ダイダラボッチ [daidarabotchi], az „óriás pap”

A daidaraboccsi egy hatalmas, emberszerű jókai, akinek kopasz feje a papokéra emlékeztet, innen az elnevezése. Dülledő szeme, hosszú, lelógó nyelve és fekete bőre van. Hasonlít az ónjúdó-ra vagy az umi bózu-ra, azonban messze ő a legnagyobb, óriástermetű jókai a japán folklórban.

A daidaraboccsi hatalmas termetével, ha megmozdul, átformálja a világot – földet felhalmozva hegyeket épít, vagy épp átrakja őket egyik helyről a másikra. Lába nyomán tavak és völgyek keletkeznek. Emiatt számos helyről tartják úgy, hogy a daidaraboccsi hozta azt létre.

A Fudzsi hegyről is azt tartják például, hogy a daidaraboccsi teremtette meg – az óriás Kai tartomány (Jamanasi prefektúra) földjét túrta, ásott és ásott mind mélyebbre, mígnem a kotort földből létrejött a Fudzsi – ezért van az, hogy a hegy körüli terület egy nagy sík medence.
Más helyeken is megtalálható a mítosz, hogy a daidaraboccsi hegyeket „ásott ki”, például Omi tartományban (Siga prefektúra), ahol a Biva tó jött ekképp létre.
Az Ibaraki prefektúrában található Szenba-tó mítosza szerint a daidaraboccsi egy különösen nagy lábnyomában felgyűlt víznek köszönhetően keletkezett, a Nagano Jacugatake Nemzeti Park Takaboccsi fennsíkja pedig állítólag annak köszönheti létrejöttét, hogy az óriás hanyatt feküdt kicsit, hogy megpihenjen.
Több település nevében találkozhatunk a daidaraboccsi nevével, melyek teremtésmítosza az óriáshoz köthető; ilyen Daita vagy Daitakubo.

Forrás:
http://yokai.com/daidarabotchi/

További információk a japán hiedelemvilágról és teremtményeiről az alábbi művekben:

Matthew Meyer: The Night Parade of One Hundred Demons
                                      The Hour of Meeting Evil Spirits
                                      The Book of Hakutaku