化け銀杏の精 [bake icho no sei]

„A ginkgo szelleme”
A nagyon magas, sárga színű lény régimódi, kopott, fekete kimonót visel, és egy apró gongot hord magánál – ekképp őrzi a ginkgo fákat. A nagyon öreg ginkgo fák mellett gongat, valószínűleg azért, hogy az arra járók megijedjenek, és ne időzzenek a fánál. Eredete: a Bake icsó no sei-t egy 18. századi tekercsen ábrázolta Josza Buszon költő, aki  a Kamakura kori, régi ginkgo fa szellemeként hivatkozik rá,  részletesebb leírást nem közöl – később Mizuki Sigeru (mangaművész ld. kapcsolódó cikkünket) írt a jókainak eredettörténetet.

Annak ellenére, hogy a ginkgo fát mindig is megbecsülték szépsége, szél-tűrése és tűzállósága miatt, a népi hiedelem nem tartja szerencsésnek otthoni kertben tartani – eszerint mivel magas rangú és szent fák, tehát a helyük templomok és szentélyek mellett, valamint nyilvános kertekben van. Emellett mivel rendkívül gyorsan nőnek, hamar beárnyékolják a házat, emiatt pedig megváltoztathatja a jin-jang áramlást, szélesen terjeszkedő gyökerei pedig betegséget és szerencsétlenséget terjeszthetnek a ház lakói közt (tehát a hiedelem szerint a magasabb szellemi sík találkozása a mi ’szféránkkal’ csak bizonyos keretek közt hozhat szerencsét.)

Forrás: http://yokai.com/bakeichounosei/

További információk a japán hiedelemvilágról és teremtményeiről az alábbi művekben:

Matthew Meyer: The Night Parade of One Hundred Demons
                                      The Hour of Meeting Evil Spirits
                                      The Book of Hakutaku