Cuki Hjakusi

月百姿 [tsuki hyakushi] “A százarcú hold”

Cukioka Jositosi 月岡芳年 [tsukioka yoshitoshi] (1839-1892) alkotásai

Cukioka Jositosit az ukijo-e utolsó nagymestereként emlegetik. Már fiatalon megmutatkozott a tehetsége, Utagava Kunijosi keze alatt tanult. 1853-ban született meg legkorábban publikált műve, a „Heike harcosok a tengersírban” címmel. A későbbiekben Kikucsi Joszai művészete hatott rá, és az európai művészet elemeit ötvözte egyéni stílusával.

„A százarcú hold” (Cuki Hjakusi) c. sorozata 100 darab ukijo-e képet ölel fel, melyek a kínai és japán kultúra valamilyen módon összefüggő alakjait ábrázolja, és melyeket a hold motívum fog össze.

Forrás:
https://www.britishmuseum.org/collection/term/BIOG7595
https://ukiyo-e.org/artist/tsukioka-yoshitoshi

Az alábbiakban a sorozat egy-egy darabját lehet jobban megismerni:

“Hold dagály idején” 1886

A metszet a Takaszago 高砂 c. híres nó darab történetének egyik jelenetét ábrázolja. A legenda szerint Takaszago- és Szumijosi-öbölben áll egy-egy öreg fenyőfa (Dzsó 尉 és Uba 姥), melyek réges-rég egy tőről fakadtak. Hiába, hogy később távol kerültek egymástól, lelkükben szétválaszthatatlanok maradtak. Iker-fenyőknek (aioi no macu 相生の松 [aioi no matsu]) hívják ezt a két fát, melyekről a nó darab is szól. A darabban a Kjusui Aszo szentély papja, Tomonari és szolgája a Takaszago öbölbe érkezve rácsodálkoznak Harima tartomány hatalmas fenyvesére, melyre csodás kilátás nyílik. Az egyik fa alatt épp egy öregember sepregeti a fenyőtüskéket. Tomonari Takaszago fenyveséről kérdezi, mire az öregember elmeséli neki az iker-fenyők történetét, melyek hiába váltak szét, lelkükben örökre férj és feleség maradtak. Aztán az idős házaspár felfedi, hogy valójában ők a két fenyő szellemének manifesztációi és szeretettel meghívták Tomonarit, hogy látogasson el hozzájuk a másik partra, Szumijosiba. Az öreg házaspár ezután elbúcsúzik a paptól és felkerekednek, hogy átmenjenek csónakkal a másik öbölbe – a metszet ezt a jelenetet ábrázolja; miközben az öregember a holdat nézi, az öregasszony ellenőrzi a víz szintjét – így hiába nincs ábrázolva a hold a metszeten, a nó darab ismeretében a kép kiegészül a hold képével. Tomonari követi őket és Szumijosiban a helyi istenség, Szumijosi Mjodzsi köszönti őt – méltóságos táncot járva a béke tiszteletére.

Az iker-fenyők története a hosszú, boldog házasságot szimbolizálja, így esküvőkön szokás a Takaszago-ból ünnepi dalt előadni.

Részlet a darabból:

Forrás: https://metropolisjapan.com/takasago-noh-theater/
https://www.the-noh.com/en/plays/data/program_015.html
https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.17/#about
https://www2.ntj.jac.go.jp/unesco/noh/en/play/noh1.html


“Sápadtan ragyogó bágyadt éjben a hold, árnyékában hó alól búvó szilvavirágot szakítok – Kintó”, 1887

A címadó vers a metszeten szereplő férfi, Fudzsivara no Kintó költeménye. Fudzsivara no Kintó a Heian udvar (794-1885) neves költője, zenésze és történésze volt, műve szerepel a Hjakunin Issu c. híres versantológiában.
A férfit egy téli éjszakán a kertben sétálva megihleti a hó alól előbújó, bimbózó szilvavirág – ezt a nyugalmas pillanatot ábrázolja a kép, melyen a hold ugyancsak nem szerepel, azonban a költemény megeleveníti a néző képzeletében, így téve teljessé a jelentet.

白々と白けてる夜の月影に雪かき分けて梅の花おる。
“Bágyadtan ragyogó sápadt éjben a hold, árnyékában hó alól búvó szilvavirágot szakítok.”

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.47/#about
https://www.jstor.org/stable/2384458?seq=1#metadata_info_tab_contents
http://jti.lib.virginia.edu/japanese/hyakunin/macauley.html
Verset ford. Varga Lilla


“Josino újholdja – Iga no Cubone”, 1886

Go-Daigo császár (1318-1339 közt uralkodott) idején a japán belpolitikai helyzet igencsak zavaros és belviszályoktól terhes volt. Az északi és déli udvarok korában (nanbokucsó 南北朝 1337-1392) véres harcokat folytattak a császári hatalom visszaállításáért, a megerősödött sógunátus, a kamakura-bakufu ellen. A metszeten látható nő Kuszunogi no Maszanori (1333-1390) felesége, Iga no Cubone. Maszanori híres hadvezér volt, aki hasonlóan fivéreihez és apjához, Kuszunogi Maszasigéhez, a császár oldalán harcolt, a sógunátussal szemben. A tengu képében kísértő szellem, Szaszaki no Kijotaka, életében Go-Daigo idején magas rangú tisztviselő volt, aki öngyilkosságra kényszerült a harcok folyamán – az ő szelleme kísértett Josinoban, és egyedül Iga no Cubonénak volt elég bátorsága hozzá, hogy távozásra kérje a szellemet – ez a jelenet elevenedik meg a metszeten.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.15/#about
Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999
https://hyakumonogatari.com/2011/10/14/more-hokusai-manga-yurei/
https://www.roningallery.com/mount-yoshino-midnight-moon-iga-no-tsubone


„Sidzsói hűsölés” 1885

Sidzsó egy szórakozó és éttermi negyed volt a régi Kiotóban. A városrész a Kamo folyó mellett húzódott, és a járókelők szívesen hűsítették magukat a forró nyári napokon, vagy meleg estéken a folyó partján ülve, lábukat a hűs vízbe lógatva.

A metszet egy ilyen békés jelenetet ábrázol. A folyóparton üldögélő lány kihívó vörös alsóruhája kivillan a kimonó alól, melyen csidori 千鳥 [chidori] minta látható – mely a kiotói Pontocsó 先斗町 [Pontochō] szórakozónegyed gésáinak volt a jellegzetes viselete.

