平敦盛 [Taira no Atsumori]

Nó és kabuki darab is megörökítette Taira no Acumori tragikus sorsát. A 16 éves ifjú híres szépségét a Heike Monogatari is elbeszéli.

A Tairák és Minamotók harcában (1180-1185) végül az utóbbiak győzedelmeskedtek. Taira no Acumori inkább volt nemes, művész (mesterien értett állítólag a japán furulyához, birtokában volt az a hangszer, melyet még nagyapja, Taira no Tadamori kapott Toba tennótól), mint harcos, mégis részt vett az Icsi-no-tani csatában (1184.). Kumagai no Dzsiro Naozane, aki a Minamotók oldalán tört lándzsát, ezen a csatatéren találkozott az ifjúval. Egy elbeszélés szerint Acumori nagyon hasonlított a harcos fiára, aki ezért meg akarta kímélni az életét, azonban Kumagai bajtársai meg akarták ölni a Taira nemest. Kumagai ezért úgy döntött, inkább ő legyen az, aki megöli az ifjút. A Heike Monogatari harcukat úgy írja le, hogy az utolsó csapás előtt, mielőtt elvágta volna Acumori torkát, Kumagai egy pillanatra megtorpant; elbizonytalanodott, azt gondolván, egy ilyen szép testet, hogy is pusztíthatna el…

A nó darabban Kumagai, Acumori halála után elfordult a világi élettől, szerzetesnek állt, és felvette a Rensó nevet. Egy éjszaka, Acumori lelke meglátogatta a már szerzetes Kumagait – Rensót. Acumarit mély öröm töltötte el, mert látta, hogy Rensó az ő lelkéért imádkozik. Így aztán Acumori megvallja Rensónak élettörténetét.
A darabban itt először kuszemai-ban előadja, miként menekült el a Heike (Taira) klán Kiotóból 1183-ban, majd kétségbeesett sorsukról mesél a Szuma öbölben, a klán teljes pusztulásáról.
Ezután Acumori eltáncolta életének utolsó éjszakáját az Icsi-no-tani táborban. Eljátszotta, miként szálltak partra, és minként hívta ki egy-egy elleni küzdelemre őt Kumagai (Rensó).
Végül aztán, mikor szomorú történetének végére ér, megkéri Rensót, hogy továbbra is imádkozzon lelkéért, mert ő nem ellenségként, hanem barátként gondol a férfira.

Forrás:
https://www.the-noh.com/en/plays/data/program_008.html
https://www.britishmuseum.org/collection/object/A_1921-0614-0-10

宝船 [takarabune] „kincses hajó”

Takarabune, azaz „Kincses hajó” az elnevezése azoknak a hatalmas méretű, fából készült hajóknak, melyek a 15. században (Ming dinasztia), Zheng He (Cseng Ho) császári főeunuch vezetésével indultak felfedező útjaikra a kínai földrajzi felfedezések során. A „Kincses flotta” 307 ilyen hajóból állt, melyek 1403-1430 közt Kelet-Afrika, az Antarktisz, Ausztrália és Amerika partjaira is eljutottak.
Zheng He, és a kínai földrajzi felfedezésekről lásd bővebben: https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/zhenghe.html

A japán Hét Szerencseisten (Sicsi fukudzsin) is egy ilyen „kincses hajón”, takarabune-n utazik.  A hajó vitorlájára gyakran a 獏 [baku] kandzsiját, a rémálmokat megevő mitikus lény írásjelét írják. Szokás, hogy ábrázolásakor darvakat és teknősöket festenek az égre és a vízre, melyek mindketten a hosszú élet szimbólumai.
Hagyomány, hogy aki az új évben január 1. és 2. közt éjjel a takarabune-ról készült képet tesz a párnája alá, annak jó szerencséje és kedvező álmai lesznek az évben. Rossz álom esetén a festményt a folyóba vagy a tengerbe dobják, hogy megelőzzék a balszerencsét.

Forrás:
http://www.aisf.or.jp/~jaanus/deta/t/takarabune.htm
https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/zhenghe.html

とちおとめ 苺 [tochiotome ichigo]

Kapcsolódó:
https://japan-brand.jnto.go.jp/foods/fruits/3242/

nipponia nippon, japanese crested ibis, nipponíbisz, japán íbisz
鴇,トキ, 朱鷺, 鵇, 鴾 [1]

Japán számos részén megtalálható volt ez a 70-80 cm magas, 130 cm szárnyfesztávolsággal bíró hófehér, vörös fejű madár, mely tollazata csak a párzási időszakban változtat színt – evezőtollai ilyenkor halvány rózsaszín árnyalatot öltenek. Ezt a színt toki-ironak hívják, a madár után.

A japán toki-populáció azonban a 19. sz. közepétől túlvadászat miatt rohamosan csökkenni kezdett, a II. világháborút követően pedig a mezőgazdaságban használt rovarirtó szerek súlyosan károsították az élőhelyét. Ennek okán a toki végül felkerült a veszélyeztetett fajok listájára.

Annak érdekében, hogy megóvják a fajt a kihalástól, 1967-ben Niigata prefektúra létrehozott egy védelmi központot a tokik számára, Szado szigetén. 1999 óta történő sikeres mesterséges tenyésztésnek köszönhetően lassan nőni kezdett a fogságban tartott tokik száma, ezzel párhuzamosan pedig a szigeten tudatos élőhely-kialakításba kezdtek, és a lakosságot külön trenírozták a tokik megóvásának érdekében. Például megfékezték a káros növényvédő szerek alkalmazását, és olyan rizstermesztési módszereket vezettek be, melyek segítik a tokik megélhetését a természetben. 2008-ban először engedtek szabadon tokikat, majd 2012-ben megszülettek az első vadonszületett példányok.

Napjainkra a Szado-szigeten élő vad-toki állomány 400 körülire nőtt. A Toki Erdei Parkban, mely egy látogatóközpont a turisták számára, meg lehet figyelni a madarakat, valamint kiállításokon lehet megismerni a madár történetét és megmentésének állomásait.

Forrás:
Sasaki Takashi, Toki in the Skies of Sado: https://www.gov-online.go.jp/eng/publicity/book/hlj/html/202004/202004_03_en.html

Toki Erdei Parkról további infó:
https://www.japan-guide.com/e/e7684.html

[1] https://jisho.org/word/%E9%B4%87