A B C D E F G H I J K M N O R S T U V Z

Hone onna

骨女 [hone onna]

Nem minden tragikusan elhunyt asszonyból lesz bosszúálló szellem – vannak, akik a síron túl is ragaszkodnak szerelmükhöz, és azért maradnak a földi síkon, hogy örökre kedvesükkel lehessenek. A hone onna ilyen nő. Halhatatlan szereleme megőrzi a lelkét, hiába, hogy már a teste elrohad. Fiatal, gyönyörű nő képében jelenik meg, és csak azok láthatják igazi alakját, a sírból visszatért, rothadt csontvázat, akik szemét nem homályosítja el szerelem, vagy akik erősen vallásosak.

A szerelmes, halott asszony visszatér tehát házába, ahol az első meglepetés után azonban örömmel fogadja a férfi – mivel teste élőnek tűnik a szemében. Előfordul, hogy maga a hone onna sem tud saját állapotáról, azt hiszi magáról, hogy élő. Kapcsolatuk akár napokig, hetekig is eltarthat, azonban súlyos árat kell érte fizetni. A hone onna, hiába, hogy csak a vágy vezérli, hogy halála után is kedvesével legyen, minden együttlét alkalmával ellop egy keveset a férfi életerejéből. Ha kapcsolatuk nem szakad meg, a férfi elsorvad és meghal.

A legtöbb esetben egy barát, hozzátartozó, vagy régi időkben szolga meglátta a hone onna igazi alakját, és figyelmeztette az áldozatot. Ebben az esetben imádságokkal és varázsigével tudták távol tartani a háztól a szerelmes szellemet – de csak akkor működött a mágia, ha a ház ura maga is arra vágyott, hogy az asszony kint maradjon. Azonban ez nem volt olyan egyszerű, mert a hone onna teste minél rothadtabb állapotba kerül, úgy válik mind vonzóbbá szerelmese szemében. Ezért a legtöbb férfi végül behódolt halott kedvesének, és beengedve otthonába, életét adta egy újabb ölelésért.

Szeiken Torijama, „Hona onna” Kondzsaku Gazu Zoku Hjakki, 18. szd.

 

Forrás: http://yokai.com/honeonna/

További információk a japán hiedelemvilágról és teremtményeiről az alábbi művekben:

Matthew Meyer: The Night Parade of One Hundred Demons
                                      The Hour of Meeting Evil Spirits
                                      The Book of Hakutaku

HóRenSzó

Jelentése; spenót (ほうれん草 [hōrensō])
Japán üzleti területen használt kifejezés, a „koku”, „renraku” és „szódan” szavakból összetevődő betűszó, mely röviden:
jelentés – kommunikáció – tanácsadás.

koku 報告 [hōkoku]

Amikor a munkavállalót adott feladattal bízzák meg, kötelessége a munka előrehaladtáról folyamatában tájékoztatni a felettesét, erre a jelentés-kötelezettségre utal a hókoku kifejezés. Ez megkönnyíti a közös munkát és segít az esetlegesen felmerülő problémák dinamikus kezelésében.

Renraku 連絡 [renraku]

A kommunikáció fontosságát jelenti, különös tekintettel az esetleges problémák kollektív megoldására hívja fel a figyelmet. Ahelyett tehát, hogy a munkavállaló egy akár aprónak tűnő problémát egyedül akarna kezelni, előnyben részesítik azt a mentalitást, ha az esetleges változtatásokat megbeszélik a kollégákkal és a felettessel.

Szódan 相談 [sōdan]

A kölcsönös kommunikáció és a problémamegoldás harmadik fontos lépése, a tanácskérés egy tapasztaltabb féltől, ezt hivatott jelenti a szódan kifejezés.

A HóRenSzó tehát alapvetően a munkahelyi kommunikáció, a folyamatos konzultáció fontosságán alapul, az egyéni döntések és a „magányos farkas” mentalitással szemben a kollektív csapatmunkát, a közös problémamegoldást részesíti előnyben.

 

Forrás:
https://jobsinjapan.com/working-in-japan/what-is-horenso/

Hotei

布袋 [hotei]

A Hét Szerencseisten (七福神 Sicsi-fukudzsin) egyike, a boldogság és nevetés istene, a gyermekek védelmezője. Széles mosolyú, nagy hasú figuraként ábrázolják, hasonlít a nevető Buddhára. Egy nagy vászonzsákot cipel, ami soha nem ürül ki, és amely ajándékot, kincseket tartalmaz azoknak, akik hisznek benne. Neve írásjegyeinek 布袋 jelentése: „szövetzsák” [nunobukuro].
Hotei a szerencseistenek közül az egyetlen, akit nem mitikus lényhez, hanem valós személyhez társítanak – egy 916-ban elhunyt, zen buddhista szerzetes, aki a hiedelem szerint Miroku Bodhiszattva megtestesülése volt, köthető Hotei eredetéhez.

