舞楽 [bugaku]
A bugaku színpadi műfaj, álarcos tánc, melyet eredetileg ünnepi alkalmakkor felállított színpadon adtak elő.
A táncot kísérő zenét önmagában gagakunak (雅楽) hívjuk. A gagaku hangszerei:
SÓ (笙 [shō]) – 17 bambuszsípból álló szájorgona
HICSIRIKI (篳篥 [hichiriki]) – rövid oboa
BIVA (琵琶 [biwa]) – négyhúros basszuslant
VAGON (和琴 [wagon/yamatogoto])- hathúros citera
CURI-DAIKO (釣太鼓 [tsuri-daiko])- állvanyon függő dob
KAGURABUE (神楽笛 [kagurabue]), RJÚTEKI (竜笛 [ryūteki]), KOMABUE (高麗笛 [komabue]) – fuvolák
KOTO (琴 [koto]) – 13 húros citera.
A gagaku lehet önálló zene, viszont mikor a táncot kíséri, akkor nem használják a kotót és a bivát. Kínából származik, eredetileg világi zene volt, lakomák alkalmával játszották. A Heian-kor közepén alakították át japán ízlés szerint, és ekkor a bugakunak is meghatározott előadásmenetet írtak – ekkortól lett a bugaku az arisztokrácia színpadi művészete.
A bugaku-előadás menete az enbuval, azaz megtisztító tánccal kezdődik, majd ezt táncpárok sorozata követi, melyeknek meghatározó eleme a szimmetria. A táncpárok egy szabu és ubu táncból állnak, melyek a mozgásból adódóan bal- ill. jobb oldali táncot jelentenek. A szabu táncok Kínából, Indiából, Vietnámból származnak, míg az ubu táncok a három koreai királyságból és Bokkaiból. A viselt álarcok és jelmezek jellemzően egzotikusak, színesek.
Forrás: Kokubu Tamocu, A japán színház, Gondolat, 1984.
Ajánló, ha tovább kutakodnál a témában:
Bugaku: Japanese Imperial Court Dance, New York Public Library, 2017.
