A B C D E F G H I J K M N O R S T U V Z
Uc Uk Um

Ucsi-Szoto

ウチ – ソト [uchi – soto] – „belső-külső” társadalomtér-felfogás

Az úgynevezett ucsi-szoto, vagyis a „belső és a külső tér” társadalom-felfogás egy, a Dzsōmon-kortól, az egész japán társadalmat meghatározó kommunikációs és identitás-képző, a társadalmi kapcsolatokat is meghatározó felfogás. A felfogás által magával hozott különleges kommunikációs rendszer szerint elkülönülnek a különböző tiszteleti nyelvek a köznyelvtől, ami a honne – tatemae 本音 [honne] – 建前 [tatamae] viselkedésben, tehát a „valódi vélemény – kifelé kommunikált vélemény”-ben is megnyilvánul.
Eszerint a kommunikációs metódus szerint a világ egy belső és egy külső részre bomlik, amelyben a belső, vagyis az ucsi körben helyezkedek el én, és a hozzám közelebb álló családi és baráti kör, amelyen kívül helyezkedik el a szoto, vagyis a külső kör, akikkel én alkalmi, vagy folyamatos nem-személyes kommunikációt folytatok.

Az ucsi körön belül az „én” világa nem képez zárt egységet, hanem kiegészül a közeli családtagokkal, a közeli és bizalmas barátokkal, a legbizalmasabb kollégákkal. A kettő közötti határvonal egy erősen zárt vonalat alkot, nagyon nehéz a szoto körből bekerülni az ucsi körbe. Az ucsi és a szoto körökön kívül helyezkedik el az „ismeretlenek” köre, akikkel egy japán abszolút nem kommunikál, emiatt, ha egy japán véletlenül meglök egy ismeretlen embert az utcán, nem kér tőle elnézést.

Mindez, vagyis az ucsi-szoto társadalomfelfogás megnyilvánul nemcsak a kommunikációban, hanem abban is, ahogy a személy a társadalmi helyzetét közvetíti, amilyen megjelenéssel és öltözékkel bír az illető. A szoto kommunikáció emellett még megjelenik abban is, ahogy egy vevő és egy eladó a boltban egymással kommunikál, amikor is az eladótól a maximális figyelem és udvariasság az elvárt a vevővel szemben – Japánban az eladó köszönti a vevőt, és nem fordítva. Ugyanez a viszony az, ami meghatározza egy munkavállaló lojalitását a munkaadójával szemben, mert a munkaadó is valamilyen mértékben az ucsi része.

Forrás:
Mohr Richárd – Osváth Gábor – Sato Noriko – Székács Anna: Japán, kínai és koreai üzleti kultúra. Távol-keleti menedzsment interkulturális és gyakorlati szempontból. Budapesti Gazdasági Egyetem, Keleti Üzleti Akadémiai Központ, Budapest, 2019.

A grafikát Csoma Orsolya és Hernádi-Székács (2003) nyomán a jelen szócikk szerzője, Vadász Fruzsina készítette.

Ukiyo-e Project

Hagyományőrzés.

Az Ukiyo-e Project célja, hogy megőrizze a műfajt, az ukiyo-e technikát.
Ennek érdekében művészei a modern világból merítenek témát, megtartva a klasszikus ukiyo-e formát és eszmeiséget, miszerint a műfaj mindig is a „jelen világ tükre”.

Forrás:
A project hivatalos oldala.

Ukiyo-e project, a „színfalak mögött”
KISS, Kabuki stílusban.
Ishikawa Masumi, Watanabe Kazuo, Yoshida Hideo munkája

 

Ajánló, ha tovább kutakodnál a témában:
Ukiyo-e technikáról bővebben: https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/uki.html

Umi bózu

海坊主 [Umibōzu], „tengeri szörny”

 

A tengeri szörny teljes alakját homály fedi, ugyanis csak válltól felfelé mutatja magát – azt is csak nagyon-nagyon ritkán. Tinta fekete bőre, és hatalmas kerek szemei vannak. Feje nagy, sima és kerek – mint az ónjúdóknál (az órás-jókaioknál) szokott. Szemtanúk szerint minimum hajóméretű a szörny, és van, hogy csupán izzó, óriási arca fekszik a vízre.

Nyugodt, szélcsendes éjszakákon jelenik meg, figyelmeztetés, vagy bármilyen előjel nélkül, óriási hullámokat és vihart okozva bukkan elő a tengerből, miközben minden igyekezetével próbálja elpusztítani a hajót.

Van olyan feljegyzés, miszerint az umi bózu tengeri örvénybe ragadja a hajót, mások szerint hasonlóképp, mint a funajúrei (bosszúálló tengeri szellem), hordókat követel a legénységtől. Abban az esetben, ha nem kapja meg, amit akar, vízzel árasztja el a hajót, ami gyorsan elsüllyed, a legénység pedig megfullad. Ha azonban a kért hordókat bedobálják a tengerbe az umi bózunak, az hiába árasztja el a hajót, a víz csak tehetetlenül kavarog, míg a legénység szerencsésen elmenekül.

Eredetét tekintve van olyan teória, miszerint az umi bózu megfulladt papok – akiket a falusiak dobtak a tengerbe – dühös szellemeiből kelt életre, más elmélet szerint pedig egy ősi vízi jókai a Szeto-beltengerből, és tőle származik az összes vízi szörny.

Umi bózu, Utagava Kunijosi, Tókaido 53 postaállomása c. sorozatából

 

Forrás: http://yokai.com/umibouzu/

További információk a japán hiedelemvilágról és teremtményeiről az alábbi művekben:

Matthew Meyer: The Night Parade of One Hundred Demons
                                      The Hour of Meeting Evil Spirits
                                      The Book of Hakutaku