Ócu-e

大津絵 [ōtsu-e], „Ócuból való képek”

Ócu városa a Biva tó partján fekszik, Siga prefektúrában. A 16. században alapította Tojotomi Hidejosi, és mivel Kiotó előtt az utolsó állomás volt a Tókaidón (東海道) – az „Északi tengeri úton”, mely rendkívül fontos kereskedelmi szerepet töltött be az Edo-korban (1603-1868) – mozgalmas élete volt a városnak.

Az ócu-e kialakulása ca. 1624-44-re tehető. Ekkoriban anonim festők készítettek vallási témájú képeket, melyeket az út mentén árusítottak utazóknak, zarándokoknak, és mivel jóval olcsóbb volt ezeket a képeket megvenni, mint a templom által kínált drágább kegytárgyakat, sikere volt az üzletnek. A 18. század közepére az ócu-e közkedvelt szuvenír-tárggyá vált, és témáját tekintve is kibővült – a legtöbb festmény ekkor már szatirikus jeleneteket ábrázolt. (Például az alábbi oni-szerzetest ábrázoló kép, mely karikatúra egy buddhista szerzetes öltözékébe bújt démont ábrázol.)

Kavanabe Kjoszai ócu-e alkotása, „Oni no nenbucu” c.

Ezek a képek gyorsan, sok esetben helyben, a megrendelő kérésére készültek. Gyakran az üzlet családi vállalkozásként működött, ahol a készítési fázisokat más-más családtag végezte el.
Az ócu-e tehát olyan karikatúrát jelöl, mely ebből az időszakból, Ócu városából való, és a japán karikatúra-művészet egy ágát képviselik.

 

Forrás:

Dr. Kiss Mónika, Õtsu-e, toba-e és társaik – a karikatúra sokfélesége Japánban (előadás), in: Kutatók Éjszakája, szervező: ELTE, 2020. 11. 27.
James A. Michener, The floating world, University of Hawaii Press, 2016.
Philbert Ono, Otsu-e painting then and now, https://shiga-ken.com/blog/2015/10/otsu-e-paintings-now-and-then/
Ócu-e: https://www.britannica.com/place/Otsu
Tókaidó: https://www.vangoghmuseum.nl/en/japanese-prints/subject/11368/t%C5%8Dkaid%C5%8D?v=1

fb-share-icon