瀬戸 [seto]

Szetóban (Minó tartomány) már a 13. századtól meghatározó volt a porcelángyártás. A kínai Szung-kerámiák hatására először a zöld, barna, sárga és fekete zománccal bevont cserépedényeknek volt divatja, azonban a kor előrehaladtával természetesen egyre gazdagabbá vált a porcelánipar. (A Muromacsi korban (1333-1568) például a máz nélküli, rusztikus formájú edények kerültek előtérbe.)

Szetóból származnak a híres SINO- és az ORIBE-kerámiák.

Az ORIBE-jaki  (織部焼) – Furuta Oribe (1544-1615) teamesterről elnevezett – kerámia jellemzője, hogy kissé túlzsúfolt, féktelen, egyediségre törekvő a mintázata.

A SINO-jaki (志野釉) kerámiák az Azucsi-Momojama korszak (1573-1615) egyik legdrágábbjai. Jellemzőjük, hogy tojáshéj színű agyagot vastagon vonnak be áttetsző fehér mázzal, durva, egyenetlen felületet hozva létre. Kevés vonallal, absztrakt jellegű tájképekkel díszítették, melyhez vasoxidot használtak a máz alatt, emiatt vöröses színezetű lett az edény.

SZETO olyan nagy jelentőséggel bírt a kerámiakészítésben, hogy a SZETOMONO (mono – tárgy, dolog) általánosságba véve „PORCELÁNt” jelent.

Forrás:
Itó-Maeda-Miyagawa-Yoshizawa, Japán művészet, Corvina, 1980.
Gy. Horváth László, Japán kulturális szótár, Corvina, 2018.

Hivatalos oldal:
https://www.setoyakishinkokyokai.jp/en/setoware.html

Ajánló, ha tovább kutakodnál a témában:
Oribe Múzeum hivatalos oldala: http://www.oribe.gr.jp/cgi-bin/oribe/siteup.cgi?category=1&page=1