化け銀杏の精 [bake icho no sei]

„A ginkgo szelleme”
A nagyon magas, sárga színű lény régimódi, kopott, fekete kimonót visel, és egy apró gongot hord magánál – ekképp őrzi a ginkgo fákat. A nagyon öreg ginkgo fák mellett gongat, valószínűleg azért, hogy az arra járók megijedjenek, és ne időzzenek a fánál. Eredete: a Bake icsó no sei-t egy 18. századi tekercsen ábrázolta Josza Buszon költő, aki  a Kamakura kori, régi ginkgo fa szellemeként hivatkozik rá,  részletesebb leírást nem közöl – később Mizuki Sigeru (mangaművész ld. kapcsolódó cikkünket) írt a jókainak eredettörténetet.

Annak ellenére, hogy a ginkgo fát mindig is megbecsülték szépsége, szél-tűrése és tűzállósága miatt, a népi hiedelem nem tartja szerencsésnek otthoni kertben tartani – eszerint mivel magas rangú és szent fák, tehát a helyük templomok és szentélyek mellett, valamint nyilvános kertekben van. Emellett mivel rendkívül gyorsan nőnek, hamar beárnyékolják a házat, emiatt pedig megváltoztathatja a jin-jang áramlást, szélesen terjeszkedő gyökerei pedig betegséget és szerencsétlenséget terjeszthetnek a ház lakói közt (tehát a hiedelem szerint a magasabb szellemi sík találkozása a mi ’szféránkkal’ csak bizonyos keretek közt hozhat szerencsét.)

Forrás: http://yokai.com/bakeichounosei/

További információk a japán hiedelemvilágról és teremtményeiről az alábbi művekben:

Matthew Meyer: The Night Parade of One Hundred Demons
                                      The Hour of Meeting Evil Spirits
                                      The Book of Hakutaku

化け草履 [bakezōri]

A bakezóri a cukumogami-k (付喪神) csoportjába tartozik, azaz olyan tárgy, melynek valamilyen úton-módon lelke lett, azaz életre kelt.

A tradícionális japán szalmapapucs (zóri) válhat bakezórivá, mellyel gazdája rosszul bánt, elhanyagolt. Ebben az esetben a zórinak két lába és két karja nő,  valamint a közepén egyetlen hatalmas szem nyílik. Általában éjszakánként össze-vissza rohangál a házban, hangoskodik, csínyeket követ el. Van egy kis dalocskája is, amit kifejezetten szeret énekelni a csínytevései közben:
„Kararin! Kororin! Kankororin! Managu miccu ni ha ninmai!”
(カラリン、コロリン、カンコロリン、まなぐ三つに歯二ん枚)
A dalocskával „nemesebb” testvérét, egy másik lábbelit, a geta-t gúnyolja: a „managu miccu ni ha ninmai”; három szemet és két fogat jelent – a három szem a papucs pántjának három rögzítési pontjára utal, a két fog pedig a két fatalpra, amin a geta áll.
Emberre ártalmatlan, de azért szeret piszkálódni – motivációja általában csupán unalom vagy frusztráció, de lehet bosszú vagy féltékenység is.

Forrás: http://yokai.com/bakezouri/

További információk a japán hiedelemvilágról és teremtményeiről az alábbi művekben:

Matthew Meyer: The Night Parade of One Hundred Demons
                                      The Hour of Meeting Evil Spirits
                                      The Book of Hakutaku

獏 [baku]