Különböző szokások alakultak ki a vidám istenség bőkezűségéből kiindulva. Ha például az emberek, akik Új Évkor összegyűlnek, ugyanazt a dolgot kívánják erősen, a hiedelem úgy tartja, hogy Hotei teljesíti a kívánságukat. Vagy ha például valaki kicsit túl eszi vagy issza magát, tréfás azt mondják, Hotei befolyásolta.

Mijamoto Muszasi, „Hotei nézi a kakasviadalt”, (szumi-e) 1640, (ukijo-e) 1970, forrás

 

Forrás:
Jennifer Polden – Hotei, (Univ. of Wisconsin-Eau Claire) URL: https://www.onmarkproductions.com/html/hotei_by_jennifer_polden.htm

Ikkjú

一休宗純 [Ikkyū Sōjun] (1394-1481)

Zen buddhista szerzetes, akit megosztó cselekedetei miatt – pl. nem vetette meg az alkoholt, és gyakran látogatta a bordélyházakat –, az „őrült zen szerzetes” néven is neveznek. Híres momentum, hogy újév ünnepén egy pálcára tűzött koponyával járt körbe azt kántálva, hogy „Öregszünk, közeleg a halál”. Könyvében, a „Gaikotsu”-ban a csontváz motívummal egyrészt az emberi mivoltból adódó egyformaságra mutat rá, másrészt a lecsupaszított tisztánlátást szimbolizálja, és az életet a múlandóság tükrében szemlélteti.

„Jól kijöttem ezzel a csontvázzal – lemondott a világról, hogy az igazságot keresse, a pocsolyából a mély vízbe lábalt. Tisztán látta a dolgokat, éppen úgy, ahogy vannak. Csak feküdtem ott; a fenyvesben motozó szél a fülembe suttogott, és az őszi hold fénye táncolt arcomon. Van-e más, mint álom? Van, ki nem csontvázként végzi majd? Mint bőrrel borított csontvázak, olyanok vagyunk, férfiak és nők, egymás iránti vágyban égők. Ám ha a lélegzet megszakad, akkor a bőr szétmállik, a nemiség eltűnik, s nincs többé se gazdag, se szegény. Dédelgetett és babusgatott „énünk” bőre alatt most sincs semmi több mint puszta csontkollekció. Gondolkodj ezen – szegény és gazdag, fiatal és öreg, férfi és nő – mind egyre megy. Ébredj rá erre a fontos dologra, s azonnal megérted, mit jelent a ”nem-születő s megnem-haló” (…) Figyeld csak meg – ha nem lélegzel és lenyúzod a bőrt, akkor a végén mindenki egyformán néz ki. (Vedd jól szemügyre – ne lélegezz, s nyúzd le a bőrt; a végén mindenki egyformán fog kinézni.) Mindegy, mennyit élsz, a végeredmény nem változik. Vesd el az elképzelést, hogy „én létezem”. Hagyatkozz a szélfútta felhőkre, s ne akarj örökké élni!”
Részlet: Ikkjú – Csontvázdalocskák, Bánfalvi András fordításában, URL: https://terebess.hu/zen/mesterek/Csontvazdalocskak.pdf

Ikkjú, „Gaikotsu” forrás

Ha tovább kutakodnál a témában: https://terebess.hu/zen/mesterek/IkkyuSkeletons.html

Forrás: Gy. Horváth László, Japán kulturális szótár, Corvina, 2018.

In-szei politika

院政 [insei], „a visszavonult császár intézménye”

A Heian kor (794-1185) vége felé, a Fudzsivara család szekkan (régensi) politikája egyre jobban háttérbe szorult – ez például annak volt köszönhető, hogy a császári családba beházasított Fudzsivara lányok nem szültek fiút. Végül 1068-ban Go-Szandzsó személyében olyan tennó került a trónra, akit nem fűzött rokoni szál a Fudzsivarákhoz. Ez azért is volt lényeges, mert Go-Szandzsó tennó az utódválasztásban szabadon döntve, egy Minamoto anyától született gyermeket, a későbbi Sirakava tennót választotta örököséül.
Sirakava tennó 1087-ben átadta fiának a trónt, és az akkor még csak 10 éves gyermekcsászár (Horikava tennó) mellett Sirakava, mint visszavonult császár uralkodott tovább. A visszavonult császár szabadon tudott sóen-birtokokat, azaz magánbirtokokat felhalmozni, ezzel végleg megdöntötte a Fudzsivarák sóen-halmozáson (szekkan-ke) alapuló uralmát. A visszavonult császár, azaz a dzsókó hatalomirányítását in-szei politikának hívjuk. (Az in-szei időszaka 1073-1123-ig tartott.)

