Terauke 寺請 és Súmon aratame 宗門改

Edo kor (1603-1868): A holland és angol kereskedők megjelenésével csökkent a szerepe a portugáloknak és spanyoloknak a kereskedelemben. Ez a Tokugava kormánynak „jól jött”, mivel az új kereskedelmi erő nem kötötte össze az üzletet, vallási tevékenységgel. Tokugava Iejaszu nem akarta, hogy még egy vallás (amely a későbbiekben politikai szempontból is kockázatot jelenthet), komolyabban megvesse a lábát Japánban, ezért 1613-ban az egész országra kiterjesztve betiltotta a keresztény vallás gyakorlását. Iejaszu halála után még inkább megszigorodtak a kereszténységet tiltó intézkedések. Megszületett az a rendelet, miszerint mindenki köteles egy buddhista templom felügyelete alá tartozni, erről pedig igazolással kell rendelkeznie, ezáltal is bizonyítva, hogy az illető nem keresztény. Ez a buddhista templom által kiadott igazolás volt a terauke „vallásigazolás”, az igazolásokról készített nyilvántartás pedig a súmon aratame. A kereszténység elleni tilalomnak egyik bevett gyakorlata volt a fumie, a „szentkép taposás” is.

(Ld. még: Danka-rendszer)

Forrás:
Jamadzsi Maszanori, Japán történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.
Gwendolyn Laurel Gillson, The Buddhist ties of Japanese women: crafting relationships between nuns and laywomen, Graduate College The University of Iowa, Iowa City, Iowa, 2018, Iowa Research Online: https://ir.uiowa.edu/etd/6113