„A ginkgo szelleme”
A nagyon magas, sárga színű lény régimódi, kopott, fekete kimonót visel, és egy apró gongot hord magánál – ekképp őrzi a ginkgo fákat. A nagyon öreg ginkgo fák mellett gongat, valószínűleg azért, hogy az arra járók megijedjenek, és ne időzzenek a fánál. Eredete: a Bake icsó no sei-t egy 18. századi tekercsen ábrázolta Josza Buszon költő, aki a Kamakura kori, régi ginkgo fa szellemeként hivatkozik rá, részletesebb leírást nem közöl – később Mizuki Sigeru (mangaművész ld. kapcsolódó cikkünket) írt a jókainak eredettörténetet.
Annak ellenére, hogy a ginkgo fát mindig is megbecsülték szépsége, szél-tűrése és tűzállósága miatt, a népi hiedelem nem tartja szerencsésnek otthoni kertben tartani – eszerint mivel magas rangú és szent fák, tehát a helyük templomok és szentélyek mellett, valamint nyilvános kertekben van. Emellett mivel rendkívül gyorsan nőnek, hamar beárnyékolják a házat, emiatt pedig megváltoztathatja a jin-jang áramlást, szélesen terjeszkedő gyökerei pedig betegséget és szerencsétlenséget terjeszthetnek a ház lakói közt (tehát a hiedelem szerint a magasabb szellemi sík találkozása a mi ’szféránkkal’ csak bizonyos keretek közt hozhat szerencsét.)
A bakezóri a cukumogami-k (付喪神) csoportjába tartozik, azaz olyan tárgy, melynek valamilyen úton-módon lelke lett, azaz életre kelt.
A tradícionális japán szalmapapucs (zóri) válhat bakezórivá, mellyel gazdája rosszul bánt, elhanyagolt. Ebben az esetben a zórinak két lába és két karja nő, valamint a közepén egyetlen hatalmas szem nyílik. Általában éjszakánként össze-vissza rohangál a házban, hangoskodik, csínyeket követ el. Van egy kis dalocskája is, amit kifejezetten szeret énekelni a csínytevései közben: „Kararin! Kororin! Kankororin! Managu miccu ni ha ninmai!” (カラリン、コロリン、カンコロリン、まなぐ三つに歯二ん枚)
A dalocskával „nemesebb” testvérét, egy másik lábbelit, a geta-t gúnyolja: a „managu miccu ni ha ninmai”; három szemet és két fogat jelent – a három szem a papucs pántjának három rögzítési pontjára utal, a két fog pedig a két fatalpra, amin a geta áll.
Emberre ártalmatlan, de azért szeret piszkálódni – motivációja általában csupán unalom vagy frusztráció, de lehet bosszú vagy féltékenység is.
Medveszerű teste, elefánthoz hasonló feje, ökör farka és tigris lábai vannak. Ijesztő megjelenése ellenére a baku egy védőszellem, mely az emberek álmai felett őrködik, és a rossz álmokkal táplálkozik. A gonosz szellemek és jókaiok félik a bakut, menekülnek előle, ennek köszönhetően a baku bárhova is téved, szerencse és egészség kíséri. A baku kandzsiját régebben szokás volt a párnára hímezni, hogy távol tartsák a rossz álmokat, melyek szerencsétlenséget hoznak. Templomok és szentélyek eresze alatt gyakran található a bakuról készült szobor vagy faragvány, az ártó szellemek ellen.
A legenda úgy tartja, hogy mikor az istenek az állatokat teremtették, a bakut a megmaradt anyagokból gyúrták össze – ezért olyan furcsa a megjelenése, és kedvence az isteneknek. A „baku 獏” jelentése emellett „tapír”.
Feljegyzés található róla a korai 17. századból, a „Szankai ibucu” 山海異物 „Hegyek és tengerek mitikus lényei” c. illusztrált könyvben.
A bakuhoz kötődik az újévi hagyományok közül a „hacu jume” 初夢 [hatsu yume], mely során január 1. és 2. közti éjjelen a bakuról, vagy a baku kandzsijával díszített takarabune-ról készült képet tesznek a párna alá, hogy egész évben jó álmaik és jó szerencséjük legyen az embereknek.
Szadatake, „Kuporgó Baku”, necuke, 18. szd., forrás
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
