vallás Archives

2021.06.30.2021.06.30.

A Napistennőről, Amaterasu Ōmikamiról, a Yamato-Dinasztia Anyjáról és Japán Főistennőjéről

Írta: Vadász Fruzsina, 2021. 06. 30.

Az elmúlt pár napban (a jelen sorokat 2021. jún. 25-én írom) a japán popkultúrával kapcsolatos közösségekben elég sokszor merült fel Amaterasu Ōmikami, [天照大神] a Napistennő neve, kérlelve őt viccesen vagy kedvesen, hogy egy icipicit nyugodtabb és kíméletesebb módon mosolyogjon ránk. (A MondoCon Közösség oldalán az egyik ilyen bejegyzés ITT található.) Magyarország ugyanis az ő hathatós segítségével 2021. jún. 23-án és jún. 24-én megdöntötte a saját júniusi melegrekordját, az Időkép.hu oldalán Fülöpházáról jelentettek 40°C meleget, a Magyar Nemzet vonatkozó írásában is úgy kommentálta az esetet, miszerint „Százhúsz éve nem volt ilyen meleg júniusban, új napi melegrekord”, vagyis az Országos Meteorológiai Szolgálat 1901 óta nem mért ilyen magas hőmérsékletet júniusban, mint csütörtökön. A Telex ezzel szemben csak 37,8°C-ról írt, azonban arról is, hogy a meleg és a légkondicionáló berendezések használatának hatására sikerült megdöntenünk az eddigi nyári áramfogyasztási rekordunkat is.

天照大神、どうもありがとうございました!
Köszönjük szépen, Amateraszu Főistennő!

Amaterasu Ōmikami mint istenség és az ő születése, isteni megbízatása

Amaterasu Ōmikami a japán shintō vallás főistene, akiről ugyan a hivatalos Genealógia-Jegyzékében nem tesz említést a japán Császári Háztartási Ügynökség, vagyis a Császári Udvari Hivatal, vagyis a Kunaichō; Conrad Totman-tól azonban tudhatjuk róla, hogy „Yamato urai […] az istennőtől származtatták magukat”, és hogy a legenda szerint az első császár, Jinmu Császár nagymamája is Amaterasu Ōmikami volt. [Forráseltérés a későbbiekben leírtakhoz képest.]

Születésének különlegessége, hogy a férfi ősisten, Izanagi [伊邪那岐 / 伊弉諾] gyászából született meg, aki a női ősisten, Izanami [伊弉冉尊 / 伊邪那美命] elvesztése felett érzett gyászában hozta e világra a legfontosabb három istenség egyikeként. Izanagi ugyanis leszállt az Alvilágba (Yomi – a halottak sötét földje), hogy visszahozza Izanamit, aminek egyetlen feltétele az volt, hogy Izanami úgy követheti Izanagit az evilágra vezető úton, hogy Izanagi nem fordulhat hátra megnézni szeretett kedvesét. Ezt a tabut azonban Izanagi nem tartotta be, és Izanami porladó testét meglátva elmenekült az Alvilágból, egy követ torlaszolva annak bejáratához. Az Alvilágban tisztátalanná vált Izanagi evilágra érve a Woto folyóban megmosakodott, és a mosakodásából lecseppenő vízből született meg a japán shintō istenvilág három legfontosabb istensége, a Napistennő Amaterasu, a Holdisten Tsukiyomi, [月読み] és a Viharisten Susanō. [須佐之男 / 建速須佐之男命] Amaterasu az Izanagi bal szeméből lecseppenő vízcseppből született meg. Az ő megszületésükkel a shintō vallás kettő meghatározó fogalma is megszületett, vagyis a misogi, [禊] a megtisztulási szertartások, és a kegare, [穢れ / 汚れ] ami a tisztátalanságot jelenti.

Izanagi a három gyermeke közül Amaterasura hagyta a nyakláncát, és felelőssé tette a Magas Égi/Mennyei Síkság, vagyis a Takamagahara / Takama-no-Hara [高天原] felügyeletére. Mivel minden isten engedelmességgel tartozott a Takamagahara irányába, ez a megbízatás egyet jelentett a főisteni kinevezéssel.

Utagawa Toyokuni III: Amaterasu. In.: Timothy Takemato: Illustration Amaterasu. World History Encyclopedia, forrás

