恵比寿 [ebisu]

Halászok és kereskedők védelmezője, az anyagi jólét és gyarapodás kami-ja, a Hét Szerencseisten (Sicsi Fukudzsin 七福神) egyike. Joviális, kövérkés, szakállas halászként szokták ábrázolni, sok esetben egyik kezében horgászbotot, a másikban (vagy vállán átvetve) nagy, vörös tengeri keszeget (tai 鯛) tart, mely a jó szerencse jelképe. Klasszikus Heian-kori (794-1185) viseletben, fekete fejfedőben (kazaori ebosi 風折烏帽子)  látható sok ábrázoláson, és ún. marebito-nak (客人, まれびと), vándor-szellemnek tartják, aki ha tisztelettel vannak felé és megvendégelik, akkor cserébe jót cselekszik, szerencsét hoz a házhoz. A mitológiában alakja összefonódik Hiruko kami-val.

A vörös tengeri keszeg, tai, amivel előszeretettel ábrázolják, egy igen kedvelt hal a japán konyhában, és mivel hangalakja fellelhető a medetai kifejezésben, mely „örvendetes, örömteli, szerencsés (esemény, kimenetel)” jelentéssel bír, ezért gyakori fogás ünnepeken, pl. esküvőkön.

Arcképével üzletekben, kereskedelmi helyeken is találkozhatunk, üzlettulajdonosok, vállalkozók körében igen népszerű istenség. Ebiszu istenhez köthető egyik legnagyobb fesztivál a Toka-Ebiszu (Ebesszan, Ebiszu Fesztivál), január 9-10. közt, a Hjogo-i Nisinomija szentélyben, ahová hatalmas tömeg látogat el évente, hogy az új évre is a szerencseisten támogatását kérjék.

Forrás:
Michael Ashkenazi, Handbook of Japanese Mythology, Oxford University Press Inc, New York, United States, 2008.
Ian Reader, A sintoizmus, Kossuth kiadó, Budapest, 2000.
https://kansaiguide.jp/rt/eng/event/detail/?item_id=ENT0000015
https://www.britannica.com/topic/Ebisu