-kori (794-1185) viseletben, fekete fejfedőben (kazaori ebosi 風折烏帽子)  látható sok ábrázoláson, és ún. marebito-nak (客人, まれびと), vándor-szellemnek tartják, aki ha tisztelettel vannak felé és megvendégelik, akkor cserébe jót cselekszik, szerencsét hoz a házhoz. A mitológiában alakja összefonódik Hiruko kami-val.

A vörös tengeri keszeg, tai, amivel előszeretettel ábrázolják, egy igen kedvelt hal a japán konyhában, és mivel hangalakja fellelhető a medetai kifejezésben, mely „örvendetes, örömteli, szerencsés (esemény, kimenetel)” jelentéssel bír, ezért gyakori fogás ünnepeken, pl. esküvőkön.

Arcképével üzletekben, kereskedelmi helyeken is találkozhatunk, üzlettulajdonosok, vállalkozók körében igen népszerű istenség. Ebiszu istenhez köthető egyik legnagyobb fesztivál a Toka-Ebiszu (Ebesszan, Ebiszu Fesztivál), január 9-10. közt, a Hjogo-i Nisinomija szentélyben, ahová hatalmas tömeg látogat el évente, hogy az új évre is a szerencseisten támogatását kérjék.

Forrás:
Michael Ashkenazi, Handbook of Japanese Mythology, Oxford University Press Inc, New York, United States, 2008.
Ian Reader, A sintoizmus, Kossuth kiadó, Budapest, 2000.
https://kansaiguide.jp/rt/eng/event/detail/?item_id=ENT0000015
https://www.britannica.com/topic/Ebisu

絵本太閤記 [ehon taikōki]

Az Ehon Taikóki képes olvasókönyv, mely Tojotomi Hidejosi életét dolgozza fel. Első kötetét 1797-ben adták ki, írta Takeucsi Kakuszai, illusztrálta Okada Gjokuzan.

A könyv fogadtatása olyan pozitív volt, hogy 1802-ig további hét kötetet adtak ki, bennük 84 történettel. Csikamacu Janagi, Csikamacu Koszuiken és Csikamacu Szen’jóken 1799-ben ningjó dzsóruri 人形浄瑠璃 (bunraku) színpadra vitte Ehon Taikóki címmel. A darab 13 napot ölel fel, mely időszak Oda Nobunaga halálától – az áruló Micuhide által elkövetett gyilkosságtól, Tojotomi Hidejosi bosszújáig – Micuhide felett aratott győzelméig tart. Nem sokkal később 1800-ban a darab kabuki változata is megjelent I. Tokuszuke Nagava jóvoltából, Ehó Taikóki címmel. A szigorú cenzúra miatt megváltoztatták a szereplők neveit, így lett Oda Nobunagából Oda Harunaga, vagy Akecsi Micuhidéből Takecsi Micuhide.
A könyv népszerűsége rendkívül nagy volt, így végül a kormány 1804-ben kivonta a nyomdákból.

A Taikóki 太閤記 elnevezés magába foglalja az összes, Tojotomi Hidejosi életéről szóló művet. Több Taikóki is született, ezek egyike a fent röviden bemutatott Ehon Taikóki. Talán az egyik leghíresebb Taikóki Hoan Oze nevéhez köthető, és 1626-ban adták ki 20 tekercses művét. Általánosságban véve ezt tekintik Hidejosi életrajzának alapjául, azonban rámutatnak arra is, hogy a szerző saját történelem-szemlélete erősen befolyásolta a művet. Másik híres Taikóki a Kavaszumi Taikóki 川角太閤記, mely öt kötetben tartalmazza a Hidejosival kapcsolatos anekdotákat.

Ehon Taikóki – ningjó dzsóruri, Amagaszaki felvonás (10. nap), Takecsi Micuhide: Josida Tamame, 2013. jú., National Bunraku Theatre, forrás

Forrás:
https://www.kabuki21.com/ehon_taikoki.php
https://collections.mfa.org/objects/453517
絵本太閤記

emaki 絵巻 vagy emakimono 絵巻物 „Horizontális tekercskép”

Illusztrált, narratív, horizontális olvasásra készített tekercskép, mely a 11. században jelent meg és a 13. században érte el tetőpontját (hatása azonban még a 19. századi fametszeteken is érezhető). Az emaki szöveg és kép kombinációja, az illusztráció és a történet egyazon tekercsen, egymással kiegészülve jelenik meg. Találunk köztük történelmi (Heidzsi monogatari emaki (kapcs. cikk), vallási (Kegon engi emaki), irodalmi (Makura no szósi emaki) témájú, illetve szokásokat, hiedelmeket, legendákat feldolgozó (Sigiszan engi emaki) alkotásokat is.

Az egyik legismertebb és legrégebbi gyöngyszeme a jamato-e 大和絵 [yamato e], azaz „japán stílusú festészet”-nek a Gendzsi monogatari jeleneteit ábrázoló emaki, melynek keletkezését a 12. század elejére datálják. A Gendzsi monogatari Muraszaki Sikibu klasszikusnak számító regénye, mely Gendzsi herceg szerelmi kalandjain keresztül a Heian-kor udvari életét tárja elénk – az eredeti tízből fennmaradt három, töredékes tekercs a regény 13 fejezetének egy-egy kiemelkedő jelenetét ábrázolja, inkább az illusztrációra helyezve a hangsúlyt, kevés szöveggel kiegészítve.

Az emaki kapcsán érdemes megemlíteni a jellegzetes „tető nélküli ház” fukinuki jatai 吹抜屋台 [fukinuki yatai] ábrázolási módot, mely a belső terekben történő jeleneteket olyan perspektívából ábrázolja, mintha az épületbe fentről pillantanánk be.

Forrás: Itó – Maeda – Miyagawa – Yoshizawa, Japán művészet, Corvina, 1980.