Nagyító alatt: Oszen és Urazato (Izumi Kjóka, Oszen és Szokicsi c. műve alapján)

Varga Lilla, 2020. 03. 31.

 

Mikor az étel elkészült, megfújta, hogy ne legyen olyan forró, s közben elmesélte Szokicsinek a szép Urazato történetét. Oszen még gyönyörűbb volt, mint a történet főhősnője. És bár a hó sem hullott, mint a mesében, az apró hátsókert nedves salakja felett kavargó cseresznyevirág- szirmok tán még szívszorítóbb látványt nyújtottak.
/Izumi Kjóka, Oszen és Szokicsi/

Izumi Kjóka novellájában olvashatjuk a fenti idézetet, Szokicsi és Oszen tragikus szerelmi történetének egy jelenetét, mikor Szokicsit, a tizenhét éves, elveszett ifjút, Oszen az otthonába viszi, és miután megeteti az éhező fiút, elmeséli neki Urazato tragikus meséjét. Oszen és Urazato, mindketten az irodalmi/színpadi művek jellegzetes, tragikus sorsú hősnői, gyönyörű, kitartott kurtizánok, akik alávetettei a sorsnak, melyben a halál és a szerelem, elválaszthatatlanul fonódik össze.

Curuga Vakasza-no-dzsó (1712-1786) Akegaraszu jume no Awajuki (Hajnali varjúszó álma: szállingózó hó, ca. 1772) című sinnai balladáját idézi itt meg a szöveg.
Urazato, aki Oszenhez hasonlóan, szintén kurtizán volt, megpróbált megszökni a bordélyházból, azonban menekülési kísérelte nem járt sikerrel. Büntetésképp a havas kertben, egy fenyőfa törzséhez kötözték, és otthagyták. Míg élete a téli hidegben lassan elszállt, szerelméről, Tokidzsiróról álmodott. Álmában a férfi, háztetőkön lopakodva jött el, hogy megmentse őt.

A fenti kép Konisi (Utagava/Goszótei) Hiroszada alkotása, mely egy jelenetet ábrázol az Akegaraszu jume no Awajuki-ból. A bal oldali panelen Tokidzsiró látható, ahogy igyekszik megmenteni a szerelmét. Középen, a fenyőhöz kötözve áll Urazato, jobb oldalt pedig a kurtizán segédje (kamuro) próbálja védeni „nővérét” a dühös szeretőtől.

Urazato meséje, több verzióban is napvilágot látott a későbbiekben. Egy másik történet szerint  Urazatót bár kiszabadítja Tokidzsiró, kettős öngyilkosságot követnek el, mert csak ekképp menekülhetnek meg és maradhatnak örökké együtt. De van olyan befejezés is, melyben megmenekülnek, és boldogan élnek együtt tovább.

Mi is a sinnai ballada, a műfaj, melyben az eredeti történet született? A sinnai, egy narratív dalstílus, a dzsóruri (samiszenen kísért dal) egy fajtája, mely az Edo korban (1603-1868) virágzott. A sinnai elődje a bungo-busi (a busi [節] karakteres beszédmódot is jelent), melynek szomorú dalai öngyilkossági hullámot indítottak, ezért az edoi hatóságok betiltották 1740-ben. Bungo-busit tanult eredetileg Curuga Vakasza-no-dzsó, aki a tilalom után új dalokat kezdett komponálni, tehetséges tanítványával, Curuga Sinnai-al, akiről a későbbiekben a műfaj is a nevét kapta.

Izumi Kjóka (1873-1939), a kései japán romantika meghatározó szerzője. Nagy hatással volt rá a kuszazósi, mely több fajtája (akahon, aohon, kurohon, kibjósi, gókan) az Edo-kori kommersz irodalmat öleli fel, ukijo-e képekkel illusztrált kis könyvek formájában. Izumi Kjóka által képviselt dekadens romanticizmus, a borzongás, a téboly és a groteszk állandó jelenléte kísérteties történeteiben, Edgar Allan Poe művészetét juttathatja az olvasó eszébe.

 

Felhasznált Irodalom:
Izumi Kjóka, Szentek és Démonok, ford. Szabó Nóra, Quattrocento, Bp., 2013.
Izumi Kyõka, Japanese gothic tales, ford. Charles Shirõ Inouye, University of Hawai’i Press, Honolulu, 1996.
Alison McQueen Tokita, Japanese singers of tales: Ten Centuries of Performed Narrative, Routledge, 2016.
Christopher Y. Blasdel, Tales of romance and bloodshed come alive in Shinnai song
Michael Cooper, Monumenta Nipponica, vols. 26-52:1, Sophia University

Kép:
Konisi (Utagava/Goszótei) Hiroszada, Akegaraszu jume no Awajuki

fb-share-icon
close

Merülj el velünk Te is a japán kultúrában!

MINDEN HÓ UTOLSÓ VASÁRNAPJÁN
HÍRÉT VISSZÜK A FRISS TARTALOMNAK!


Elolvastam és elfogadom a felhasználási feltételeket