辞世 [jisei] „halálvers”

辞世の句 [Jisei no ku] „vers a halál mezsgyéjéről”, „búcsúvers az élettől”

Szamurájok, költők, szerzetesek haláluk előtt írt búcsúverse, melyet az érzés és tudat ihletett, hogy nemsokára elhagyják e földi világot. Eredete a buddhizmus három alappilléréhez köthető; az anyagi világ múlandó, a ragaszkodás szenvedéshez vezet, az én nem létezik. A halálról való elmélkedés fontossága hozzátartozik a buddhizmushoz, és a dzsiszei gondolatiságának gyökere ebben keresendő. Az élet múlandósága, az élet és halál egysége fogalmazódik meg a költeményekben épp olyan sokszínűen, amilyen sokfélék mi, emberek vagyunk.

Matsuo Bashó (1644 -1694)

Úton, betegen:
álmom kóborolni kezd
tűnt mezők felett.
                                           (Somogyvári Zsolt ford.)

Versformát tekintve a dzsiszeire jellemző a haiku és a tanka – ez utóbbi a leggyakrabban előforduló, elnevezése: dzsiszei-ei 辞世詠. (A tanka 5 soros költemény, adott szótagszámmal, mely soronként 5-7-5-7-7.)

Mishima Yukio (1925-1970)

cseresznyevirág
egy viharos éjszakán
így száll el szirma
nem tétovázik ha kell
megelőz a hullásban
                                            (Terebess Gábor ford.)

Gofu (1734 -1771)

Még nem fáradtam
el a világban – hová
fúj az őszi szél?
                                     (Somogyvári Zsolt ford.)

Shumpan (1669-1703) (A 47 szamuráj egyike.)

Bevégzi útját
kitépett tollaival
a téli madár.
                        (Somogyvári Zsolt ford.)

Kapcsolódó fogalmak: dzsunsi, sindzsú

Forrás:

https://terebess.hu/haiku/japan/misima.html

Yoel Hoffmann, Japanese Death Poems: Written by Zen Monks and Haiku Poets ont he Verge of Death, Tuttle Publishing, 1985.
https://terebess.hu/zen/mesterek/Death.pdf

Somogyvári Zsolt japán haiku fordításai, Jisei, Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1994, URL: https://terebess.hu/haiku/mufordito/somogyvari.html

https://www.tokyoweekender.com/2021/01/jisei-japanese-death-poems/

浄瑠璃 [jōruri]

Éneklő hangon előadott narratíva, melyet samiszenen kísérnek. A hangsúly az elbeszélés szövegén van, a zene kiegészítőként szolgál. Az előadó(i)t tajú-nak nevezik 太夫 [tayuu]. A japán bábszínházban (bunraku, ningjo dzsóruri) a bábmester bábokkal előadott játéka mellett a dzsóruri-ballada a színház másik lényegi eleme.

Nevét a 15. századi Dzsórurihime monogatari c. romantikus meséből kapta, melynek a főszereplője Dzsóruri hercegnő. Eleinte biva lanton kísérték, ezt váltotta fel később a samiszen.

Kapcsolódó cikk: https://www.hibiki.hu/2020/03/31/nagyito-alatt-oszen-es-urazato-izumi-kjoka-oszen-es-szokicsi-c-muve-alapjan/

Forrás: https://www.britannica.com/art/joruri

殉死 [junshi], „hűség-szeppuku”

Amikor egy daimjó 大名 [daimyó], egy földesúr meghalt, akkor a szolgálatában álló szamurájok közül volt, aki önként szeppukut 切腹 [seppuku], rituális öngyilkosságot követett el, hogy kövesse urát a halálba – ez a halálnem a dzsunsi.

A dzsunsi gyakorlata a 17. században élte „fénykorát”. A szokás talán legkiemelkedőbb példája a Nabesima-ház, ahol is 1618-tól 1657-ig bezárólag több családtag halála után is tömegesen követtek el embereik dzsunsit, például Nabesima Sigekata halála (1645) után 22-en, Nabesima Kacusige halála (1657) után 26-an követték önként urukat a halálba.