A fiatal Amaterasu Ōmikami

A shintō vallásnak nemcsak a szakrális-liturgikus elemei, hanem a tárgyi elemei is jelentős részt Amaterasu Ōmikamihoz kötődnek. Történt ugyanis, hogy a vad Susanō megsértette Amaterasut, aki emiatt egy barlangba bújva sötétségbe borította a világot. (Susanōt leküldték, hogy uralja a sík tengereket, és még előtte Amaterasutól való elbúcsúzásképpen, jóhiszemű cselekedetként közösen szerettek volna gyermekeket nemzeni úgy, hogy Amaterasu megrágja és kiköpi a Susanōtól kapott kard-részeket, és Susanō is megrágja és kiköpi az Amaterasutól kapott ékszereket. Az esemény során azonban Susanō elkezdett egyre gorombább módon viselkedni, kárt téve a rizsültetvényekben és a Napistennő Palotájában.) Az istenek megpróbálták előcsalogatni a barlangból a Napistennőt, emiatt kakasokat vittek a barlang elé, ugyancsak tükröt akasztottak a barlang szája elé, a környező sakaki fára gyöngyöket akasztottak. Ame-no-Uzume, a hajnal, a vidámság, a meditáció és a mulatozás istennője komikus-erotikus (vetkőzős) táncával nevetésre bírta a többi istent, akiknek hangos nevetése kíváncsiságot ébresztett Amaterasuban, aki a barlangból kilesve meglátta a tükörképét, és az elkáprázott Amaterasut egy erős isten, Ame-no-Tajikarao kihúzta a barlangból, amit Tuto-Tamu egy szent kötéllel bezárt. A kakasok kukorékolása jelezte, hogy Amaterasu kilesett a barlangból. Mindezek hagyatéka a mai shintō tárgyi elemeiben a shimenawa, [標縄 / 注連縄 / 七五三縄] vagyis a tisztátalanságokat távol tartó szent kötél, és a shintō szentélyek bejárataként szolgáló vörös torii kapu [鳥居] is, ami egy japán kakas-ülő vagy madárülőke formáját ölti. Ame-no-Uzume említett komikus-erotikus tánca pedig a hagyomány szerint a kagura [神楽] rituális shintō táncműfaj alapját adta, amely jelentése „az istenek szórakoztatása”, és a célja az istenek kielégítése, kiengesztelése.

Utagawa Toyokuni III: Amaterasu Emerging From Exile. In.: Utagawa Toyokuni III: Illustration Amaterasu Emerging From Exile. World History Encyclopedia, forrás

Az idősebb Amaterasu Ōmikami, és Japán megszületése

Amaterasu Ōmikami később a fiát, Ame-no-Oshihomimit [天之忍穂耳命] kérte fel, hogy a Magas Égi/Mennyei Síkság Királysága felett uralkodjon. Azonban amikor ő rálépett az Ama-no-Hashidate Hídra, [天橋立] amely a Mennyet kötötte össze a Földdel, és meglátta a Földön uralkodó rendetlenséget, visszautasította anyja felkérését. Amaterasu ekkor Takami-Musubi [高御産巣日神], és egy isteni tanács segítségét kérte, ez　utóbbi úgy határozott, hogy Ame-no-Hohit küldik le a Földre. Tőle azonban három éven keresztül nem érkezett válasz, emiatt egy második isteni tanácsot hívtak össze, akik Ame-no-Wakahikot [天若日子 / 天稚彦] választották ki a feladatra, akit isteni nyilaival és íjával fegyvereztek fel. Ő azonban kevésbé volt megbízható, mint az elődje, mivel a feladata teljesítése helyett inkább feleségül vette Shitateru-himet, és teljesen elfelejtette a küldetését. Nyolc év elteltével, híradás hiányában, az isteni fácánt, Na-naki-met küldték Ame-no-Wakahikoért, hogy találja meg. Ez utóbbi lenyilazta a szerencsétlen madarat, akinek a lelke a Mennybe szállva találkozott Takami-Musubivel, aki a nyilat mérgében a Földre hajítva eltalálta vele Ame-no-Wakahikot, aki belehalt a találatba. Ezek az események tették szükségessé egy harmadik isteni tanács összehívását, amin úgy döntöttek, hogy ezúttal Take-Mikazuchit, [建御雷 / 武甕槌] a Mennydörgés Istenét, és Futsunushit, [経津主神 / 布都怒志命 / 布都努志命] a Tűz Istenét küldik le a Földre, felfegyverezve a kardjaikkal, hogy Ōkuninushit, [大国主] (archaikus nevén Ohokuninushit,) a Földi Uralkodót meggyőzzék arról, hogy fogadja el Amaterasu igényét a Föld feletti szuverenitás irányába. Ōkuninushi kettő fia ellentétes nézeten voltak. Az idősebb fiú, Kotoshironushi [事代主] azt javasolta az apjának, hogy fogadja el Amaterasu kívánságát. A fiatalabb fiú, Takeminakata [建御名方神] ellenállásra és elutasításra kérte az apját, és kiállt egy párbaj-csatára Take-Mikazuchival, a Mennydörgés Istenével, azonban ez utóbbi ellenében veszített a párbajban. Ōkuninushi ekkor döntött úgy, hogy átengedi a hatalmat Amaterasu Ōmikaminak.

