ダイダラボッチ [daidarabotchi], az „óriás pap”

A daidaraboccsi egy hatalmas, emberszerű jókai, akinek kopasz feje a papokéra emlékeztet, innen az elnevezése. Dülledő szeme, hosszú, lelógó nyelve és fekete bőre van. Hasonlít az ónjúdó-ra vagy az umi bózu-ra, azonban messze ő a legnagyobb, óriástermetű jókai a japán folklórban.

A daidaraboccsi hatalmas termetével, ha megmozdul, átformálja a világot – földet felhalmozva hegyeket épít, vagy épp átrakja őket egyik helyről a másikra. Lába nyomán tavak és völgyek keletkeznek. Emiatt számos helyről tartják úgy, hogy a daidaraboccsi hozta azt létre.

A Fudzsi hegyről is azt tartják például, hogy a daidaraboccsi teremtette meg – az óriás Kai tartomány (Jamanasi prefektúra) földjét túrta, ásott és ásott mind mélyebbre, mígnem a kotort földből létrejött a Fudzsi – ezért van az, hogy a hegy körüli terület egy nagy sík medence.
Más helyeken is megtalálható a mítosz, hogy a daidaraboccsi hegyeket „ásott ki”, például Omi tartományban (Siga prefektúra), ahol a Biva tó jött ekképp létre.
Az Ibaraki prefektúrában található Szenba-tó mítosza szerint a daidaraboccsi egy különösen nagy lábnyomában felgyűlt víznek köszönhetően keletkezett, a Nagano Jacugatake Nemzeti Park Takaboccsi fennsíkja pedig állítólag annak köszönheti létrejöttét, hogy az óriás hanyatt feküdt kicsit, hogy megpihenjen.
Több település nevében találkozhatunk a daidaraboccsi nevével, melyek teremtésmítosza az óriáshoz köthető; ilyen Daita vagy Daitakubo.

Forrás:
http://yokai.com/daidarabotchi/

További információk a japán hiedelemvilágról és teremtményeiről az alábbi művekben:

Matthew Meyer: The Night Parade of One Hundred Demons
                                      The Hour of Meeting Evil Spirits
                                      The Book of Hakutaku

大黒天 [daikoku-ten]

A Hét Szerencseisten egyike, a jó egészség, boldogság és jólét kami-ja, a földművesek védelmezője, Ebiszu apja. Vidám, kerekarcú férfiként, jellegzetesen vastag, húsos fülcimpákkal, csapott sapkában, kezében kalapáccsal szokták ábrázolni, sok esetben két-három rizses-zsákon üldögélve. Kalapácsa minden ütésekor aranyérmék záporoznak, és vállán átvetett vászonzsákjában mindenféle jó lapul. Daikokut gyakran kísérik patkányok, akik kirágják a rizses-zsákokat, és abból lakmároznak – ez viszont cseppet sem zavarja az istenséget, mivel boldogság és gazdagság az attribútuma. Ebiszuhoz hasonlóan ezért a kereskedők körében is népszerű isten, sok boltban megtalálható az őt ábrázoló figura vagy kép.

Forrás:
Michael Ashkenazi, Handbook of Japanese Mythology, Oxford University Press Inc, New York, United States, 2008.
W. Sadler, „O-Kagura”. Field Notes on the Festival Drama in Modern Tokyo, Asian Folklore Studies, Vol. 29 (1970), pp. 275-300, Published By: Nanzan University, URL: https://www.jstor.org/stable/1177614?seq=1