A bekataró mellett számos névvariánsa létezik: bekuvataró, bekuvabó, beroritaró, peroritaró, akanbei.
Az alacsony, kövérkés, zsíros hajú jókai főleg az utcákon, sikátorokban szeret tartózkodni, a lényeg, hogy legyen egy kis étel a környéken. Ha valaki ilyen éhenkórász, vajon mit is ehet? Hát mindent. A minden alatt pedig az embereket is értjük. Jellemző vonásai közé tartozik, hogy alsó szemhéját lehúzza és nyelvét kinyújtva gúnyolódó arcot vág.
Számos jókai-képtekercsen megjelenik, azonban eredetéről konkrét információkat nem tudunk. A hiányt azonban megoldotta Mizuki Sigeru (karikaturista és jókaikutató), aki létrehozott egy eredettörténetet bekataró számára: Réges-régen volt egy kisfiú, akit Tarónak hívtak. Tarónak óriási étvágya volt. Olyan óriási, hogy akár 10 vagy 20 felnőtt helyett is tudott enni, ám a szülei sajnos nem tudták megengedni maguknak, hogy kielégítsék fiúk étvágyát, így egy nap elhagyták őt. Tarónak így az utcán kellett élnie, ahol idegenektől kéregetett ételt. Ám bármennyi ételt is adtak neki, sosem volt elégedett, így egy nap azon kezdett tűnődni, vajon milyen íze lehet az embernek. Lassan a kíváncsiság győzedelmeskedett felette és elkezdett elkapni embereket, akiket megevett. Így lett Taróból jókai, és attól a naptól kezdve, ha valaki meglátja az utcán, félelemtől remegve fut el előle.
Minamoto no Josicune (源義経 1159-1189)) harcos szerzetese volt, azaz egy szóhei (僧兵 [sōhei]). Hatalmas termetű, legendás harcos, aki 999 kardot gyűjtött össze, legyőzött ellenfeleitől. Josicune azonban (a legenda szerint a tenguktól tanult tudásával) győzedelmeskedett fölötte egy párbajban, így Benkei meghajolt előtte, és a szolgálatába állt. A Tairák elleni háborúban számos csatát nyert meg Josicune és Benkei – egyik leghíresebb, sorsdöntő ütközetük a Dannoura tengeri csata volt, 1185-ben, ahol megsemmisítették a Taira erőket. Számos legenda maradt fenn a két, páratlan harcos kalandjairól.
Az alábbi festmény, mely Cukioka Jositosi „A hold 100 arca – Cuki Hjakusi” c. sorozatának egyik darabja, Benkeit ábrázolja, amint a Taira harcosok szellemével küzd a tengeren.
A Hét Szerencseisten (七福神 Sicsi-fukudzsin) egyike, a zene, irodalom, művészetek, a jólét és a nőiesség istene. Általában a tengerrel hozzák kapcsolatba; gyakorta állnak a neki szentelt buddhista templomok és sintó szentélyek vízparton vagy szigeteken – ilyen például a híres Icukusima szigeten található Daigandzsi templom, vagy az Enosima szigetén található Benten-szentély. Gyakran ábrázolják tengeri sárkánnyal – a legenda szerint azért, hogy megmentse Enosima szigetét, hozzáment a tengeri sárkányhoz– illetve biva lanttal a kezében. Hírnöke a fehér kígyó.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