Az emberi világra és Japánra, mint országra és nemzetre való kihatásuk az előbb leírt időszakban kezdődött meg, vagyis amikor az istenek ki akarták terjeszteni a hatalmukat a Földre is, ennek érdekében pedig követeket küldtek ide. Amikor Ōkuninushi átadta a földi hatalmat Amaterasu Ōmikaminak, a Főistennő újból megkérte a fiát, Ame-no-Oshihomimit, hogy uralkodjon a Föld felett, ő azonban másodszorra is visszautasította a felkérést, azonban önmaga helyére a saját fiát, Ninigi-no-Mikotot [瓊瓊杵尊] javasolta. Amaterasu Napistennő ennek megfelelően ide küldte unokáját, Ninigit, a három isteni regália, más elnevezés szerint a három isteni relikvia, [ezen megnevezések között szokásbeli különbség van a különböző szakirodalmakban, egy korábbi cikkünkben a második elnevezést alkalmaztuk, a jelen cikk további forrásai az első megnevezést tüntették fel] avagy egy tükör, egy kard és egy gyöngy (egy gyönggyel ékesített nyaklánc) kíséretében. Az említettek közül a gyöngy, vagyis az ékszer neve a Yasakani, [八尺瓊勾玉 / 八尺瓊曲玉 / 八坂瓊曲玉] amely azon gyöngy-ékszerek maradványa, amelyeket Susanō rágott meg és köpött ki a már említett búcsúzás során. A tükör neve Yata, [八咫鏡] és pont az a tükör, amivel előcsalogatták Amaterasu Ōmikamit a barlangból. A kard neve Kusanagi, [草薙 / 草薙の剣] és az eredete szintén Susanōhoz kötődik, aki a kardot egy szörny farkából rántotta ki. Az ő leszármazottja lett később az a Jinmu Császár, [神武天皇] aki először egyesítette a különböző japán nemzetségeket, Kr.e. 660 – Kr.e. 585, és alapította meg a Japán Államot Kr.e. 660-ban. Amikor Amaterasu három darabba törte, megrágta és kiköpte Susanō kardját, abból három női istenség született meg. Amikor Susanō rágta meg, és köpte ki Amaterasu 500 ékszeréből álló nyakláncát, öt férfi istenség jött a világra. Ezen nyolc istenség alkotta a japán nemesi családok és a nemesi osztály őseit a japán hagyományok szerint. [Forráseltérés a korábbiakban leírtakhoz képest Forrás: Vörös Erika és Mark Cartwright]

Toyohara Chikanobu: Susanoo. In.: San Diego Museum of Art: Illustration Susanoo. World History Encyclopedia, forrás

Szentélyek és szertartások

Amaterasu Ōmikaminak saját császári shintōista szentélye van, ahol a japán Császári Család mutat be áldozatot, a Kashikodokoro Szentély. [賢所] Az említett áldozatbemutatás azon húsz rituális szertartásnak, vagyis ceremóniának az egyike, amelyek bemutatása a Japán Császári Család és a Császári Udvar feladata. Ezen kívül a leghíresebb és legjelentősebb shintō szentélyt, az Ise Nagyszentélyt [伊勢神宮] is Amaterasu Főistennőnek ajánlották fel, itt (a Belső Szentélyben) található a három isteni regália közül a tükör. Ez utóbbi, tehát az Ise Nagyszentély Mie Prefektúrában található, Honshū szigetén. A 4 mérföldes, vagyis 6 kilométeres szentély egy belső és egy külső részre oszlik, ezek közül az elsőt Kr.e. 4-ben építették, és a későbbi formáját a Kr.u. III. században nyerte el, míg a másodikat csak a Kr.u. V. században alapították. A Belső Szentélyt Amaterasu Ōmikaminak, a Külső Szentélyt pedig Toyouke-Ōkaminak, [豊宇気毘売神 / 豊受気媛神 / 登由宇気神 / 等由気太神] az ételek, a ruházkodás, a háztartás, a mezőgazdaság és az ipar istennőjének ajánlották fel. A kettő szentélyt végül a Kr.u. VII. század elejétől kezdték fokozatosan összekötni és eggyé építeni.

Amaterasu ábrázolása a művészetekben, és jelképei a shintōista hiedelemvilágban

A japán művészetekben Amaterasu Istennőt egy jóságos természetű istenként ábrázolják, és gyakran ül háttal Tsukiyominak, a Hold Istenének. Az ő kapcsolatuk sokkal kiegyensúlyozottabb és harmonikusabb, mint Amaterasu kapcsolata Susanōval. A kakasok a japán hiedelemvilágában Amaterasu beharangozó hírnökei, a hollók pedig a japánok hite szerint Amaterasu hírvivői. A már említett Ise Szentély is azért a legfontosabb szentély Japánban, mert azt Amaterasu Ōmikaminak ajánlották fel, és az Istennő legfőbb jelképét, a nyolcoldalú tükröt, vagyis a Yata Kagamit [八咫鏡] is itt őrzik a mai napig a hagyomány szerint, habár vannak eltérő források, melyek a tükör jelenlegi tartózkodási helyeként a Kashikodokoro Szentélyt jelölik meg.

Felhasznált irodalom:

Kunaichō: Genealogy of the Emperors of Japan – https://www.kunaicho.go.jp/e-about/genealogy/pdf/keizu-e.pdf

Conrad Totman: Japán Története. Osiris Kiadó, 2006, Budapest

Vörös Erika: Japán vallástörténet (ELTE BTK Koreai Tanszék) – PDF Anyag, Kelet-Ázsia Vallásai és Kultúrája, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Kelet-Ázsia Tanulmányok Szak, Budapest, 2020.