A csidori egy kistestű vándormadár, mely vizek közelében él. Népszerű motívuma mind a költészetnek, szép- és iparművészeti ágaknak. Az erő, kitartás és a hosszú élet szimbóluma. Gyakran hullámok felett repülve ábrázolják őket. (ld. pl. Kacusika Hokuszaitól:  https://www.metmuseum.org/art/collection/search/57273 )

A csidori az ún. lilefélék családjába tartozó madár (akárcsak a bíbic) bővebb infó róla itt: https://www.mme.hu/magyarorszag-madarai/csaladkereso/Lilef%C3%A9l%C3%A9k

Forrás:
https://kirikomade.com/blogs/our-fabrics/japanese-patterns-2
https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.11/#about
(Pontocsó negyed: https://www.japan-guide.com/e/e3921.html)


„Hold a láp fölött – Jaszumasza” 1888

Fudzsivara no Jaszumasza (958-1036) híres udvaronc, költő és zenész volt a Heian-korban (794-1185).
A metszet azt az anekdotát eleveníti meg, mely talán a legismertebb Jaszumasza kapcsán;

Egy gyönyörű, holdfényes őszi éjszakán Fudzsivara no Jaszumasza egyedül tartott hazafelé. Lápos, mocsaras vidéken át vitte az útja. Hogy elűzze magányát a kísérteties tájon, elővette fuvoláját és játszani kezdett rajta. Volt azonban még ott valaki rajta kívül – egy sötét alak leselkedett rá a magasra nőtt fű közül, az útonálló bandita, Kidomaru, aki azt tervezte, hogy megtámadja a magányos utazót, és elveszi szép, díszes köntösét. Ám ahogy a zene megütötte a bandita fülét, nem tudta magát rászánni a támadásra. Elbűvölte a zene szépsége és tisztasága, és egészen hazáig követte Jaszumaszát. Házához érve a fuvolaművész észrevette hívatlan közönségét, és felismerte benne testvérét, aki miután a törvényen kívüliek útjára lépett, elhagyta a családjukat. Jaszumasza levetette köntösét és Kidomarunak adta mondván; „elég csak kérned”.

A metszet a történetet feldolgozó kabuki-darab egyik híres jelenetét ábrázolja, melyet Jositosi mellett Utagava Kunijosi és Utagava Kuniszada is fatáblára vetett. Jositosi a fent látható képet 1888-ban készítette a „Cuki Hjakusi” sorozatba, de ez a kép valójában egy „sűrített” változata annak a triptichonnak, melyet 1882-ben alkotott – ez utóbbi pedig a kritika szerint Jositosi egyik legkiemelkedőbb alkotása;

Forrás:
https://www.roningallery.com/fujiwara-no-yasumasa-plays-the-flute-by-moonlight_2
https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.63/#about
https://www.scholten-japanese-art.com/yoshitoshi_71.php


 „Szumijosi teliholdja – Fudzsivara no Teika” 1887

Fudzsivara no Teika (1162-1241), a Heian-kor (794-1185) ünnepelt alakja, költő, kalligráfus, író, aki a császári rendeletre készült Kokinvakasú 古今和歌集 [Kokinwakashū], a „Régi és modern idők gyűjteménye” c. költészeti antológia egyik összeállítója. A vaka versforma mestere, irodalomkritikai szemlélete meghatározta az elkövetkező időszak költészetéti irányvonalát. (A vaka 5 soros, 31 szótagból álló versforma.)

A metszeten a neves költő a Szumijosi Nagyszentély (Sumiyoshi Taisha 住吉大社) verandáján elszenderedve épp álmot lát, melyben a költészet istene látogatja meg. Az öregember képében megjelenő istenség hófehér ruhája szimbolizálja a képen hiányzó őszi, aratási hold motívumát (eredeti cím: Sumiyoshi no meigetsu).

A Szumijosi Nagyszentély (Oszaka) kamijának három alakja van, akiket Szumijosi szandzsin-nek 住吉三神, vagy Szumijosi Daidzsin-nek is neveznek; Szokocucu no O no Mikoto 底筒男命, Nakacucu no O no Mikoto 中筒男命 és Uvacucu no Ono Mikoto 表筒男命. Szumijosi kami Izanagi megtisztulása során jött létre, miután Izanagi meglátogatta Izanamit a halál földjén. Eredetileg a szerencsés hajózás és a tenger istene volt, de a legenda szerint magára öltötte a vaka költészet istenének köntösét, így a költészet isteneként is tisztelik.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.53/#about
Gy. Horváth János, Japán kulturális szótár, Corvina, 2018.
Ian Reader, A sintoizmus, Kossuth, 2000.


“Si falu felett a hold – Kilencsárkányos” 1885

A Vízparti történet (eredeti címén Suj hua csuan) a klasszikus kínai irodalom egyik alapműve. A regény egy 12. század eleji lázadás történetét meséli el, melyben Szung Csiang és társai széles körben felkelést szítottak a birodalomban a Szung-dinasztia idején.

Az ukijo-e metszet a regény egyik szereplőjét ábrázolja, Kilencsárkányos Si Csint, aki nevét a testén viselt sárkánytetoválásokról kapta.

Si Csin már ifjúként jó képességekkel bírt, de tehetsége csak azután tudott kibontakozni, hogy egy váratlan vendég, egy menekülő idegen képében a császári palotaőrség vívómestere, hálából, hogy a Si család befogadta, tanítani kezdte az ifjút harcolni. Si Csin a mester tanításának és saját szorgalmának köszönhetően rendkívüli férfivá és kiváló harcossá cseperedett.

