Szamurájok, legendás harcosok ábrázolása, az ukiyo-e festészet egyik ága. Az ábrázolt témák valós és fiktív elemeket is tartalmaznak; a harcosok mögött álló valós történelem, a köréjük szőtt legendákkal, irodalmi és színpadi fikciókkal gyakran keveredik össze ábrázolásukkor.
Az első musa-e festmények 1646-ban jelentek meg, melyek véres csatákat és harcoló szamurájokat ábrázoltak, a bosszú, becsület, irigység és harag témáit dolgozták fel.
A musa-e harcos-ábrázolást ne tévesszük össze a jakusa-e, a színész portrék közt is megjelenő harcosokról készült festményekkel, mivel itt az egyes kabuki darabban szereplő, harcosnak öltözött színészt ábrázolják, és a hangsúly a színházon van, nem pedig az adott történelmi figurán.
Utagava Kunijosi, „Hayami Sozaemon Mitsutaka”, „Portrék a hűséges szamurájokról” c. sorozatból, 1847-1848, forrás
1543-ban először vetődött portugál hajó Japánba. 1546-tól pedig megkezdődött a direkt kereskedelem először a nyugati (déli) országok – Portugália, Spanyolország – és Japán közt. A nanban kifejezést az európai hajósokra használták, majd minden idegen és idegen témájú tárgyat, festményt, szobrot ezzel a névvel illettek. Később a nyugatra gyártott export cikkeket ugyancsak nanban-nak hívták.
Nanban bóeki dzsidai南蛮貿易時代 [nanban bōeki jidai], azaz „déli barbárokkal való kereskedelem időszaka”, a nyugattal való kereskedelem korszaka, mely az első portugál felfedezők megjelenésétől 1543-tól, az ország „bezárásáig” 1614-ig tartott.
A 16. századtól (Momojama-korszak) azokat a panelképeket, melyeknek témája a nyugatiakkal volt kapcsolatos (hajóik, viseletük…), nanban bjóbu 南蛮屏風 [nanban byōbu]-nak nevezik.
A japán iparművészet egy fontos kisplasztikája a necuke, mely esztétikai és gyakorlati funkcióval is rendelkezett. A tradicionális japán öltözéken nincs zseb, így azokat a tárgyakat, melyeket a férfiak magukkal hordtak (gyógyszeres doboz (inró), pipa, dohánytartó, írókészlet) selyemzsinóron az obihoz rögzítették. A zsinór másik végére került a necuke, hogy rögzítse és ellensúlyozza a tárgyakat.
Fából, elefántcsontból, bambuszból, kőből, fémből vagy porcelánból készült. Rendkívül nagy népszerűségnek örvendett (különösen a dohányzás elterjedésével, 17. szd.), mivel a szamuráj rang alatt állók is viselhették – azért volt ez nagy szó, mivel a nem nemesi réteg nem hordhatott nemesfémet vagy ékszert. Formáját tekintve nagyon változatosak, de leginkább a realisztikus, groteszk és humoros ábrázolás a legjellemzőbb.
A forma alapján több féle necuke létezik:
– KATABORI necuke: A leggyakoribb típus. „Szobor necuke”, mely valamilyen figurát ábrázol körbefaragva, ca. 7 centisek.
– ANABORI necuke: „Üreges necuke”, hasonló a kataborihoz, viszont üregesre faragják, gyakori a kagylóábrázolás.
– MANDZSU necuke: Vastag, lapos, kerek formájú, dombormű faragással díszítve. Nevét a mandzsu süteményről kapta, kerek formája miatt.
– RJUSZA necuke: Hasnló a mandzsuhoz, viszont csipkeszerű faragása miatt könnyedebbnek tűnik.
– KAGAMIBUTA necuke: Ez is kerek formájú, általában elefántcsontból vagy fából készült, üreges, és egy kis, díszített fém korong szolgál tetőként.
– MEN netsuke: Azaz „maszk necuke”. A második leggyakoribb a katabori után; no, bugaku vagy kjogen maszkokról mintázták őket.
– KARAKURI necuke: Minden olyan necuke, amiben mozgó alkatrész, vagy rejtett meglepetés van.
Forrás:
Itó-Maeda-Miyagawa-Yoshizawa, Japán művészet, Corvina, 1980.
Ferenczy László, Japán iparművészet, Corvina, 1981.
Mikor a Meiji-korban az európai festészeti stílus teret nyert magának Japánban, eljött az idő, hogy megkülönböztessék a klasszikus japán festészeti technikákat alkalmazó, jellegzetesen japán motívumokat és témákat feldolgozó festészeti irányzatot attól, melyre az európai festészet nagyobb mértékben hatott. Így vált külön a nihonga, a klasszikus japán festészet és a jóga洋画家 [yōga], az európai jellegű festészet.