Amaterasu. Shintō deity. In.: Encyclopӕdia Britannica – https://www.britannica.com/topic/Amaterasu

Mark Cartwright: Amaterasu. Published on 17 December 2012. In.: World History Encyclopedia – https://www.worldhistory.org/Amaterasu/

Kunaichō: The Ritual Ceremonies of the Imperial Palace – https://www.kunaicho.go.jp/e-about/kyuchu/saishi.html

Kenneth Pletcher: Ise Shrine. In.: Encyclopӕdia Britannica – https://www.britannica.com/topic/Ise-Shrine

Sebők Tünde: Kagura – Az istenek tánca. In.: Sűdi & Co., 2019. február 27. – https://sudy.co.hu/kagura-az-istenek-tanca/

Kazu Tabi: Szansu no Dzsingi – A három szent császári ereklye. In.: Hibiki Japanisztikai Folyóirat, 2020. 02. 20. – https://www.hibiki.hu/2020/02/20/szansu-no-dzsingi-a-harom-szent-csaszari-ereklye/

Varga Sándor: 40 fokkal tetőzött a hőség. Sosem volt még ilyen meleg júniusban. A fülöpházi homokbuckáknál jártunk. 2021. június 24. Időkép.hu. – https://www.idokep.hu/hirek/a-fulophazi-homokbuckaknal-jartunk-a-legnagyobb-forrosagban

Százhúsz éve nem volt ilyen meleg júniusban, új napi melegrekord. In.: Magyar Nemzet, 2021. június 25. Péntek 09:50. – https://magyarnemzet.hu/eletstilus/szazhusz-eve-nem-volt-ilyen-meleg-juniusban-uj-napi-melegrekord-9991223/

Iván András: 37,8 fok: megdőlt az országos napi melegrekord. 2021. június 23. – 19:12. Telex. – https://telex.hu/belfold/2021/06/23/hoseg-melegrekord-celsius-fok-meteorologiai-szolgalat

2020.06.29.2020.07.01.

Szinkretizmus és alkotmányosság: Shōtoku Taishi Tizenhét Cikkelyes Alkotmánya

Vadász Fruzsina, 2020. 06. 29.

Egy jogot tanult ember számára (az egyik diplomám európai és nemzetközi igazgatásszervező) sok tanulsággal és érdekességgel szolgál egy olyan előadás meghallgatása, amely egy jogi művet tárgyal, azonban bölcsész és eszmetörténeti szempontokat követ, és jogszociológiai szempontból is érdekesnek mondható. Az előadó, Dr. Takó Ferenc az ELTE BTK Japán Tanszék oktatója, a Japán Alapítvánnyal karöltve kezdeményezett egy eszmetörténeti előadás-sorozatot, amely első része a Hagyományok a japán eszmetörténetben 1. – Shōtoku taishi Tizenhét cikkelyes alkotmánya címet viseli, és a jelen írás egyik forrásául, és ihletőjeként is szolgál.

Dr. Takó Ferenc, Hagyományok a japán eszmetörténetben 1. – Shōtoku taishi Tizenhét cikkelyes alkotmánya

Maga az Alkotmány a japán jog-, és eszmetörténetben azért is egy jelentős alkotás, mivel az első írott alkotmánynak tekinthető a japán történelemben. Arra a személyesen feltett kérdésemre, hogy „Ugye jól tudom, hogy a Shōtoku Taishi-féle Alkotmány az első írott alkotmánya volt Japánnak?”, az előadó válasza alapján „Abban a sajátos értelemben, ahogyan ez alkotmány, igen.” – magának a Tizenhét Cikkelyes Alkotmánynak a történeti jelentősége, hogy ez az első japán alkotmány, az első hivatalos törvényszöveg, amelyet Suiko Uralkodónő unokaöccse, a Régens Shōtoku Taishi a hagyomány szerint saját kezével írt le Kr.u. 604-ben, ami azonban a hivatalos keletkezésétől több mint 100 évvel később, Kr.u. 720-ból maradt ránk, a Nihonshoki részeként. Saját véleményem szerint ez jogtörténeti-kodifikációs kérdéseket is felvet, azonban ezeket a kérdéseket a mostani írás nem tárgyalja.

Hogy megértsük, miért is olyan jelentős a mű, és miért is jelentős az, hogy pont Shōtoku Taishi-hoz kötődik, a tárgyalt Alkotmány X. Cikkelyét emelném ki:

„Tartózkodjunk a haragtól és a dühös gondolatoktól, ne bőszítsen fel, ha mások különböznek tőlünk. Minden embernek megvan a maga szíve-elméje, és mindenkié más-más irányba húzza. Ami neki jó, nekem rossz, ami nekem jó, neki rossz. Nem vagyok szükségképp bölcs, ő nem szükségképp ostoba. Mindketten egyszerűen emberek vagyunk. Ki határozná meg a szabályt, mely dönt jóról és rosszról? A másikkal, akár bölcs, akár ostoba, olyanok vagyunk, úgy működünk, mint a vég nélküli gyűrű. Így ha ő dühöng is, mi a saját hibáinktól tartsunk, és ha csak magunknak van igazunk, akkor is kövessük a sokaságot és eszerint cselekedjünk.”