Apja halála után ő vette át a klán és a falu vezetését és mikor arról értesült, hogy rablóbanda garázdálkodik a környéken, azonnal fel is készült az esetleges támadásra. A rablóbanda három vezére közül kettő, Ármányos Vezér és Fehértarka Kígyó hallván Si Csin hírét nem is akarták megtámadni a Si falut, azonban harmadik társuk, Szakadék Tigrise megmakacsolta magát, és bizonyítani akarván bátorságát, csak azért is harcba indult embereivel. Si Csin megküzdött Szakadék Tigrisével és legyőzte, majd elfogta a rablóvezért. A másik két bandavezér miután hírét vették a történteknek, egymaguk mentek a Si falu vezéréhez, hogy társukkal együtt haljanak meg ők is. Nem Szakadék Tigrisének életéért könyörögtek tehát, hanem a sajátjukat is odavetve, közös sorsot akartak vállalni társukkal. Ez a mentalitás olyannyira elnyerte Kilencsárkányos Si Csin megbecsülését, hogy megkímélte a bandavezéreket. Úgy döntött, nem adja át őket a hatóságoknak, sőt, barátságot kötött velük. Őszközép ünnepének estéjére, mikor a hold a legfényesebb és legkerekebb az évben, Si Csin meghívta három új barátját a házába, hogy együtt ünnepeljék az aratási holdat. Azonban a levél illetéktelen kezekbe került, és mivel a három vezér fejére igen csak tetemes vérdíjat tűztek ki, a meghívó elbitorlója rögvest a hatóságokhoz szaladt a hírrel, hol találják a három rablóvezért. A katonák el is mentek Si faluba és körbevették Si Csin otthonát. Hiába, hogy a három rablóvezér arra buzdította Kilencsárkányost, hogy adja át őket a mandarinnak, Si Csin nem hallgatott rájuk, és felgyújtva saját portáját, kimenekítette a rablókat az otthonából. Miután háza  elpusztult, Kilencsárkányos felkerekedett, hogy megkeresse régi kardforgató mesterét.

Ez a történet áll tehát a fenti ukijo-e kép mögött. A metszeten Kilencsárkányos Si Csin látható, aki a teliholdas éjjelen talán épp pusztuló otthonára néz vissza a hegyekből.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.6/
Si Naj-an, Vízparti történet, ford. Csongor Barnabás, Európa, 1977, 25–72.


“Kitajama holdja – Tojohara Szumiaki” 1886

Tojohara Szumiaki zenetanár volt Go-Kasivabara császár (aki 1500-1526 közt uralkodott) udvarában. A fiatalember széles körben ismert volt kifinomult modoráról, az előkelő úriember mintapéldáját testesítette meg. A metszeten azt a vele kapcsolatos legendát örökítette meg Cukioka Jositosi, mikor is a palotától északra fekvő mocsaras vidéken, a rátámadó farkasfalkát Tojohara Szumiaki a fuvolájából előcsalt lágy dallammal szelídítette meg. A zene megbékítette a farkasokat és azok visszatértek az erdőbe, ő pedig megmenekült a haláltól.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.32/#about


“Aratási hold… tatamimra fenyőág árnyékát veted” 1885

Az ukiyo-e metszet elemzésénél érdemes kissé elidőzni a címadó költeményen is, mely egy őszi haiku Takarai Kikaku-tól;

Meigetsu ya tatami no ue ni matsu no kage.
Nyers fordítása: Aratási hold a tatamin fenyő árnyéka.
Kissé költőibben: „Aratási hold… / tatamimra fenyőág / árnyékát veted.”*

Érdemes a képet a címadó költeménnyel együtt értelmezni, mivel a kettő így alkot egy teljes egészet és nyújt átfogó élményt.
A meigecu 名月 kifejezés azt jelenti, „aratási hold”. Ez a fényes, kerek telihold a holdnaptár szerinti nyolcadik hónap 15-e éjjelén függ az égen, a kínai őszközép ünnepének napján, amikor a termésért köszönetképp ételt és italt áldoztak a hold istennőjének. (Az őszközép ünnep a Gergely naptár szerint valamikor szeptember 10-e és október első hete közé esik.)
A címből megtudjuk tehát, hogy őszi éjszaka van, és az élesen világító hold fénye veti a fenyőág árnyékát a tatamira, melyben a lenge öltözékben heverésző hölgy gyönyörködik.

Az ősz szimbólumai a metszeten is visszaköszönnek több helyütt, mintegy válaszként a haiku sorára, például a háttérben látható vöröslő juharfát ábrázoló festmény, vagy előtte a hordozható melegítő (furo 風炉) képében, melyet csak a tavasztól őszig (májustól októberig) tartó időszakban használtak.

A hölgy kezében – aki öltözékét és hajviseletét tekintve valószínűsíthetően egy kurtizán – látható kerek legyező (ucsiva 団扇) mintha csak a holdat szimbolizálná, így közvetetten jelenítve meg az egyébként a „A százarcú hold” c. sorozat metszetein egy-két kivétellel mindig megjelenő égitestet.
A fenyőág árnyéka, mely a tovahaladó holddal maga is eltűnik, a „lebegő világ” és szereplői szépségének múlékonyságát szimbolizálja.
A haiku és az ukijo-e metszet harmóniájában, a békés éjjeli csendéletbe burkolva az őszi melankólia romantikája, a múlandóság, a természet és az ember állandóságában is változó viszonya köszön vissza.

Még egy kis érdekesség; ha megnézzük a címadó haiku magyarra fordított változatait, kis betekintést nyerhetünk a haiku fordítás örök kérdéseibe is; a forma vs. tartalom és a kultúrafüggő szimbólumrendszer kapcsán felmerülő nehézségekbe:
Pető Tóth Károly: Őszi telihold – / Gyékényszőnyegen megint / fenyőfa árnya ring.
Greguss Sándor: Ó, hold! Vendégünk / érkezett: fenyőárnyék / tárt ajtómon át!
Háy János: Telt tavaszi hold – / fonott szalmaszőnyegen / fenyőfaárnyék.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.5/#about
https://terebess.hu/haiku/japan/kikaku.html
Sitkei Dóra, A kínai őszközép ünnepe, URL
* A haiku címben szereplő változatát fordította: Varga Lilla


„Icukusima holdja – muro kurtizánja” 1886

A Heian-kori öltözéket viselő nő a híres Icukusima szentély torii-ja felé tart (ma Miyajima sziget). A csónakban mellette dobja és széles karimájú, fátyolos utazókalapja látható. A metszet eredeti címében, japánul a júdzsó 遊女 [yuujou] szó szerepel, mely kifejezést a hivatalos prostituáltra használták, és a kandzsikat tekintve “játszó nőt” jelent.

Az Icukusima szentélyt Taira no Kijomori építette újra, hogy áldozzon a tengerek és viharok istennőinek (szandzsosin, a „három női istenség”; Icsikisimahime no Mikoto, Tagorihime no Mikoto és Tagicuhime no Mikoto), a korban jelentős szerepet töltött be ugyanis a tengeri kereskedelem, ezért fontosnak tartották a jó szerencséért imádkozni a tengeri utazásokhoz.
A szentély építtetésének legendája szerint Taira no Kijomori álmában egy öreg pap jelent meg, aki azt mondta neki, ha Icukusimában szentélyt épít, biztosan el fogja érni a legmagasabb rangot. Így aztán Kijomori megépítette a szentélyt és valóban legfőbb személynök lett, ami az akkori legmagasabb udvari rang volt. A szentélyt a Taira klán mellett számos más nemesi család és magas rangú személy is látogatta, mint például Go-Sirakava és Takakura visszavonult császárok, és miután a Heike-uralom véget ért, a szentély később, a Muromacsi és az azt követő korokban sem veszített jelentőségéből.

Icukusima szentély, torii

Forrás: https://www.miyajima.or.jp/english/history/miyajimahistory.html
https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.21/#about
http://jpshrine.net/itsukushima-jinja/


„Takakura holdja – Haszebe Nobucura” (A Genpei háború kezdete) 1886

A képen látható központi figura Haszebe Nobucura, Mocsihito herceg (1151-1180) egyik híve.

Miután Taira no Kijomori, a Heisi-hatalom vezetője lemondatta Takakura tennót és saját unokáját, a gyermek Antoku tennót ültette trónra 1180-ban, az elűzött dzsókó (“visszavonult császár”, ld. in-szei politika), Go-Sirakava másik fia, Mocsihito herceg Minamoto no Jorimasza segítségével lázadásra szólította fel azon földbirtokosokat, akik nem voltak Kijomori hívei. Mocsihito és Jorimasza lázadása azonban sikertelennek bizonyult – mégis elindította azt az egész országra kiterjedő háborút (Genpei háború (1180-1185)), mely a Kamakura bakufu és a sóguni politika kezdetét hozta el.

A témához kötődő cikkünk: https://www.hibiki.hu/2021/02/12/puskaporos-hordo-de-melyik-csalad-pincejeben/

 A sikertelen lázadást követően tehát Mocsihito hercegnek menekülnie kellett. Nobucura, hogy megmentse urát, női álruhába bújtatta, így próbálta elmenekíteni a herceget a Tairák bosszúja elől (mely azonban nem sokkal később utolérte Mocsihitót).
A metszeten Nobucura az utazó nőnek öltözött, széles karimájú kalapot és sűrű fátylat viselő Mocsihito herceg és kísérője után néz.

Forrás: Jamadzsi Maszanori, Japán történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.
https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.36/#about


„A tejút holdja” – Orihime és Hikobosi 1886

A Tanabata, azaz a Csillagünnep, egyike Japán öt szezonális ünnepének, melyet a 7. hó 7. napjától tartanak (régiónként eltérően július-augusztus folyamán). Orihime (a Vega csillag megtestesítője), valamint Hikobosi (aki az Altaire csillagot testesíti meg), évente egyszeri találkozását ünneplik ekkor.

Az ukijo-e metszeten Orihime és Hikobosi látható. A tehetséges szövőlány és a keményen dolgozó tehénpásztor miután egymásba szerettek és összeházasodtak, nagy boldogságukban elfelejtkeztek kötelezettségeikről és hanyagolni kezdték a munkájukat. Ezért viszont a lány apja, Tentei, a mennyei császár, aki egyébként összeboronálta a szerelmeseket, megharagudott a párra, és büntetésképp a tejút két végére száműzte őket. Ezek után évente egyszer, ha az évben rendesen elvégezték a kötelezettségeiket, a 7. hó 7. napján találkozhattak. A metszet a szerelmesek találkozását ábrázolja.

A Tanabata ünnep mögött álló történet eredete egy kínai népmesére vezethető vissza, mely két csillag, a Sokudzso (szövőlány) és Kengju (tehénpásztor) szerelméről szól. A szerelmesek mítosza a 7. szd. végén és 8. szd. elején (Nara kor) került Japánba, melyről aztán számtalan japán költemény született – a Manjósú, a legrégebbi japán költemény-antológia, mintegy 130 Tanabata-verset tartalmaz.

A 17. század végén a terakoja (templomi iskola) tanulói körében egy olyan szokás alakult ki, miszerint Kengjunak és Sokudzsonak írt költeményeket egy kis papírcsíkon bambuszágakra erősítették. Innen ered a Tanabata-fesztivál azon szokása, miszerint az emberek az ünnep során egy papírcsíkra (tanzaku) írják kívánságukat, majd azt egy bambuszágra akasztják, így felajánlva kérésüket a csillagoknak.

Forrás: Chinese legend adopted differently from area to area, Kokugakuin Media, Kokugakuin University, URL: https://www.kokugakuin.ac.jp/en/article/10736
“Tanabata” (Star Festival) URL: https://www.nippon.com/en/features/jg00097/
https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.40/#about


„A Katada-öböl holdja – Szaitó Kuranoszuke” 1888

Szaitó Kuranoszuke 16. századi daimjó, Akecsi Micuhide csatlósa volt. (Micuhide volt az, aki 1582-ben összeesküvést szőve végzett Oda Nobunagával – ld. még lentebb: Akasi Gidajú metszet, Honnódzsi összeesküvés). A gyilkosság utáni megtorlás elől (Jamazaki csata) azonban végül Micuhide csapatainak menekülniük kellett.
A metszeten Szaitó Kuranoszuke látható, akinek lova patáira húzott szalmából font védő tanúskodik arról a képen, hogy a férfi menekülőfélben van. A Biva-tó nyugati partján fekvő Katada-öbölben keres magának épp menedéket egy régi ismerősénél. Később azonban Tojotomi Hidejosi és emberei megtalálják, elfogják és kivégzik. Erről szól a Katada ocsi c. kabuki darab.

Forrás: https://www.scholten-japanese-art.com/yoshitoshi_53.php
https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.65/#about


„Olvasó hold – Zi Luo” 1888

Zi Luo Konfuciusz egyik legfontosabb tanítványa volt. Szegény, vidéki családba született, de rengeteg tanulással és munkával elérte, hogy végül kormánytisztviselő lett. Kína híres 24 példaképének egyikeként tisztelik. Közismert volt arról, hogy hosszú utakat tett meg, hogy szüleinek zsáknyi rizst vigyen, mely akkoriban rendkívül nagy értéket képviselt. A metszeten az egyik ilyen útján látható, a rizses zsákot átvetve a vállán, kihasználva a hold tiszta fényét, gyaloglás közben is tanul.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.57/#about


“Cseresznye virágzik a Szumida partján, Szekija felé csónakok úsznak az alkonyban, de én csak a holdra nézek – Mizuki Tacunoszuke” 1891

A nyomaton az Edo-kor (1603-1868) egyik híres onnagatája, Mizuki Tacunoszuke (1673-1745) látható. Az onnagata a női szerepekre specializálódott férfi színész a kabukiban. (ld. Bandó Tamaszaburó, V.)