A nihonga-irányzat ragaszkodik tehát a régi anyagokhoz, technikákhoz – pl. a fekete vagy színes tushoz, a Muromachi-kor és korai Edo-kor motívumaihoz, témáihoz. Fára, selyemre vagy papírra festenek, és természetes matériákból (kagyló, ásványok, állati és növényi származékok) előállított festéket visznek fel, hal és állati csontból főzött ragasztóanyaggal (nikawa) a vászonra, valamint aranyat és más fémeket is beépítenek, jellemzően pl. levél formában a festménybe.
2000 áprilisában tartották az első Nippon Connection filmfesztivált. A Frankfurti Egyetem hallgatói kezdeményezték az ekkor még csak egy pár filmet bemutató, kisebb rendezvényt. Ez alkalomból az egyetemen számos Japánnal kapcsolatos előadást tartottak, valamint a japán művészetekkel és konyhával ismerkedhettek meg az érdeklődők. Végül 10.000 látogatót vonzott ez a „kicsinek” indult esemény.
Számos fiatal japán rendező pályáz, hogy szerepelhessen filmje a fesztiválon, és nevüket megismerjék az európai piacon. Emellett természetesen több visszatérő alkotó munkája is látható. A fesztiválon azonban nem csak a filmeknek jut szerep, számos, a japán kultúrával kapcsolatos programlehetőség is kínálja magát.
Modern művész, aki a klasszikus szamuráj figurát modern kori helyzetekben ábrázolja. Hősies pózok nélkül, a hétköznapi mozdulatokba merevedő szobrokban a múlt és a jelen ambivalens módon keveredik – ezáltal lebontja a klasszikus történelmi romantikát a szamuráj alakjáról, és közel hozza azt a jelenkor emberéhez.
„Azt hiszem, nincs határa annak, mit tehetsz meg akár egymagadban. A legfontosabb, hogy hű maradj magadhoz, a szenvedélyeidhez.”
/Nogucsi Tecuja/
Ócu városa a Biva tó partján fekszik, Siga prefektúrában. A 16. században alapította Tojotomi Hidejosi, és mivel Kiotó előtt az utolsó állomás volt a Tókaidón (東海道) – az „Északi tengeri úton”, mely rendkívül fontos kereskedelmi szerepet töltött be az Edo-korban (1603-1868) – mozgalmas élete volt a városnak.
Az ócu-e kialakulása ca. 1624-44-re tehető. Ekkoriban anonim festők készítettek vallási témájú képeket, melyeket az út mentén árusítottak utazóknak, zarándokoknak, és mivel jóval olcsóbb volt ezeket a képeket megvenni, mint a templom által kínált drágább kegytárgyakat, sikere volt az üzletnek. A 18. század közepére az ócu-e közkedvelt szuvenír-tárggyá vált, és témáját tekintve is kibővült – a legtöbb festmény ekkor már szatirikus jeleneteket ábrázolt. (Például az alábbi oni-szerzetest ábrázoló kép, mely karikatúra egy buddhista szerzetes öltözékébe bújt démont ábrázol.)
Ezek a képek gyorsan, sok esetben helyben, a megrendelő kérésére készültek. Gyakran az üzlet családi vállalkozásként működött, ahol a készítési fázisokat más-más családtag végezte el.
Az ócu-e tehát olyan karikatúrát jelöl, mely ebből az időszakból, Ócu városából való, és a japán karikatúra-művészet egy ágát képviselik.
黄金週間 [ōgon shūkan] vagy ógata renkjú, az „Arany Hét”
Április 29. és május 3-5.
Erre az időszakra, négy nemzeti ünnep, azaz kokumin no sukudzsicu 国民の祝日 [kokumin no shukujitsu] is esik, és a vállalatok egy hetes szabadságot adnak a dolgozóiknak.
Április 29. Sóva no hi 昭和の日 [shōwa no hi]
A Sóva ünnep, Hirohito császár születésének napja. A Sóva elnevezés a császár uralkodásának idejére utal, a Sóva korra (1926-1989). Hirohito tennó volt az a császár, aki a II. világháború végén megtagadta isteni származását. Érdekesség, hogy 1989 és 2007 közt az ünnepet „midori no hi” névre nevezték át, „Zöld” azaz a „Természet Napjára” (a császár tengerbiológiával foglalkozott), 2007-től viszont április 29-e újra Sóva ünnep lett, és a Természet Napja átkerült május 4-re – ugyancsak az Aranyhétre.
Május 3. KENPÓ KINENBI 憲法記念日 [kenpō kinenbi]
Az „Alkotmány ünnepe„. A kenpó jelentése; „alkotmány”. Az új alkotmány 1947-ben lépett érvénybe, a II. világháború után MacArthur és az amerikai vezérkar állította össze, és csak azután fordították le japán nyelvre. A japán nép és politika nagyjából egyöntetűen elfogadta és elfogadja. Egyik, talán leghíresebb paragrafusa kimondja, hogy „a császár az állam és a népegység jelképe, pozíciója a népakaratból ered, mert a felségjogokat a nép birtokolja” (előtte, az Itó Hirobumi irányításával kidolgozott alkotmány szerint, mely 1889-1947-ig volt érvényben, a birodalmat a császár irányította, a parlament és miniszteri tanács egyetértése mellett). Másik sokat emlegetett pontja a jelenkori alkotmánynak, hogy „a japán nép mindörökre lemond a hadviselés jogáról – semminő szárazföldi, tengeri és légi haderőt nem tarthat fenn” (ez nem zárja ki az önvédelmet, így a létező fegyveres testületet Véderőnek hívják – számos tiltó rendelkezés korlátozza a Véderő tevékenységét.)