Ez a felfogás egy abszolút megengedő, toleráns társadalomfelfogást takar, és ha meglessük magának az Alkotmánynak a szerkezetét, világossá válik, hogy mi is a jelentősége mindennek. Ugyanis a japán vallásosságot meghatározó három legfontosabb vallás, vagy filozófia, a Shintō, a Buddhizmus, és a Konfucianizmus is megjelenik benne, az említett sorrendben. Maga a sorrend is lényeges. Bizonyos értelemben a japán vallási szinkretizmus első írott jogforrásaként lehet a Shōtoku Taishi-féle Tizenhét Cikkelyes Alkotmányára tekinteni.

Mit is jelent a „szinkretizmus”? A Magyar Etimológiai Szótár szerint a szó jelentése „különböző vallási, filozófiai, műveltségi irányok, elemek elegyítése, összehangolása”, és a szóból képzett melléknév („szinkretikus”) jelentése „a szinrézisre jellemző, annak jegyeit viselő”, amely szóból ered a „szinkretikus vallás” is.[1]

Mi az indoka annak, hogy egy jogi alapdokumentumban ennyire hangsúlyosan jelenik meg a vallások összebékítése, és miért is jelentős, hogy mindez pont Shōtoku Herceghez köthető?

A Mason-Caiger könyv azon fejezete, amely az Alkotmány időszakát tárgyalja, a fejezet címeként „Az egységes állam megteremtése” időszakának írja le a korszakot. A korszakot megelőző legfontosabb történés a Soga-Mononobe rivalizálás volt, ami összefoglalva a régi idők Shintōjának és az akkoriban újdonságként számító Buddhizmusnak, vagyis a kamiknak és a bódhiszatháknak a rivalizálása volt, amiből végül a buddhista Soga család került ki nyertesként 587-ben, és a shintōista Mononobe család maradt alul. Shōtoku Herceg származását tekintve a Császári Ház és a Soga család leszármazottja is volt, rendkívüli tiszteletnek örvendett, halálakor sokakban hagyott űrt maga után: „A nap és a hold elvesztette ragyogását; ég és föld romba dőlt: ezután kiben legyen bizalmunk?” Shōtoku Herceg létesítette a ma is legrégebbi buddhista templomot Japánban, a Hōryū-ji-t, a kormányzósága idején pedig kínai mintára, az udvari tisztviselők rangok szerinti rendszerét vezették be, ami megváltoztatta az öröklődő tisztség régi, hazai japán rendszerét. Az első hivatalos követet ő küldte a kínai udvarba, és az ő érdeme az is, hogy szorosabb békés érintkezés épült ki Kínával, és hogy több civilizált kínai gyakorlat is átvételre került.

The Japanese history (Blog): Shotoku Taishi Anecdote I., 2015. 06. 01.

A már említett szinkretizmus miatt is jelentős, hogy egy buddhista családhoz tartozó herceg, a legfőbb jogi munkájában megtalálható három hagyomány, a Shintō, a Buddhizmus és Konfucianizmus közül nem a saját magáét, hanem a rivális család vallását említi és emeli ki sorrendileg először. Alapvetően a shintō egy olyan rendszer, ami a japánok életének egy keretet biztosít, meghatározóan az evilági élet vonatkozásában. Az istenek, a kamik körülveszik az embereket, jó és rossz tulajdonságaik vannak, eredendő tulajdonságuk a természethez való szoros kötődés. Maga a természettel való harmónia, összhang, a japánok életének egyik központi, belső szervezőeleme is, a természettel való összhang adja a példát a társadalmi összhang számára is, ami meghatározza az ember és ember közötti harmóniát, és a társadalom belső működését is. Maga a „harmónia” rögtön a szöveg legelején jelenik meg:

„Tartsuk értékesnek a harmóniát és a szembenállást kerüljük el. Az emberek hajlamosak a szétszakadásra és kevesen képesek belátásra. Ezért sokan nem követik uruk és apjuk szavát, és ellenségeskednek a szomszédos falvakkal, ha azonban a Fenti harmóniában van, a Lenti pedig nyugodt, és mindent egyetértésben vitatnak meg, a dolgok természetes menetükben folynak.”

Saját magam a magam írásaiban, az előadó természetközpontú harmónia-koncepciójától kicsit eltérően, gyakorlatiasabban és szemantikailag szoktam értelmezni a „társadalmi harmónia”, vagyis az itt is megjelenő „wa” értékét, azonban ez az értelmezés is összecseng a fenti idézettel. A „wa” írásjel egy, a hajlékonyságáról híres rizspalántából, és egy szájból áll, aminek logikai tartalma a rugalmas, egymásnak kölcsönösen engedményeket tevő beszédmodort jelenti, aminek a kiterjesztett vonatkozása az egymásnak kölcsönösen engedményeket tevő magaviselet és vitakultúra is. Magának a Shōtoku Taishi-féle Alkotmánynak az is a jogtörténeti jelentősége, hogy a társadalmi harmónia japán jogi normájának az egyik első írott jogforrásának számít.