Medveszerű teste, elefánthoz hasonló feje, ökör farka és tigris lábai vannak. Ijesztő megjelenése ellenére a baku egy védőszellem, mely az emberek álmai felett őrködik, és a rossz álmokkal táplálkozik. A gonosz szellemek és jókaiok félik a bakut, menekülnek előle, ennek köszönhetően a baku bárhova is téved, szerencse és egészség kíséri. A baku kandzsiját régebben szokás volt a párnára hímezni, hogy távol tartsák a rossz álmokat, melyek szerencsétlenséget hoznak. Templomok és szentélyek eresze alatt gyakran található a bakuról készült szobor vagy faragvány, az ártó szellemek ellen.
A legenda úgy tartja, hogy mikor az istenek az állatokat teremtették, a bakut a megmaradt anyagokból gyúrták össze – ezért olyan furcsa a megjelenése, és kedvence az isteneknek. A „baku 獏” jelentése emellett „tapír”.
Feljegyzés található róla a korai 17. századból, a „Szankai ibucu” 山海異物 „Hegyek és tengerek mitikus lényei” c. illusztrált könyvben.
A bakuhoz kötődik az újévi hagyományok közül a „hacu jume” 初夢 [hatsu yume], mely során január 1. és 2. közti éjjelen a bakuról, vagy a baku kandzsijával díszített takarabune-ról készült képet tesznek a párna alá, hogy egész évben jó álmaik és jó szerencséjük legyen az embereknek.

Forrás:
Matthew Meyer, The Night Parade of One Hundred Demons, The Hour of Meeting Evil Spirits, The Book of Hakutaku, URL: http://yokai.com/baku/
http://www.onmarkproductions.com/html/baku.html

五代目 坂東 玉三郎 [Godaime Bandō Tamasaburō] (1950-)

Japán kabuki színész, onnagata (női szerepet játszó férfi színész).

Hat éves korában fogadta örökbe és kezdte el tanítani XIV. Morita Kan’ja kabuki színész. 1957-ben debütált Bandó Kinodzsi néven a Terakoja c. darabban, Kotaró szerepében. 1967-ben örökölte meg (ötödikként) a rangos Bandó Tamaszaburó színpadi nevet.

Nevelőapja megtiltotta neki, hogy a kabukin kívűl más műfajban is játszon, azonban XIV. Morita Kan’ja halála után Tamaszaburó nevet szerzett magának a kabuki világán kívül is; modern és nyugati darabokban (eljátszotta pl. Lady Macbeth és Desdemona szerepét), valamint filmekben is szerepelt, és ő maga is rendezett (Jume no onna c. filmjét 1993-ban mutatták be a Berlini Filmfesztiválon). A kabukit újszerűen is művelte – ötvözte a műjat nyugati komolyzenével (Bach), valamint együtt dolgozott pl. Mikhail Baryshnikov orosz-amerikai balettáncossal, koreográfussal. A Tamaszaburó által rendezett (és a főszerepet játszott) „Bazsarózsa pavilon” (Mudanting (“Peony Pavilion”)) c. darabban a kabukit a klasszikus kínai színhazi műfajjal, a kunqu-val ötvözte (Sanghaji Nemzetközi Művészeti Fesztivál, 2009.).

Misima Jukio (1925. jan. 14 – 1970. nov. 25.) így nyilatkozott 1970 augusztusában, az akkor 20 éves, fiatal kabuki színészről:

„Az onnagata, a kabuki virága. Természetesen a „nagyöregek” adják ennek a mezőnek az esszenciáját, azonban bimbózó virág nélkül a kabuki is elsorvadna. Napjainkban, habár szeretnénk, ha ilyen bimbózó virágok nyílnának, megfelelő talaj híján, csupán várhatjuk a csodát. Tamaszaburó azonban, úgy tűnik, azért született, hogy beteljesítse vágyainkat. A fiatal onnagata eleganciája és finomsága az elefántcsont tökéletességére emlékeztet. Ő az élő bizonyítéka, hogy a kabukinak még mindig van létjogosultsága.”

(Tamaszaburó 1969-ben, Misima Jukio, „Csinszecu Jumiharizuki” c. darabjában Siranui-himét játszotta.)

Forrás és idézet:
https://www.britannica.com/biography/Bando-Tamasaburo-V
https://www.kabuki21.com/tamasaburo5.php (az idézetet angolból ford. Varga Lilla)

 

Ajánló, ha tovább kutakodnál a témában: