Daikoku

大黒天 [daikoku-ten]

A Hét Szerencseisten egyike, a jó egészség, boldogság és jólét kami-ja, a földművesek védelmezője, Ebiszu apja. Vidám, kerekarcú férfiként, jellegzetesen vastag, húsos fülcimpákkal, csapott sapkában, kezében kalapáccsal szokták ábrázolni, sok esetben két-három rizses-zsákon üldögélve. Kalapácsa minden ütésekor aranyérmék záporoznak, és vállán átvetett vászonzsákjában mindenféle jó lapul. Daikokut gyakran kísérik patkányok, akik kirágják a rizses-zsákokat, és abból lakmároznak – ez viszont cseppet sem zavarja az istenséget, mivel boldogság és gazdagság az attribútuma. Ebiszuhoz hasonlóan ezért a kereskedők körében is népszerű isten, sok boltban megtalálható az őt ábrázoló figura vagy kép.

Kitagava Utamaro, „Ebiszu és Daikoku egy fiatal lánynak manzai táncot ad elő”, 1806-1810, forrás

 

Forrás:
Michael Ashkenazi, Handbook of Japanese Mythology, Oxford University Press Inc, New York, United States, 2008.
W. Sadler, „O-Kagura”. Field Notes on the Festival Drama in Modern Tokyo, Asian Folklore Studies, Vol. 29 (1970), pp. 275-300, Published By: Nanzan University, URL: https://www.jstor.org/stable/1177614?seq=1

fb-share-icon