Shōtoku Herceg tehát az I. Cikkelyben fektette le a shintōista értékeket, a II. Cikkelyben pedig a saját vallásának, a Buddhizmusnak az értékeit. Ez utóbbi az előzővel ellentétben nem az evilági vonatkozása miatt fontos, hanem az evilági lét utánról szól. Az emberi szenvedésektől való megszabadulás pedig az evilági lét után, a Nirvana állapotában érhető el. Maga az Alkotmány a „három buddhista kincs”, vagyis Buddha, a Dharma (az öröktől létező tan, amely meghatározza a sors folyásának a menetét), és a szerzetesi közösségek (vagyis a Sangha, ami nem más, mint a buddhista emberek közössége, vallási gyülekezete) tiszteletére szólít fel. Fontos megjegyezni, hogy a Buddhizmus nem, mint önmagáért való vallás, hanem mint a shintōista „harmónia” fenntartójának az eszköze jelenik meg.

Japan experience, HORYUJI (法隆寺), 2015. 08. 01.

A három említett hagyomány közül az első (Shintō) már kezdetektől fogva jelen volt Japánban, a második (Buddhizmus) a Kr.u. VI.-VII. században került át Kínából, ahogy a harmadik, a Konfucianizmus is Kínából került át, bizonyos szakértők szerint már a IV. században, azonban igazán fontossá a második hagyomány, a Buddhizmus megérkezésének az idején, a VI. században vált. Ennek az oka egyrészt a már említett rivalizálás volt az első kettő hagyomány között, másrészt pedig, hogy az uralkodó és a nép közötti viszonyrendszert is rendezni kellett az említett ellentétektől terhes, ambivalens időszakban. A katonai erő és az istenekkel való kapcsolat mellett az uralkodói kiválóságnak, az uralkodói erényeknek, az uralkodói rátermettségnek is elérkezett a relevanciája Japánba, és a kérdésekre a választ a Konfucianizmus adta meg. A befogadás azonban nem gátlástalanul, a kínai világképet egy az egyben való átvétellel ment végbe, mert a kínai hierarchia-szemlélet nemcsak társadalmi, hanem földrajzi sajátosságú, és mindez érthető okokból nem alkalmazható egy olyan ország számára, ami a saját államiságát, társadalmát, uralkodóját kívánja meghatározni. A Konfucianizmus sokkal inkább a polgárok, a társadalom egymás közti viszonyrendszerének meghatározásában nyújtott támaszt, az alá-fölé rendeltségi viszonyokban, kölcsönös tiszteleti viszonyokban, amit azonban nem olyan szigorú hierarchiával vettek át, mint ami a „küldő országra”, vagyis Kínára volt jellemző. A konfuciánus „Az Égi Elrendelésről Szóló Tanítás”, mely szerint az Uralkodó, mint az Ég Gyermeke, az Égtől kapja meg a kormányzásra való felszólítást, Japánban inkább csak névleges marad, mivel az Uralkodói Családnak az istenektől, vagyis a kamiktól való leszármazása gyakorlatilag szükségtelenné teszi azt. Az Alkotmány konfuciánus rendelkezései szerint:

„Ha uralkodói utasítást kapunk, feltétlenül hajtsuk azt végre. Az Uralkodó az Ég, a Szolgáló a Föld. Az Ég takar, a Szolgáló, vagyis a Föld, tart. Így az évszakok megfelelően váltakoznak és a minden dolgot fenntartó erőkben áramlanak. Ha a Föld akarná az Eget takarni, az hanyatláshoz vezetne.”

Lényeges jellemzője a Shōtoku Taishi-féle Alkotmánynak, hogy annak ellenére, hogy három különböző eszmetörténeti hagyományt kíván egy rendszer részévé igazítani, nem található benne jogkollízió, vagyis az előírások közötti ellentét, vagy lyuk. Lényeges az is, hogy a Shintō és a Buddhizmus közötti ellentétet, illetve a kettő által nem szabályozott „lyukakat” az Alkotmány a Konfucianizmus bevezetésével kívánta áthidalni és „betömni”, egy olyan jogszerzőtől, aki a saját vallásának rivális vallását engedte előre a sajátjával szemben.

[1] A Magyar Etimológiai Szótár megfelelő szócikke az Arcanum Adatbázisban.

Felhasznált irodalom:
Dr. Takó Ferenc, Hagyományok a japán eszmetörténetben 1. – Shōtoku taishi Tizenhét cikkelyes alkotmánya, 2020. 06. 19.
Magyar Etimológiai Szótár, „szinkretizmus” szócikk. Arcanum Adatbázis
R.H.P. Mason – J.G. Caiger, Japán Története, Püski Könyvesház Kiadó, Bp., 2004. [Fordította: Kazár Lajos]
Skilton, A Buddhizmus Rövid Története, Corvina, Bp., 1997. [Fordította: Agócs Tamás]
Raymond Dawson, A kínai civilizáció világa, 2002. [Második rész: A filozófia világa]

2020.05.13.2020.12.26.