Az in-szei elnevezés onnan ered, hogy a kis buddhista templomot, melyet a visszavonult császárnak építettek a palota mellett, in-nek nevezik, a szei pedig a politikát jelöli.

Forrás:
Jamadzsi Maszanori, Japán történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.

Iriomote

西表山猫 [iriomote yamaneko] – Iriomote macska
(Prionailurus bengalensis iriomotensis)

Az Iriomote macska egy, a Rjúkjú szigetcsoporthoz tartozó Iriomote szigeten (Okinawa pref.) honos kisebb testű (50-60 cm, 3-5 kg) vadmacskaféle.
1967-ben publikáltak először nemzetközi szinten a felfedezéséről. Kis, kerek füléről és vastag farkáról lehet legkönnyebben felismerni. Étlapján megtalálhatóak madarak, kisebb emlősök, gyümölcsevő denevérek, rákok, békák. Sajnos 2007 óta a veszélyeztetett fajok vörös listájára került, többek közt az egyre sűrűbb járműforgalom okozta balesetek miatt. Ezt megelőzendő, éjjeli őrjárat figyelmezteti az autósokat a lassításra, illetve az esetlegesen elhullott más állatokat minél hamarabb összeszedik, hogy ne vonzzák a macskákat az autóútra. Emellett az iriomote macskák élőhelyének megőrzésén is dolgoznak, pl. igyekeznek csökkenteni a mocsarak, vízes élőhelyek látogatottságát.

(Az iriomote macska védelméről bővebben ITT.)

Japánul [iriomote-yamaneko]-nak hívják, a sziget lakói [yamamayā, yamapikaryā] néven emlegetik.

Iriomote-yamaneko

 

Forrás:
https://iwcc.jp/english/iriomotecat/cat/
https://www.jtef.jp/en/iriomote-cat/?fbclid=IwAR126bpL7yMLQ_lr-1M00xH_YAabSl7kDVM6_ElbIJSpHwaJe-9Y7eo1-PA

Jabane

矢羽 [yabane] „nyílvessző tollak” vagy 矢飛白 [yagasuri] „minta, mely a nyílvessző tollaira hasonlít”

Tradícionális japán minta, mely kimonókat, kendőket, külöböző tárgyakat díszít. A nyílvessző tollaira hasonlító minta a céltudatosságot, célratörést szimbolizálja. Az Edo-korban (1603-1868) például jabane mintával díszített  szerencsét hozó kimonót adtak a menyasszonynak, hogy miként a nyílvessző sem tér vissza, a leendő feleség se térjen vissza a családi házba – azaz a házassága szerencsésen alakuljon.

Jabane minta, forrás

 

Forrás: https://www.nippon.com/en/japan-data/h00478/traditional-japanese-patterns.html 

Japán borz

日本穴熊  [nihon anaguma]

Japán nagy részén megtalálható ez a kisebb testű borzfajta, Honsútól Kjúsúig. Éjszaka aktívak, azonban ez az aktivitás a téli időszakban lelassul, december közepétől a borzok téli álmot alszanak. Táplálékuk elsősorban giliszta, de mellette rovarokat és gyümölcsöket is fogyasztanak. Mivel Japánban sok helyen fellelhető, sokáig nem volt veszélyeztetett, azonban 1978 óta megcsappant az országban fellelhető állomány, ennek okán pedig felkerült a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listájára. Élőhelyét például veszélyezteti a betelepített északi mosómedve, azonban hogy ez milyen módon és mértékben történik, jelenleg is kutatások tárgyát képezi.

A japán borz a japán folklórban is megtalálható karakter, Mudzsina (Mujina 狢) néven.

Japán borz

 

Forrás: https://www.iucnredlist.org/species/136242/45221049#conservation-actions

Japán csonkafarkú macska

[ジャパニーズボブテイル] – Japanese Bobtail

 

A 6. századtól terjedt el Japánban ez a természetes úton alakult mutációnak köszönhetően rövid farkú macskafajta.
Az egyik eredetmítosza szerint, egyszer egy macska farka meggyulladt a tűzhely mellett, és ijedtében átrohanva a városon, a házakat is lángba borította. Ezért a császár büntetésül levágatta a macska farkát. A csonkafarkú macska számos művészeti alkotás témája, a szerencsehozó Maneki-nekót is róla mintázták. Legelterjedtebb színvariációja a mi-ke, a fehér-vörös-fekete trikolór.

