朱印船 [shuinsen], „vörös pecsétes” hajók

„Vörös pecsétes” hajóknak hívták azokat a kereskedőhajókat, melyek vörös pecséttel ellátott hajózási engedéllyel rendelkeztek. Ezek az engedélyek azt is igazolták, hogy a hajó nem kalózoké (vakóké). „Vörös pecsétes” papírokat a Tokugava Iejaszu által vezetett sóguni kormány adott ki először. (1604-1635 közt több mint 350 ilyen engedélyt bocsátottak ki.)
Leginkább városi kereskedők, és kjúsúi daimjók indítottak kereskedőhajókat, de mivel a hajóztatók nagy hasznot húztak, Iejaszu több nagy kereskedőt sajátjaként alkalmazott, így akarván monopolizálni a külkereskedelemből befolyó hasznot. A külföldről behozott áruk felett a bakufunak elővásárlási joga volt, a kereskedők és daimjók a maradékon osztozkodhattak. Iejaszu megtörte a portugál kereskedők egyeduralmát is a selyemkereskedelemben – több kereskedő bevonásával céhet alapított, így fel tudták vásárolni a portugál hajók által szállított teljes selyemkészletet, melyet aztán a céh által szabott áron adtak tovább a kiskereskedőknek.

Forrás: Jamadzsi Maszanori, Japán történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.