Bandai-Aszahi Nemzeti Park – Erdők, tavak, hegyek és múmiák

Varga Lilla, 2020. 05. 13.

A Bandai-Aszahi Nemzeti Park (磐梯朝日国立公園) hatalmas területen helyezkedik el. Jamagata, Niigata és Fukusima prefektúrákon nyúlik át, a Tohoku régió északi részén.
Mivel nagy területet fed le, és aktív vulkanikus tevékenység jellemzi, rendkívül változatos tájat találhatunk itt.
A nemzeti park bővelkedik történelmi szent hegyekben, bükkerdőkben, vulkáni tavakban.

Deva Szanzan-Aszahi terület

Három szent hegy található itt, Jamagata prefektúra központjában. Deva hegyei már a 8. században a jamabusik szent helyei voltak, így ez a terület Japán egyik legrégebbi szakrális területe. A hegyek a mai napig a sugendó szerzetesek zarándokhelyei.

A JAMABUSI jelentése „aki a hegyekben fekszik”. A jamabusik a Heian korban (794-1185) élt aszkéta szerzetesek voltak, akik elvonulva a hegyekbe, önsanyargatással próbáltak varázserőhöz jutni. Napjainkban a SUGENDÓ nevű szekta híveit nevezik jamabusinak, akik a minket körbevevő természetet kitöltő misztikus erőkben hisznek, és azért, hogy ezt az erőt megszerezzék, elvonultan, különösen aszketikus életmódot folytatnak.

A zarándokutat a szerzetesek fehér halotti lepelben teszik meg; HAGURO-szan cédrus erdejében kezdődik az út, majd a GASZ-szan csúcsa, a halált és az alvilágot szimbolizáló hegy következik, és végül a JUDONO-szan csúcsán fejeződik be a zarándoklat, az újjászületés hegyén.

Judono-szan közelében található két templom – DAINICSIBO és CSURENDZSI, melyek végső nyughelyül szolgálnak a SZOKUSINBUCUknek, a szerzetesi múmiáknak. A szerzetesek rituális önmumifikáció során érték el ezt az állapotot.

Az önmumifikáció folyamatában a szerzetes az első 1000 napon bogyókat és magokat eszik. A következő 1000 napon táplálékát fakérgek és gyökerek jelentik, majd a második szakasz vége felé, URUSI fából készített mérgező folyadékot iszik. A harmadik 1000 napos szakaszra a szerzetes lótuszülésben egy kis kősírba ül, ahová egy kis csövön keresztül levegőt juttatnak be neki. Amíg a szerzetes él, minden nap meg kell húznia egy kis csengőt, hogy jelezze, még ne húzzák ki a csövet. Mikor a csengő elnémul, még várnak 1000 napot, mielőtt kinyitnák a kősírt.
Nem minden szerzetesnek sikerült a mumifikáció, de azon kevesekről, akik sikerrel jártak, úgy tartották, hogy elérték a tökéletes megvilágosodást.
Napjainkban már nem gyakorolják az önmumifikációt.

Iide terület

Az Iide hegység 48 csúcsa közül az Iide hegy (2105 m) a legkedveltebb a túrázók körében, de a legmagasabb a Dainicsidake csúcs, ami 2128 méter magas. Bükkerdők és mocsarak jellemzik a tájat.

Bandaiazuma-Inavasiro terület

A Bandai hegy jelenleg alvó vulkán, legutóbbi kitörése azonban 1888-ban jelentősen átalakította a tájat. A hegy egyik csúcsa összeomlott, számos kisebb tavat hozva létre ezáltal. Így keletkezett például az AKANUMA (réz) tó, ami nevét onnan kapta, hogy a savas víz rendkívül gazdag ásványi anyagokban és színében a sárgás-zöld, rozsdás árnyalatok váltakoznak.

Itt található még Japán negyedik legnagyobb édesvízi tava, az INAVASIRO-tó, amit „Tenkyo-ko”, azaz „Égi-tükör tó” néven is ismernek, mert vize gyönyörűen visszatükrözi a Bandai hegységet.
Inavasiroban született Dr. Hidejo Nogucsi, aki a sárgaláz kutatásairól volt híres, és akinek az arcképe a 1000 jenesen látható. A szülőháza jelenleg Emlékházként működik.

A HIBARA tó ugyancsak a Bandai dísze. Nyáron csónakázásra és kenuzásra alkalmas kirándulóhely, télen pedig a tavon jéghorgászatra van lehetőség.

Az Azuma hegységben, az AZUMA-KOFUDZSI csúcson egy hatalmas kráter található, valamint itt van Japán legmagasabb nyilvános csillagászati obszervatóriuma (1600 m), a DZSODODAIRA Obszervatórium.

