A Heian kor (794-1185) vége felé, a Fudzsivara család szekkan (régensi) politikája egyre jobban háttérbe szorult – ez például annak volt köszönhető, hogy a császári családba beházasított Fudzsivara lányok nem szültek fiút. Végül 1068-ban Go-Szandzsó személyében olyan tennó került a trónra, akit nem fűzött rokoni szál a Fudzsivarákhoz. Ez azért is volt lényeges, mert Go-Szandzsó tennó az utódválasztásban szabadon döntve, egy Minamoto anyától született gyermeket, a későbbi Sirakava tennót választotta örököséül.

Sirakava tennó 1087-ben átadta fiának a trónt, és az akkor még csak 10 éves gyermekcsászár (Horikava tennó) mellett Sirakava, mint visszavonult császár uralkodott tovább. A visszavonult császár szabadon tudott sóen-birtokokat, azaz magánbirtokokat felhalmozni, ezzel végleg megdöntötte a Fudzsivarák sóen-halmozáson (szekkan-ke) alapuló uralmát. A visszavonult császár, azaz a dzsókó hatalomirányítását in-szei politikának hívjuk. (Az in-szei időszaka 1073-1123-ig tartott.)

Az in-szei elnevezés onnan ered, hogy a kis buddhista templomot, melyet a visszavonult császárnak építettek a palota mellett, in-nek nevezik, a szei pedig a politikát jelöli.

Jamadzsi Maszanori, Japán történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.