靖國神社 [yasukuni-jinja] – Jaszukuni Szentély
A Jaszukuni Szentély, vagyis a Jaszukuni Dzsindzsa 靖國神社 [yasukuni-jinja], 1869-ben (Meiji Restauráció időszakában), eredetileg Tókió Sókonsa 東京招魂社 [Tōkyō Shōkonsha] néven, a hazájukért hősi halált haló katonák emlékére épült szentély. A mai nevét 1879. június 4-én kapta.
Később a szentély kibővült az Első Japán-Kínai Háború (1894-1895) és a Japán-Orosz Háború (1904-1905) hősi halottainak emlék-sírhelyével is, és sintóista funkciója az volt, hogy egyrészt emléket állítson a hősi halottaknak, másrészt, hogy megvigasztalja a hősi halottak szellemeit. Az Állami Sintó azoknak a hősi halottaknak a lelkeit, akiknek síremléke volt a Jaszukuniban, kamikká, vagyis istenekké emelte. A szentély később kibővült a II. Világháborúban elesett japán katonák síremlékeivel is, tehát a Jaszukuni szentély a II. Világháborúban elesett katonák emlékhelyévé is vált.
1946. szept. 1-jén leválasztották a Sintóista Egyház Központi Hivatalától, független vallási intézménnyé vált, és a korábbiakból csak a „szellemvigasztaló” funkcióját őrizhette meg. Az első miniszterelnöki látogatásra 1951. okt. 18-án Josida Sigeru Miniszterelnök részéről került sor, amit 1975. aug. 15-én Miki Takeo Miniszterelnök látogatása követett, és mindez kialakította a japán miniszterelnökök látogatási szokását a Jaszukuni Szentélybe. Az első társadalmi és nemzetközi „felhördüléseket” az okozta, hogy 1978 októberében Macudaira Főpap kezdeményezésére közösen eltemették 14 „”A” osztályú háborús bűnös” szellemét, előzetes társadalmi-politikai konzultáció nélkül, amit az is fokozott, hogy a szentély vallási autonómiája, és politikától való függetlensége miatt ezek a szellemek is megkaphatták az isteni státuszt.
A japán-kínai kapcsolatokat a II. Világháború után rendező, egyik legfontosabb dokumentum, az 1972-es Japán-Kínai Közös Nyilatkozat lefektette, hogy a Kínai Népköztársaság a két nép barátsága érdekében lemond minden háborús kártérítésről. Ettől függetlenül azonban Nakaszone Jaszuhiro Miniszterelnök 1985. aug. 15-i szentélylátogatása a II. Világháború végének negyvenedik évfordulója alkalmából felbujtotta a kínai közvéleményt, és a kínaiak azóta is hajlamosak tiltakozni, amikor egy-egy japán miniszterelnök meglátogatja a Jaszukuni szentélyt. Habár a szentély vallásilag autonóm módon cselekszik, és független mind a császári diplomáciától, mind a kormányzati politikától, a nemzetközi, és első sorban a kínai közvélemény, a miniszterelnöki látogatást a japán háborús bűnök legitimálásaként értelmezik.
A japán katonák hadba vonulásukkor úgy köszönnek el egymástól: „Találkozunk Jaszukuniban!”
A Jaszukuni szentélyhez tartozva, a szentély mellett működik a Júsúkan Múzeum 遊就館 [Yūshūkan], amely hadtörténeti kiállítást nyújt a látogatók számára. A múzeum megnyitó eseményére 1882. febr. 25-én került sor.
A Jaszukuni Szentély hivatalos weboldala: https://www.yasukuni.or.jp
Forrás:
Kuragane Kei: Yasukuni Szentély, avagy a politikai csatatér. In.: Salát Gergely, Szilágyi Zsolt: TRAUMÁK ÉS TANULSÁGOK A II. világháború öröksége a Távol-Keleten. Typotex Panta, Pázmány Nemzetközi Tanulmányok 8. Kötet, Budapest, 2017.
A szócikket írta: Vadász Fruzsina.