Állatvilágát tekintve megtalálható a nemzeti parkban a JAPÁN SZÉRÓ, vagy más néven Japán kecskeszarvú zerge. 1955-ben súlyosan veszélyeztetett fajnak nyilvánították, ám azóta megszaporodott a számuk, az orvvadászat csökkenésének, és a védett élőhelyek kialakításának köszönhetően, így mára már lekerült a veszélyeztetett fajok listájáról.

Találkozhat a túrázó itt még ázsiai fekete medvével, más nevén „CUKINOWAGUMA” azaz „holdgyűrűs medve / holdmedve”. Jellemzően növényevő, gyógyfüveket, bogyókat és dióféléket eszik.

Felhasznált irodalom:
Nemzeti Park
Gy. Horváth László – Japán kulturális szótár, Corvina, 2018.
Sugendó
Jamabusi
Szokusinbucu
Aaron Lowe, Shingon Priests and Self-Mummification
Akanuma tó
Japán széró

Képek:
Térkép
Jamabusi zarándokok
Haguro-szan
Gasz-szan
Judono-szan
Dainicsibo
Szokusinbucu
Iide hegységnyáron és télen
Akanuma tó
Inavasiró-tó
1000 yen, Dr. Hidejo Nogucsi
Hibara-tó
Azuma-kofudzsi
Japán széró
Cukinowaguma

2020.02.27.2020.07.16.

Észak ösvényein II. – Nikkó

Varga Lilla, 2020. 02. 27.

Nikkó, japánul 日光市, annyit tesz, a fény városa.

Három hatalmas hegy zárja közre, mely hegycsúcsokat mind a sintó, mind a buddhizmus szent helynek tart. A három hegyet jelképezi a Rinnódzsi főtemplomának, a Szanbucudonak három, óriás, aranyozott fa Buddha szobra.

Úgy tartják, a Három Buddha Termének szobrai a hegyek kamijainak (isteneinek) manifesztációi. A város történetének jelentős alakja volt Sódó buddhista szerzetes, aki megalapította a Rinnódzsi templomot, és a hegyek isteneinek ajánlotta a Futaraszan szentélyt (i.u. 782). Futaraszan a Nantai hegy (2484 m) egyik alternatív elnevezése is, mivel ő a legszembetűnőbb a három hegy közül. (A másik két hegy a Njoho és a Taro.)

A Futaraszan, a Rinnódzsi és a később (17. szd.) melléjük épült Tósógú szentély 1999 óta az UNESCO Világörökség részét képezik.

A Nikkó Nemzeti Park számos hegyet, völgyet, tavat, vízesést tartogat a látogatóknak. Itt lehet megcsodálni például Japán három legmagasabb vízeséseinek egyikét, a Kegon vízesést (97 m), vagy az 1269 méteren fekvő Csúzendzsi tavat, és többek közt a Kinugava Kavadzsi meleg vizű forrást is.

A legenda szerint mikor Sódó szerzetes a Nantai csúcs felé vezető útján nem tudott átkelni a gyors folyású Daija folyón, letérdelt imádkozni és segítségért folyamodott az istenekhez. Kérését meghallgatták, és két kígyót küldtek az égből, akik összefonódva hidat alkottak, így a szerzetes át tudott kelni a folyón. Ez a híd a Sinkjó, az Istenek Hídja, ami a Futaraszan szentély bejáratához vezet.

Ide látogatott hát el utazása harmincadik napján Basó, a hegyek, völgyek és folyamok szent földjére.
„… ma ennek a szent hegynek a ragyogása bevilágítja az egész eget, áldása betölti a világmindenséget, minden népnek békességes életet biztosít, s bölcs nyugalmat áraszt szerteszét.” Írja útinaplójában, megindultan a természet lehengerlő szépségétől.

Szorával, a társával felmásztak az Urami vízeséshez, a kristálytiszta vízzuhatag mellett az alábbi haikut írta, aminek sorait az egyik Basó emlékmű is őrzi Nikkóban.

„egyedül ülök
vízesés tövében –
böjt nyár idején”

Margóra:

Nikko –日光市
日光 – にっこう [nikkõ] – napfény
市 – し[shi] – város
Futarasan – 二荒山
Rinno-ji – 輪王寺

Az idézett haiku:
しばらくは滝にこもるや夏の初

Felhasznált irodalom:
Macuó Basó, Észak ösvényein, Egy 17. századi japán költő verses útinaplója, szerk. és ford.: Vihar Judit, Vince kiadó, Budapest, 2011.
日光:
http://nikko-travel.jp/fanti/attract/sightseeing.html#attract_sightseeing_23
https://www.japan-guide.com/e/e3800.html
https://www.wonderful-japan.com/en/nikko/
http://nikko-travel.jp/assets/files/english/nikko_historical_walking_map.pdf

Képek:
Nikkó
Három Buddha Terme
Futarasan szentély
Rinno-ji
Shinkyó, az Istenek hídja
Nantai csúcs és Csúzendzsi tó
Bashó emlékmű