A makuragaesi egy fajta gyermek-szellem (zasiki-varasi, 座敷童子), mely kifejezetten a hálószobában kísért. Szerzetesnek, vagy szamurájnak öltözött gyermekként szokták ábrázolni. Apró csínyeket követ el, leggyakoribb tevékenysége, melyről a nevét is kapta, hogy az alvó feje alól a párnát átteszi a lábhoz, vagy épp magát az alvó embert forgatja meg. Emellett szívesen tapicskol bele a hamuba, hogy aztán széthordva azt, hamus lábnyomokat hagyjon maga után a szoba padlóján. Előfordul az is, hogy a makuragaesi rátelepeszik az ember mellkasára, hogy álmában nehezebben lélegezzen.
Némiképp szélsőségesebb hiedelem szerint a makuragaesi halált is okoz – aki találkozik vele, az elveszti eszméletét, és a jókai, miután ellopta az ember lelkét, tovább áll, áldozatát pedig hagyja meghalni.
Eredetét tekintve több elmélet létezik, legelterjedtebb talán, hogy valamilyen tragikus körülmény közt elhunyt gyermek szelleme válik makuragaesi-vé.
Makuragaesi, Torijama Szekien ábrázolása a „Gazu Hjakki Jagjó” c. műbőlMakuragaesi, Nió-ként (Buddha őrzőjeként) ábrázolva
A talán legnépszerűbb teória szerint egy elszegényedett szentély papjának macskáját ábrázolja a maneki-neko. A legenda úgy szól, hogy egy napon a helyi daimjó, a szentély előtti fa alatt keresett menedéket a hirtelen jött eső elől, amikor is megpillantott a szentély bejáratánál egy macskát, aki egyik mancsát feltartva nézett felé, mintha be akarná hívni a szentélybe. A daimjó engedett a macska hívásának, és amint kilépett a fa alól, abba villám csapott. A daimjó hálás volt, hogy a macska megmentette az életét, és cserébe felvirágoztatta a szentélyt.
Egy másik legenda a Gotoku-ji (豪徳寺) templomhoz (Tokió) köti a maneki-neko történetét; ugyancsak vihar tört rá egy szamuráj csoportra, mikor belefutottak a szentélytől nem messze egy macskába, aki egyik mancsát a füléhez emelve, üdvözölte őket. A szamurájok a macska után eredtek, és egy elszegényedett templomban leltek menedékre a vihar elől. Később, hálából a szentély papjának kedvességéért és vendégszeretetéért, gondozásukba vették, és gazdaggá tették a templomot. A macska szentélye a mai napig a templom részét képezi, és napjainkban is látogatják zarándokok.
Még egy történt van, ami a macskaszobrok eredetét firtatja; állítólag egy Imado-i, nagyon szegény idős asszonyt arra kényszerítettek, hogy eladja a macskáját. Miután a macskát eladta, a macska szelleme meglátogatta őt álmában, és azt mondta neki, készítsen róla agyagszobrokat, és adja el őket. Az asszony úgy tett, ahogy a szellem mondta neki, és a macskáról készült szobrok eladásának köszönhetően végül meggazdagodott.
Napjainkban számos üzlet, étterem bejáratánál megtalálható az integető macska szobra – különböző méretekben és színekben. A legnépszerűbb a háromszínű, kalikó macskához hasonlító szobor, mely a japán csonkafarkú macskák legkedveltebb színváltozata. A fekete színű macska gyakran jelenik meg iskolákban, mert állítólag meggátolja a gyermekek csíntevését, és egészséget hoz. A fehérek jólétet, anyagi biztonságot és boldogságot hoznak. Még egy jellegzetessége a maneki-neko szobroknak, a macskák nyakában függő aranyérme – a koban (小判), mely az Edo-kor legértékesebb pénzneme volt, és a macskaszobron a jólét szimbólumaként jelenik meg.
Ajánló, ha tovább kutakodnál a témában: Gotoku-ji templom:
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