A szokás viszont torzult idővel, mivel megesett, hogy a daimjók közt versengés alakult ki, kinek a családjában követnek el több dzsunsit – még az is előfordult, hogy róninokat béreltek fel a rituális öngyilkosság ezen formájára. Ebben az esetben a halott rónin családja magas járandóságot kapott, és fiát magasabb rangra emelték.
A dzsunsi megítélése mindig is ambivalens volt, és számos katonai vezető tiltakozott a szokás ellen, emellett viszont tisztelettel is adóztak iránta.
A Tokugava sógunátus a dzsunsi gyakorlatát (az adaucsival 仇討ち [adauchi], vérbosszúval egyetemben) a buke sohatto, a „busi szabályzat” keretein belül hivatalosan is betiltotta 1663-ban, majd a tilalom a szabályzat 1682-es újrakiadásában is szerepelt.

A tiltás mellett szólt többek közt az is, hogy a dzsunsi gyakorlata a politikai vizeket is fel tudta kavarni. A harmadik sógun, Tokugava Iemicu (1604-1651) halála után – aki egyébként szintén a dzsunsi ellen képviselt álláspontot – 13-an követtek el szeppukut, köztük a történelem folyamán a legtöbb magas rangú emberrel, többek közt két ródzsú-val 老中 [rōjū], azaz „vénnel” a vének tanácsából, mely tanács az akkori kormányzat legmagasabb döntéshozó szerve volt.

A dzsunsi kései példája Nogi Mareszuke, az orosz-japán háború híres tábornokának esete, aki Meidzsi császár halála után feleségével együtt követett el hűség-szeppukut (1912). A tábornok halála hatással volt például Mori Ógai (Az Abe-ház) és Nacume Szószeki (Kokoro) munkásságára is.

A dzsunsihoz kapcsolódó fogalom a hiebara 冷腹, mely jellegzetessége, hogy a szamuráj, ura halála után hosszabb idő elteltével (például halálának évfordulójakor) követ el rituális öngyilkosságot – ez azokban az esetekben volt például jellemző, mikor a ház vezetői megtiltották a szamurájoknak a dzsunsi gyakorlatát.

Kapcsolódó fogalom: dzsiszei, sindzsú

Forrás:

Szabó Balázs, Követni a halálba: szamuráj-öngyilkosságok a 17. századi Japánban, in: Távol-keleti Tanulmányok 2013/1-2: 151–171. URL: http://www.konfuciuszintezet.hu/letoltesek/tkt/tkt_2013_1-2/tkt_2013_1-2.pdf
Jamadzsi Maszanori, Japán történelem és hagyományok, Gondolat, Bp., 1989.
Dr. Szabó Balázs, ELTE Távol-keleti Intézet, Japán Tanszék, Japán Történelem előadás, 2018.

寿老人 [Jurōjin]

A bölcsesség és a hosszú élet istene, a Sicsifukudzsin, a Hét Szerencseisten egyike. Eredetét tekintve a kínai taoista panteon egyik istensége, a déli sarkcsillag (nankjokuszei 南極星 [nankyokusei]) megszemélyesítője.

A legendák szerint a bor és a női társaság nagy kedvelője. Hosszú, fehér szakállas öregemberként ábrázolják, göcsörtös bottal a kezében. A botra egy tekercs van kötve, mely egyes leírások szerint minden élőlény élettartamát, más elbeszélések szerint minden élőlény jó és rossz cselekedetét tartalmazza, de van olyan legenda is, miszerint a tekercs a tudás könyve.

Hírnöke a szarvas, a hosszú élet szimbóluma. Ábrázolását tekintve gyakran látható a szarvas kíséretében, vagy az ugyancsak hosszú életet szimbolizáló szilvafa árnyékában.

Forrás: https://www.onmarkproductions.com/html/jurojin.shtml
http://www.aisf.or.jp/~jaanus/deta/j/juroujin.htm