A címadó versben Tacunoszuke Szekijában, a Szumida folyó partján sétálva csodálja a cseresznyevirágzást éjjel. A kép ezt a jelenetet ábrázolja; a színészt, amint a folyóparton sétál a holdfényben, cseresznyefák között. A haja elől le van borotválva, ez annak a jele, hogy átesett a felnőtté avatási ceremónián, és már férfikorban van. Egy lila kendőt visel, mely leborotvált fejét takarja, valamint egy olyan hosszú ujjú kimonót, melyet a vakasúk (a felnőtté avatás előtt álló, de már a gyermekkort maguk mögött hagyó ifjak) viseltek. Mivel a vakasúk különös népszerűségnek örvendtek, és a korban virágzott a “gyönyörű ifjak kultusza”, nem volt szokatlan, hogy prostituáltak vagy színészek vakasúnak öltöztek. A színpadon a vakasú szerepeket a női szerepekhez hasonlóan szintén csak felnőtt korba lépett férfiak játszhatták el.

 A vakasúról bővebben: https://www.hibiki.hu/encyclopedia/vakasu/

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.94/#about


„Frissen mosott köntös csattogó hangját hallom… ragyogó hold, te talán ismered, ki éber velem együtt az éjjeli égbolt alatt – cunenobu” 1886

A képen a Heian-udvar (794-1185) egyik tisztviselője, a kiváló költő és biva játékos, Minamoto no Cunenobu (1015-1097) szavalja épp a címadó verset, egy teliholdas éjjelen. A legenda szerint ekkor az égen egy hatalmas, szőrös démon jelent meg, és Cunenobu szavaira válaszul Li Paj egyik költeményével felelt; „Az északi égbolton libák repülnek a Nagy Medve felé, délen mosott ruhákat csapkodnak a holdfény alatt” – majd a démon anélkül hagyta el Cunenobu házát, hogy bármi bajt hozott volna a háznépre. Mindkét versben a vágyakozó szerelmes jelenik meg – a kínai költemény a távollevő férjet hazaváró asszonyt idézi, a japán vers pedig a távoli szerető utáni sóvárgást eleveníti meg.

から衣 うつ音きけは 月きよみ またねぬ人を 空にしるかな
“Frissen mosott köntös csattogó hangját hallom… ragyogó hold, te talán ismered, ki éber velem együtt az éjjeli égbolt alatt.”

Forrás: https://emuseum.cornell.edu/objects/36818/i-listen-to-the-sound-of-cloth-being-pounded-as-the-moon-shi
https://www.scholten-japanese-art.com/printsV.php?printID=990
A verset ford. Varga Lilla


„Csupán egy íjász vagyok, akinek nincs mit megbánnia, oh nyári hold – Akasi Gidajú” 1890

Akecsi Micuhide 1582-ben összeesküvést szőtt (Honnódzsi összeesküvés) az akkor hatalmon lévő Oda Nobunaga ellen, mely végkimeneteleként Micuhide a Honnódzsi templomnál sikeresen csapdába csalta és megölte Nobunagát. Micuhide tábornokának, Akasi Gidajú-nak a feladata lett volna Nobunaga első emberét, Tojotomi Hidejosit feltartóztatni és meggyilkolni, aki hallva az incidensről, rögtön Honnódzsi felé vette az irányt. Akasi merénylete (melyről az Ehon Taikóki-ban 絵本太閤記 tesznek említést) azonban nem járt sikerrel, így Hidejosi 13 nappal Micuhide hatalomátvétele után megtámadta az árulót, és a jamazaki-csatában legyőzte Micuhide seregét.

A nyomat Akasit ábrázolja, aki a sikertelen merénylet után visszatérve urához, hogy megtarthassa becsületét, felajánlja Micuhidének, hogy szeppukut követ el. Micuhide azonban nem akarja elveszíteni legjobb emberét, ezért nem fogadja el Akasi szándékát, és azt kéri tőle, éljen és szolgálja tovább. Akasi azonban hajthatatlan marad. A képen Akasi a szobájában ül, és miután megírta címadó halotti versét 辞世 (dzsiszei), készül a rituális öngyilkosságra.
弓取りの数に入るさの身となればおしまさりけり夏夜月

Ehhez a történethez még egy kép kötődik:

„Ogoruszu felett a hold” 1886

Micuhide halálával kapcsolatban több elmélet is létezik. Az egyik szerint egy bandita végzett vele bambuszlándzsával. Az alábbi nyomat e teória alapján készült – az Oguruszu-i bandita (név szerint Nakamura), kezében bambuszlándzsával, a bambuszligetből figyeli a vesztes jamazaki-csata után menekülő Micuhidét.

Forrás: http://portlandartmuseum.us/mwebcgi/mweb.exe?request=record;id=20175;type=101#
https://www.roningallery.com/akashi-gidayu_3
https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.19/


„Gendzsi szeretője, Jugao szelleme” 1886

A fűzfavesszőből font falat hűszöld levelű, repkényhez hasonló kúszónövény lepte be; a levelek sűrűjéből még félig bimbós fehér virágok kandikáltak ki: olyanok voltak, akár az ember ajka, mikor önfeledten mosolyog magában.
– Jugaónak, az Este arcának hívják ezt a virágot – mondta Gendzsi egyik kísérője. Milyen különös ez a tengernyi virág ezen a csupasz falon.Muraszaki 1963: 16. ford. Hamvas Béla

A képen átfutó fehér virág ez a bizonyos Jugao (magyarul holdvirág), mely annak a háznak a falát futja be, ahol Gendzsi szeretője, a szép és szomorú asszony lakik, akinek kiléte sokáig épp oly titokzatos, mint a halála. Az asszony erről a bizonyos virágról kapta becenevét. Az ukijo-e képen domináló viráginda, mely mögött a telihold megvilágítja a halott kedves halvány alakját, beszédes motívum, mely utal a tragikus szerelmi történetre.
Jugao életét egy nyugodt és szenvedélyes nap után, Gendzsi egy másik szeretőjének féltékeny szelleme ragadja el.

Forrás: Muraszaki, Gendzsi regénye, ford. Hamvas Béla, Európa, 1963.