Május 4. Midori no hi みどりの日 [midori no hi]
A „Természet Napja”. 1989 és 2007 közt Hirohito császár születése napján a természetről emlékeztek meg – a császár híresen szerette a növényeket és állatokat, valamint tengerbiológiával foglalkozott. 2007 óta, miután a Sóva ünnep visszakapta ápr. 29-ét, a midori no hi ünnepe nem tűnt el, hanem átkerült máj. 4-re, hogy ezen a napon ünnepeljék a természet ezerarcú szépségét. Az ünnep folyamán fákat ültetnek, közterületeket takarítanak, színes felvonulásokat rendeznek, lampionokkal díszítik az utcákat, és lehetőség szerint az egész napot a szabadban töltik – ezen a napon számos kertbe, parkba, nemzeti parkba és állatkertekbe is ingyenes a belépés.
Május 5. kodomo no hi こどもの日 [kodomo no hi]
Eredetei nevén tango no szekku 端午の節句 [tango no sekku], azaz „Fiúk napja”. A Nara korban (710–794) a hiedelem úgy tartotta, hogy a holdnaptár szerinti 5. hónap 5. napján a rosszindulatú szellemeknek lehetőségük van ártani az élőknek, ezért sóbu 菖蒲 (japán írisz) szárat és jomogi 蓬 (fekete üröm) gyökeret raktak az ajtó elé és tettek a fürdővízbe, védelem gyanánt. A Kamakura korban (1185–1333), a szamuráj-kultúra virágzásakor ez a nap, a fiú örökös ünnepévé alakult át, például azért, mert a sóbu (írisz) másik jelentése; „harci szellem”.
1948-ban lett nem csak a fiúk, hanem a „Gyermekek Napja”. A változás ellenére azok a hagyományok, melyeket ezen a napon megtartanak a fiúgyermekekhez köthetőek, és az erőt szimbolizálják;
Koi no bori 鯉のぼり – A koi pontyot ereje és energiája révén, az „édesvízi halak királyának” tartják. Épp ezért, koi alakú zászlókat akasztanak a ház elé, mely jókívánság gyanánt a nehézségeken való felülemelkedést, és kitartást hivatott szimbolizálni.
Gogogacu ningjó 五月人形 – A lakásokban páncélba öltöztetett babát (joroi 鎧), és szamuráj sisakot (kabuto 兜) állítanak ki, mely a bátorságot szimbolizálja.
Kasivamocsi 柏餅 – Tölgyfalevélbe csomagolt édes rizssüteményt fogyasztanak a fesztivál során az egészségért, a betegségek távoltartásáért.
Oiva, egy tragikus sorsú asszony, a „Jocuja Kaidan„, japán egyik leghíresebb szellemtörténetének szereplője, az egyik legismertebb onrjó, azaz bosszúálló szellem. Oiva igaz története a 17. századi Edóban játszódik, melyet később, 1825-ben kabuki színpadra vittek, ennek köszönhetően pedig rendkívüli népszerűségre tett szert.
(A három „nagy szellemtörténet”, a Nihon san dai kaidan, közé tartozik a Jocuja Kaidan, az Okiku és az Ocuju.)
A mítosz szerint az 1636-ban elhunyt asszony szelleme a mai napig kísérti azokat, akik előadják történetét. Számos előadás körül történtek titokzatos balesetek, és a szerencsétlenségeket mind Oiva szellemének tulajdonítják. Ennek okán, a dühös szellem lecsillapításáért szentélyt építettek a Jocuja-ház romjain, mely azonban leégett 1879-ben. Ezután a kegyhelyet átköltöztették Tokió másik részére, viszont a második világháborúban ez is elpusztult. A háború után aztán eredeti helyén restaurálták a Jocuja-házat. A tokiói szugamo-i Mjógjódzsi sírhelyről úgy tartják, hogy Oiva valódi nyughelye. Amikor vászonra vagy színpadra viszik újra Oiva történetét, szokássá vált, hogy a stáb és a színészek ellátogatnk a sírhoz, hogy tiszteletüket tegyék.
Kimondottan dísztárgynak készített kisplasztika. Fémből, fából, elefántcsontból, kerámiából is készítik. Klasszikus helye a tokonoma-ban 床の間 [tokonoma], a japán stílusú fogadószobába beépített süllyesztett részben van, ami kifejezetten a művészi értékű tárgyak elhelyezésére szolgált.
Okimono faragott elefántcsontból, Tomonobu, 19. szd. forrásTokonoma, forrás
Forrás:
Ferenczy László, Japán iparművészet XVII-XIX. szd., Corvina, 1981.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
