Ikkjú

一休宗純 [Ikkyū Sōjun] (1394-1481)

Zen buddhista szerzetes, akit megosztó cselekedetei miatt – pl. nem vetette meg az alkoholt, és gyakran látogatta a bordélyházakat –, az „őrült zen szerzetes” néven is neveznek. Híres momentum, hogy újév ünnepén egy pálcára tűzött koponyával járt körbe azt kántálva, hogy „Öregszünk, közeleg a halál”. Könyvében, a „Gaikotsu”-ban a csontváz motívummal egyrészt az emberi mivoltból adódó egyformaságra mutat rá, másrészt a lecsupaszított tisztánlátást szimbolizálja, és az életet a múlandóság tükrében szemlélteti.

„Jól kijöttem ezzel a csontvázzal – lemondott a világról, hogy az igazságot keresse, a pocsolyából a mély vízbe lábalt. Tisztán látta a dolgokat, éppen úgy, ahogy vannak. Csak feküdtem ott; a fenyvesben motozó szél a fülembe suttogott, és az őszi hold fénye táncolt arcomon. Van-e más, mint álom? Van, ki nem csontvázként végzi majd? Mint bőrrel borított csontvázak, olyanok vagyunk, férfiak és nők, egymás iránti vágyban égők. Ám ha a lélegzet megszakad, akkor a bőr szétmállik, a nemiség eltűnik, s nincs többé se gazdag, se szegény. Dédelgetett és babusgatott „énünk” bőre alatt most sincs semmi több mint puszta csontkollekció. Gondolkodj ezen – szegény és gazdag, fiatal és öreg, férfi és nő – mind egyre megy. Ébredj rá erre a fontos dologra, s azonnal megérted, mit jelent a ”nem-születő s megnem-haló” (…) Figyeld csak meg – ha nem lélegzel és lenyúzod a bőrt, akkor a végén mindenki egyformán néz ki. (Vedd jól szemügyre – ne lélegezz, s nyúzd le a bőrt; a végén mindenki egyformán fog kinézni.) Mindegy, mennyit élsz, a végeredmény nem változik. Vesd el az elképzelést, hogy „én létezem”. Hagyatkozz a szélfútta felhőkre, s ne akarj örökké élni!”
Részlet: Ikkjú – Csontvázdalocskák, Bánfalvi András fordításában, URL: https://terebess.hu/zen/mesterek/Csontvazdalocskak.pdf

Ikkjú, “Gaikotsu” forrás

Ha tovább kutakodnál a témában: https://terebess.hu/zen/mesterek/IkkyuSkeletons.html

Forrás: Gy. Horváth László, Japán kulturális szótár, Corvina, 2018.

fb-share-icon