„Messze a láthatáron, talán ugyanaz a hold emelkedik, mint Kaszugában, a Mikasza hegy mögül… – Nakamaro” 1888

Abe no Nakamaro címadó versét a honvágy ihlette. Nakamaro a 8. századi Nara-udvar egyik főtisztviselőjének fia volt, akit matematika terén kiemelkedő tehetsége miatt 16 éves korában Kínába küldtek, hogy tanulmányozza az időmérés kínai módszereit. Végül megmászva a kínai bürokrácia ranglétráját, fontos tisztséget töltött be, de ismeretlen okok miatt már sosem tudott visszatérni Japánba. Nosztalgikus hangvételű költeményei a Kokin Vakasúban 古今和歌集 [Kokin Wakashū], a Régi és modern idők gyűjteményében kaptak helyet, mely az egyik legjelentősebb japán irodalmi antológia a 9. – 10. századból. A nyomaton Nakamaro egy kínai palota verandáján üldögél és a holdon merengve szülőföldjére, Narára gondol.

Forrás: https://www.newworldencyclopedia.org/entry/Abeno_Nakamaro
https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.64/


„Ji Ming hegy felett a hold – Zi Fang” 1886

Zi Fang irodalmi neve Zhang Liang, aki Liu Bang, az első Han császár (Han Gaozu) katonai tanácsadója volt (Kr.e. 206). A Shi Ji, Kína első történelmi krónikája szerint Zhang Liang egy döntő csata előtti éjszakán megmászta a Ji Ming hegyet, és az ellenséges sereg katonáinak szülőföldjük dalait játszotta fuvolán. A katonákon olyannyira úrrá lett a honvágy, hogy elhagyták a sereget, mely így vereségre lett ítélve. Az ukijo-e kép ezt a jelenetet ábrázolja.

Forrás: http://www.chinaknowledge.de/History/Han/personszhangliang.html
https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.31/


„Magányos rizsföldek közt, az utcalány hófehér arca ragyog, mint az őszi holdsugár. – Hitotosze” 1887

Cudzsigimi 辻君 [tsujigimi] – „az utcasarok úrnője” (cudzsi辻[tsuji] – kereszteződés, utcasarok, kimi 君 – uralkodó, valaminek a mestere). A prostituáltak legalacsonyabb osztályához tartozó cudzsigiminek az utcán kellett barangolnia, szalmaszőnyeget hordva a hóna alatt, készen arra, hogy szolgálatait igénybe vegyék. Eltérően a képen ábrázolt alaktól, általában idősebb nők voltak, akik vastag fehér sminket viseltek arcukon. Osun Hitotosze költőnő címadó verse ennek a fehér festéknek a holdfényben még fehérebbnek tűnő ragyogásáról szól.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.49/


„Hold a vöröslámpás negyed felett” 1886

A képen látható kurtizán éjszakai sétát tesz kamurojával 禿 [kamuro], gyermek-kísérőjével, hogy megcsodálja a cseresznyevirágzást a telihold fényénél.

A 17. század elején széles körben elterjedt a férfi és női prostitúció, végül Tokugava Hidetada (1579-1632) sógun parancsára e célra legalizált negyedeket hoztak létre, Kiotóban a Simabara-t, Ószakában Sinmacsi-t, és Edoban (mai Tokió) Josivara-t.
Josivara 吉原 [yoshiwara] híres volt széles, központi útjáról, melyet mindkét oldalt cseresznyefák szegélyeztek, és mely cseresznyevirágzás idején rendkívüli népszerűségnek örvendett. Emellett a cseresznyevirág, a múlandó szépséget szimbolizálva rövid, de ragyogó életével a „lebegő világ”-ban különös jelentőséggel bírt. Az örömnegyed leányait jozakura-nak夜桜 [yozakura] „éjjeli cseresznyevirágnak” is hívták, mert hírük és szépségük az illanó időnek hála csak rövid ideig tündökölhetett, csakúgy mint a cseresznyevirágok.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.24/
https://dbpedia.org/page/Yoshiwara


„Mily hangosan hív a réti rovarok cirregése, azonban én hangtalanul, csak a szerelemre gondolok – Tadanori” 1890

Taira no Tadanori 平忠度 (1144-1184) a Heisi hatalom vezetőjének, Taira no Kijomorinak öccse látható a képen. Tadanori harcolt a Genpei háborúban, melyben a Taira és Minamoto klán mérte össze erejét a Heian-kor (794-1185) végén. 1184-ben, az Icsi-no-tani ütközetben vesztette életét, mely csatában a Tairák felett győzelmet arattak a Minamotók.

A képen Tadanori a holdfényes éjszakán szerelmére vár, hogy bebocsájtást nyerjen Kiku no Mae hölgy házába. Azonban a férfi bosszúságára, a hölgynél látogató van. Tadanori kinyitja legyezőjét, hogy felhívja magára a nő figyelmét, aki észre is veszi őt, azonban fennhangon a következőket mondja vendégének; „Hallgassa az apró rovarok hangját, mintha csak csalogatnának ki a mezőre.” Tadanori csalódottan hazamegy, és másnap szerelmes verset és kimonót küld ajándékba a hölgynek.

Forrás: https://www.asahi-net.or.jp/~sg2h-ymst/yamatouta/sennin/tadanori.html
https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.86/


„A vödör alja, melyet Csijo töltött tele, kiesett – a hold nem leli otthonát a vízben” 1889

Van olyan elmélet, mely szerint a fenti ukijo-e kép az Edo-kor híres költőnőjét, Csijo hölgyet (1703-1775) ábrázolja, aki 15 éves korában írta első verseit, majd Siko haiku mester tanítványa volt. Később, 50 évesen kolostorba vonult. A kiömlő víz, eszerint a teória szerint a költőnő egyik híres költeményére utal;
“asagao ni tsurube torarete moraimizu”
“hajnalkavirág / fonta be kútvedremet – / átmegyek vízért”
ford. Terebess Gábor

Azonban a későbbiek során elfogadottabb lett az a nézet, mely szerint a festmény Adacsi Csijono-t 安達 千代野 [Adachi Chiyono], szerzetesi nevén Mugai Njodai-t 無外 如大 [Mugai Nyodai] ábrázolja, az első női zen szerzetest és mestert, akinek megvilágosodásáról szóló legendájára utal a képen látható kiszakadt aljú vödör, a kiömlő víz és a hold. Az említett legendát a szerzetes egy költeménye is őrzi;
„Ily módon mentettem a régi vödröt, de a bambuszcsík gyengült és az alja kihasadt; elfolyt a víz! eltűnt a hold! – csak üresség az, ami megmaradt.”