Japán csonkafarkú macska
Kazuaki Horitomo, „monmon cats”

 

Forrás:
https://www.tica.org/breeds/browse-all-breeds…

 

Ajánló, ha tovább kutakodnál a témában:
Kazuaki Horitomo „macskaművészete”: https://monmoncats.myshopify.com/pages/about-us
A japán hiedelemvilág macskái: bakeneko és nekomata
Terápiás jellegű macskabérlés, filmajánló

Jaszukuni Szentély

靖國神社 [yasukuni-jinja] – Jaszukuni Szentély

A Jaszukuni Szentély, vagyis a Jaszukuni Dzsindzsa 靖國神社 [yasukuni-jinja], 1869-ben (Meiji Restauráció időszakában), eredetileg Tókió Sókonsa 東京招魂社 [Tōkyō Shōkonsha] néven, a hazájukért hősi halált haló katonák emlékére épült szentély. A mai nevét 1879. június 4-én kapta.

Később a szentély kibővült az Első Japán-Kínai Háború (1894-1895) és a Japán-Orosz Háború (1904-1905) hősi halottainak emlék-sírhelyével is, és sintóista funkciója az volt, hogy egyrészt emléket állítson a hősi halottaknak, másrészt, hogy megvigasztalja a hősi halottak szellemeit. Az Állami Sintó azoknak a hősi halottaknak a lelkeit, akiknek síremléke volt a Jaszukuniban, kamikká, vagyis istenekké emelte. A szentély később kibővült a II. Világháborúban elesett japán katonák síremlékeivel is, tehát a Jaszukuni szentély a II. Világháborúban elesett katonák emlékhelyévé is vált.

1946. szept. 1-jén leválasztották a Sintóista Egyház Központi Hivatalától, független vallási intézménnyé vált, és a korábbiakból csak a „szellemvigasztaló” funkcióját őrizhette meg. Az első miniszterelnöki látogatásra 1951. okt. 18-án Josida Sigeru Miniszterelnök részéről került sor, amit 1975. aug. 15-én Miki Takeo Miniszterelnök látogatása követett, és mindez kialakította a japán miniszterelnökök látogatási szokását a Jaszukuni Szentélybe. Az első társadalmi és nemzetközi „felhördüléseket” az okozta, hogy 1978 októberében Macudaira Főpap kezdeményezésére közösen eltemették 14 „”A” osztályú háborús bűnös” szellemét, előzetes társadalmi-politikai konzultáció nélkül, amit az is fokozott, hogy a szentély vallási autonómiája, és politikától való függetlensége miatt ezek a szellemek is megkaphatták az isteni státuszt.

A japán-kínai kapcsolatokat a II. Világháború után rendező, egyik legfontosabb dokumentum, az 1972-es Japán-Kínai Közös Nyilatkozat lefektette, hogy a Kínai Népköztársaság a két nép barátsága érdekében lemond minden háborús kártérítésről. Ettől függetlenül azonban Nakaszone Jaszuhiro Miniszterelnök 1985. aug. 15-i szentélylátogatása a II. Világháború végének negyvenedik évfordulója alkalmából felbujtotta a kínai közvéleményt, és a kínaiak azóta is hajlamosak tiltakozni, amikor egy-egy japán miniszterelnök meglátogatja a Jaszukuni szentélyt. Habár a szentély vallásilag autonóm módon cselekszik, és független mind a császári diplomáciától, mind a kormányzati politikától, a nemzetközi, és első sorban a kínai közvélemény, a miniszterelnöki látogatást a japán háborús bűnök legitimálásaként értelmezik.

A japán katonák hadba vonulásukkor úgy köszönnek el egymástól: „Találkozunk Jaszukuniban!”

A Jaszukuni szentélyhez tartozva, a szentély mellett működik a Júsúkan Múzeum 遊就館  [Yūshūkan], amely hadtörténeti kiállítást nyújt a látogatók számára. A múzeum megnyitó eseményére 1882. febr. 25-én került sor.

A Jaszukuni Szentély hivatalos weboldala: https://www.yasukuni.or.jp

Forrás:
Kuragane Kei: Yasukuni Szentély, avagy a politikai csatatér. In.: Salát Gergely, Szilágyi Zsolt: TRAUMÁK ÉS TANULSÁGOK A II. világháború öröksége a Távol-Keleten. Typotex Panta, Pázmány Nemzetközi Tanulmányok 8. Kötet, Budapest, 2017.

A szócikket írta: Vadász Fruzsina.