Emaki

emaki 絵巻 vagy emakimono 絵巻物 „Horizontális tekercskép”

Illusztrált, narratív, horizontális olvasásra készített tekercskép, mely a 11. században jelent meg és a 13. században érte el tetőpontját (hatása azonban még a 19. századi fametszeteken is érezhető). Az emaki szöveg és kép kombinációja, az illusztráció és a történet egyazon tekercsen, egymással kiegészülve jelenik meg. Találunk köztük történelmi (Heidzsi monogatari emaki (kapcs. cikk), vallási (Kegon engi emaki), irodalmi (Makura no szósi emaki) témájú, illetve szokásokat, hiedelmeket, legendákat feldolgozó (Sigiszan engi emaki) alkotásokat is.

Az egyik legismertebb és legrégebbi gyöngyszeme a jamato-e 大和絵 [yamato e], azaz „japán stílusú festészet”-nek a Gendzsi monogatari jeleneteit ábrázoló emaki, melynek keletkezését a 12. század elejére datálják. A Gendzsi monogatari Muraszaki Sikibu klasszikusnak számító regénye, mely Gendzsi herceg szerelmi kalandjain keresztül a Heian-kor udvari életét tárja elénk – az eredeti tízből fennmaradt három, töredékes tekercs a regény 13 fejezetének egy-egy kiemelkedő jelenetét ábrázolja, inkább az illusztrációra helyezve a hangsúlyt, kevés szöveggel kiegészítve.

Az emaki kapcsán érdemes megemlíteni a jellegzetes „tető nélküli ház” fukinuki jatai 吹抜屋台 [fukinuki yatai] ábrázolási módot, mely a belső terekben történő jeleneteket olyan perspektívából ábrázolja, mintha az épületbe fentről pillantanánk be.

Gendzsi monogatari emaki, forrás

 

Forrás: Itó – Maeda – Miyagawa – Yoshizawa, Japán művészet, Corvina, 1980.

fb-share-icon