Fordítás alapja: OSHO Transformation Tarot: 60 Illustrated Cars and Book for Insight and Renewal, és Paul Reps, Zen Flesh, Zen Bones URL: https://terebess.hu/zen/mesterek/mugai.html, ford. Varga Lilla

A szerzetes legendája ITT olvasható.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.74/
https://terebess.hu/zen/mesterek/mugai.html


„Kijomi partjainál még az ég is elzárja az utat, a holdat pedig Miho fenyvesei tartóztatják fel” 1886

jellegzetes sisakot viselő harcos, Takeda Singen (1521-1573), egy arany felhőn ülve nézi a Fudzsit. Az előtte elterülő Miho földnyelv az ellenőrző pontokkal, szimbolizálja a hadúr Japánt egyesítő törekvéseit a 16. században.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.41/


“Hegyen ülő hold, eső után – Szoga Tokimune és hototogiszu” 1885

1193-ban a Szoga testvérek, Tokimune és Dzsúró megtámadták Minamoto Joritomo táborát, azzal a szándékkal, hogy  megbosszulják apjuk halálát. Tervük sikerrel jár, mert végeznek apjuk gyilkosával, Kudó Szukecunéval, azonban a támadás folyamán Dzsúró életét veszti, Tokimunét pedig elfogják és később kivégzik. A kép Tokimunét ábrázolja, aki a holdfényben fürdő hototogiszu-t (japán v. kicsi kakukk) nézi. Úgy tartják, hogy a kakukk kiáltása a lelket a következő életébe hívja, ezért a magány, az élet múlandóságának melankolikus szimbóluma.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.9/


“Kasszia-fa és a hold – Wu Gang” 1886

A legenda szerint Wu Gang (jap. Gobecu) büntetésképp, hogy a kassziafa varázslatos magját gonosz célra használta, egy sziszüphoszi feladatot kapott az istenektől, mégpedig, hogy a holdon növő nyolc óriás-mannakasszia fa ágait kell örök időkig nyesnie, melyek azonban rögtön visszanőnek.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.26/


„A hold és a hajókormány – Taira no Kijocune”, 1887

Kijocune, Taira no Kijomori unokája volt, a Taira klán egyik vezetője. A Minamotó és Taira család hatalmi harcában végül a Minamotók győzedelmeskedtek 1185-ben, ezzel pedig átvették a hatalmat az addig uralkodó Taira család kezéből. A kép, a végső tengeri ütközet, a Dannoura tengeri csata jelenetét ábrázolja – Taira no Kijocune a hold alatt fuvolázik, ekképp nyugtatva meg elméjét, mivel tudja, hogy a csatát elvesztik, ő pedig a tengerbe fog veszni.
A Taira klán szimbólumával, pillangóval díszített lila szövet függ a hajón, mely kiemeli a halála előtti utolsó dalát fuvolázó Kijocune alakját. A jobb alsó részen a fáklyával kivilágított ellenséges hajók láthatók, melyek a végső pusztulás hírnökei.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.50/?tab=about


“Visszatérés a Hold Palotájába – A bambuszgyűjtő” 1888

A Taketori monogatari 竹取物語, A bambuszgyűjtő meséje, más néven “Kaguja hercegnő” az egyik legrégebbi japán népmese, a 10. századból. A történet Kaguja himéről szól, akit egy gyermektelen házaspár egy izzó bambusz szárában talál csecsemőként. Szeretettel nevelik a gyönyörű lánnyá cseperedő gyermeket, akinek szépsége szájról szájra terjed. Egy napon aztán öt herceg érkezett az öreg bambuszgyűjtőhöz, hogy megkérjék a lány kezét. A hercegeknek különböző próbatételeket kell kiállnia, azonban mindegyik elbukik. Ezután a császár is eljön, hogy lássa a leggyönyörűbb lányt a világon, és bele is szeret a hercegnőbe, aki azonban az ő házassági ajánlatát is visszautasítja – mint kiderül aztán azért, mert Kaguja hime a Holdról származik, és nem maradhat örökre a Földön – hamarosan vissza kell térnie a Hold Palotájába.  El is jön a hazatérés, és szomorú búcsúzás napja – Cukioka Jositosi műve ezt a jelenetet ábrázolja: Kaguja himét és nővéreit, akik eljöttek, hogy hazakísérjék a hercegnőt, valamint a bambuszgyűjtőt, akik könyörög az égieknek, hogy ne vegyék el tőle szeretett lányát.

A Taketori monogatari az alábbi linken olvasható, Máté Zoltán fordításában: https://terebess.hu/keletkultinfo/taketori.html

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.60/


„Oh, reménytelen vágy/ talán ha hullámok alá szállna lelkem/akkor láthatnám szerelemem a Hold fővárosából – Ariko” 1886

Ariko no Naisi, udvarhölgy volt a Heian korban (794-1185). Titkon szerelmet táplált Tokudaidzsi no Szaneszada tanácsos iránt, azonban érzelmei nem találtak viszonzásra. Keserűségében Ariko öngyilkos lett. A kép címe egy költemény, mely Ariko utolsó szavait idézi, és tragikus halála előtti pillanatát ábrázolja. A „Hold fővárosa” az akkori császári fővárosra, Kiotóra utal.

はかなしや波の下にも入ぬへし つきの都の人や見るとて
“Oh, reménytelen vágy/talán ha hullámok alá szállna lelkem/akkor láthatnám szerelemem a Hold fővárosából.”

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.38/
A verset ford. Varga Lilla


„A hold egy omladozó ablakból” 1886

A zen buddhista szerzetest, Bódhidharmát (japánul Daruma) ábrázolja az ukijo-e kép. A legenda szerint Luoyangban kilenc éven át ült meredten, szüntelenül meditálva, míg a fal, amit éjt-nappallá téve nézett, omladozni kezdett. A japán szerencsehozó baba, Daruma ennek a történetnek az emlékét őrzi a mai napig.

Darumáról további érdekességek: https://www.hibiki.hu/encyclopedia/daruma/

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.30/


„Hold a magányos hegycsúcs felett – Hidejosi, Sizugatake” 1888

A Sizugatake-i csata (Sizugatake no tatakai), 1583-ban Tojotomi Hidejosi és Sibata Kacuie között zajlott, a halott vezér, Oda Nobunaga örökösödési vitájának kapcsán. Ez a csata fontos szerepet játszott abban, hogy Nobunaga után Tojotomi Hidejosi vette át a hatalmat és uralta az országegyesítő korszak, az Azucsi-Momojama kor (1568-1600) második felét.

