Sesshū Tōyō (Szessú Tójó)

雪舟等楊 , 1420-1506

A Muromacsi-kor (1333-1573) legjelentősebb szuibokuga/szumi-e (tusfestészet) művésze volt. Fiatal korában szerzetesnek állt, de korán megmutatkozott művészi tehetségét nem fojtotta el. Egy anekdota szerint, büntetésképp, hogy festett a templomban, mestere egy oszlophoz kötözte, és mikor este visszament hozzá, hogy kioldozza, a sötétből egy egér ijesztette meg a szerzetest, amit Szessú rajzolt a porba a könnyeivel.

Szessú Tójó, önarckép

1468-69-ben Kínában tartózkodott, Pekingben tanult, a császári festőakadémián. A Szung- és Jüan-festészet hatott rá nagymértékben, de jamato-e (teljesen japán stílusú, realisztikus ábrázolás a Heian-korból) stílusú portréi bizonyítják, hogy ismerte és becsülte a klasszikus japán festészetet is.

Stílusa dinamikus és pontos, expresszív, szögletes ecsetvonások jellemzik, hiányzik belőle az elődeire jellemző misztikum, kifejezésmódja közvetlen, egyszerű. A haboku stílus képviselője, mely lényege, hogy a tust nagyon vizes ecsettel húzzák végig a papíron, kontúr nélkül. Ekképpen a pillanatnyi ihlet megörökítése a cél, és a sötét és világos tónusok közti gyors váltás pedig mély benyomást tesz a megfigyelőre.

Kortársaival ellentétben, számos festményéről hiányzik verses betét, így képei nem tartoznak a si-dzsiku (verset tartalmazó fali tekercskép) kategóriába. Nem kötelezte el magát egy költő mellett sem – ahogy a sógun szolgálatában sem állt. Haláláig Jamagucsiban élt viszonylag független életet.

Szessú Tójó, “Téli táj”, ca. 1470., Tokyo National Museum

 

Forrás:

Itó-Maeda-Miyagawa-Yoshizawa, Japán művészet, Corvina, 1980.
Gy. Horváth László, Japán kulturális szótár, Corvina, 2018.
https://terebess.hu/zen/mesterek/Sesshu.html
https://www.britannica.com/biography/Sesshu/Mature-years-and-works

 

fb-share-icon