A „mudzsina” a „japán borz” régies elnevezése. Emellett pedig a japán folklór egyik szereplője, egy mágikus erővel bíró borz. Sokkal ritkábban lehet vele találkozni, mint más alakváltó jókai társával, mivel a hegyekben, elvonultan él, kerülve mindenféle kontaktust. Gyakran összekeverik a tanukival (mosómedve), bizonyos területeken ráadásul a mudzsinára és a tanukira, egyaránt a „mami” kifejezést használják.
A mudzsina leginkább éjjel, kihalt utakon veszi fel emberi alakját, kimonót viselő fiatal fiúét. Táncol és énekel az úton, azonban bárki közeledtére bemenekül a fák közé, és visszaváltozik borzzá. Más esetekben nopperabó-vá változik, arctalan emberi lénnyé, és ilyen alakban járja a hegyi falvak utcáit, megijesztve azt, aki kint jár éjszaka.
Az első női zen szerzetes és zen mester. Életéről kevés biztos adat maradt fenn, egyes források szerint világi neve Csijono, apja Adacsi Jaszumori volt, harcos a Kamakura korszakban (1185-1333). A Kanazava-Hodzso családba házasodott, azonban férje (Hodzso Szanetoki vagy Hodzso Akitoki) korai halála után buddhista szerzetesnek vonult. A legenda úgy tartja, hogy habár sok éven át imádkozott és meditált, nem tudott elindulni a megvilágosodás ösvényén. Aztán egy napon, mikor a folyóból a kolostorba egy vödör vizet vitt, és a vízen tükröződő hold képét nézte, a vödör alja hirtelen kiesett, a víz kiömlött, a hold tükörképe pedig semmivé lett. Abban a pillanatban rájött, hogy minden elképzelése önmagáról és a világról csak hamis tükröződések összessége, melyet téves eszméi úgy tartanak össze, miként a vödör tartotta egyben a hold csalfa tükrét. Ezek után elengedte eddigi elképzeléseit a világról és önmagáról, és elindult a megvilágosodás útján. Erről az élményéről írt híres költeménye:
„Ily módon mentettem a régi vödröt, de a bambuszcsík gyengült és az alja kihasadt; elfolyt a víz! eltűnt a hold! – csak üresség az, ami megmaradt.”
Fordítás alapja: OSHO Transformation Tarot: 60 Illustrated Cars and Book for Insight and Renewal, és Paul Reps, Zen Flesh, Zen Bones URL: https://terebess.hu/zen/mesterek/mugai.html, ford. Varga Lilla
Mugai Njodai, forrásCukioka Jositosi, „a vödör alja, melyet Csijo töltött tele, kiesett – a hold nem leli otthonát a vízben” Cuki Hjakusi c. sorozatból 1889. forrás
Szamurájok, legendás harcosok ábrázolása, az ukiyo-e festészet egyik ága. Az ábrázolt témák valós és fiktív elemeket is tartalmaznak; a harcosok mögött álló valós történelem, a köréjük szőtt legendákkal, irodalmi és színpadi fikciókkal gyakran keveredik össze ábrázolásukkor.
Az első musa-e festmények 1646-ban jelentek meg, melyek véres csatákat és harcoló szamurájokat ábrázoltak, a bosszú, becsület, irigység és harag témáit dolgozták fel.
A musa-e harcos-ábrázolást ne tévesszük össze a jakusa-e, a színész portrék közt is megjelenő harcosokról készült festményekkel, mivel itt az egyes kabuki darabban szereplő, harcosnak öltözött színészt ábrázolják, és a hangsúly a színházon van, nem pedig az adott történelmi figurán.
Utagava Kunijosi, „Hayami Sozaemon Mitsutaka”, „Portrék a hűséges szamurájokról” c. sorozatból, 1847-1848, forrás
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