A képen Hidejosi látható, amint kagyló-kürtjébe fújva indítja támadásra seregét. A hadvezér híres, „napsugaras” sisakjáról ismerhető fel. A sisak kialakítása arra a legendára utal, mely szerint állítólag Hidejosi születésekor ragyogó napsugarak árasztották el a szobát, megjósolva a születő gyermek fényes jövőjét.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.66/
https://www.book-ebooks.com/products/reading-epub/product-id/705730/title/Toyotomi%2BHideyoshi.html
Jamadzsi Maszanori, Japán Történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.


“Hold a Muszasi síkság felett” 1891

A Muszasi-síkság (mai Tokió területén) az Edo-korban, a 17. században nagy népszerűségnek örvendett. Híres volt romantikus éjszakai légyottokról, titkos találkákról, tragikus szerelmi történetekről. Sok vers témája volt a lápokkal, mocsarakkal tarkított sík vidék misztikus hangulata. A hiedelem szerint a síkságon kicunék, mitikus rókák tanyáztak, akik gyönyörű hölggyé vagy szerzetessé változva csalták csapdába az embereket. A képen is egy ilyen kicune látható, mielőtt fiatal nővé alakulna, tisztítja és csodálja bundáját a holdsütötte tó tükrében.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.91/


“Telihold! erős fényed ragyogjon csak homlokomon! – Fukami Dzsikjú ” 1887

Fukami Dzsikjú egykori szamuráj, akinek a Tokugava békét követően nem volt szükség szolgálataira. Ő is csatlakozott az otokodate csoporthoz, mely tagjainak feladata a rendfenntartás és igazságszolgáltatás volt. Sokan a csoportból büszke, kissé szélsőséges magatartásukkal és elegáns, feltűnő ruházatukkal tűntek ki. Dzsikjú egy tábornok fia, eredeti nevén Fukamizo Szadakuni Dzsúzaemon, robosztus, nagy termetű, egészségéről és erejéről híres férfi volt. 1681-ben bandatevékenység miatt őrizetbe vették, azonban nem volt hajlandó bűnözőnek vallani magát. 30 évre száműzték, majd nyolcvan éves kora körül visszatért Edóba, pap lett és felvette a Fukami Dzsikjú nevet.
A képen Dzsikjú büszke tartással, feltűnő viseletben sétál éjjel Josivarában, az öröm-negyedben, és épp megalkotja telihold ihlette költeményét, mely saját szépségéről szól (Dzsikjú magas homlokáról, és arany fogairól volt ismert.):
“meigetsu ya/kite miyo gashi no/hitai giwa
Telihold! erős fényed, ragyogjon csak homlokomon!”

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.55/
The Beauty & The Actor, Ukiyo-e: Japanese Prints from the Rijksmuseum Amsterdam and the Rijksmuseum voor Volkenkunde, Leiden, Matthi Forrer, C. v. Rappard-Boon, Hotei Publishing, Amsterdam / Leiden, 1995, p. 191, online forrás
A verset ford. : Varga Lilla


“Hold a tenger felett, a daimocu öbölnél – benkei” 1886

Szaito Muszasibo Benkei 西塔武蔵坊弁慶 (1155-1189) legendás harcosként maradt fenn az irodalomban. Harcos szerzetes volt, azaz szóhei, aki 999 kardot szerzett, mely mind egy-egy legyőzött ellenfelet jelképezett. Mikor azonban találkozott Minamoto no Josicunéval, aki a legenda szerint a tenguktól tanult harcolni, Benkei alulmaradt kettejük párbajában. Fejet hajtott az ifjú előtt, és a szolgálatába állt. Ezek után együtt harcoltak a Minamotók és Tairák háborújában, mely csatározást a Dannoura tengeri ütközet zárt le, ahol Josicune és Benkei végleg győzelmet arattak a menekülő Taira csapatokon. Mikor azonban később Josicune kénytelen menekülni bátyja, Joritomo haragja elől, Benkei természetesen vele tart üldöztetése során. A festmény ebből az időszakból ábrázol egy jelenetet – a tengeren, a halott Taira harcosok dühödt szellemeit Benkei imával és varázslatokkal csillapítja le. A kis, fekete kalap, melyet Benkei visel, a szóhei-ek jellegzetes viselete volt.
Benkei és Josicune párosának azonban sajnos tragikus vége lett, mivel Josicunét végül  utolérte bátyja haragja. Benkei feltartotta a rájuk törő harcosokat, időt nyerve ezzel Josicunénak, aki végzett családjával, és szeppukut követett el.

Kettejük történethez még egy festmény tartozik a sorozatból:

„Godzsó-híd és a hold – Josicune” 1888

Ez a híd volt a helyszíne Benkei és Josicune első találkozásának, ahol is megvívtak egymással. Josicune a képen épp könnyedén a levegőbe ugrik, hogy elkerülje Benkei csapását.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.61/
https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.12/
Jamadzsi Maszanori, Japán történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.


 „A megvilágosodás holdja – Hotei” 1888

Hotei a Hét Szerencseisten (Sicsi-fukudzsin) egyike, a boldogság istene, a gyermekek védelmezője. Jellemzően nagy pocakkal, széles, nevető arccal ábrázolják, amint egy hatalmas zsákot visz, vagy azon támaszkodik, melyben mindenféle jó vár azokra, akik hisznek a bőséggel és szívesen adakozó istenségben.
Cukioka Jositosi művén, Hotei gyermeki természetességgel mutat a holdra, mely fénye a felhők közül kibújva felébresztette. Mint egyszerűségében rejlő bölcsesség, mozdulata arra a tanulságra is felhívja a figyelmet, hogy ne tévesszük össze a holdra mutató ujjat, magával a holddal.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.62/


„Leskelődő hold – Kaojo [Kaoyo]” 1886

A kép címe: „kaimami no cuki 垣間見の月”. A 垣間見る – kaimamiru jelentése: kukucskál, bepillant, ennek főnevesített alakja a 垣間見 kaimami, mely kifejezés a japán irodalom és képzőművészet egy erotikus motívumát fedi, mikor is a férfi a gyanútlan hölgyet valamilyen kompromittáló helyzetben meglesi. Ezen a nyomaton, a hátul megbúvó és leskelődő alak Kó no Moronao úr, Asikaga Takaudzsi főparancsnoka (14. szd.), aki reménytelenül szerelmes Kaojo-ba, Enja Takeszada, a sógunátus magas rangú tisztviselőjének feleségébe.

Forrás: https://www.artgallery.nsw.gov.au/collection/works/258.2012.37/


 

fb-share-icon