島原の乱 [shimabara no ran], 1637-1638

A kjúsúi Simabara és Amakusza környékén parasztfelkelés robbant ki, mivel a helyi uralkodó (Macukura klán) súlyos adóterhekkel nehezítette meg az ott lakók életét. A felkelők közt számos keresztény volt, akik a keresztény hit védelmében is fegyvert fogtak, valamint róninok és a területet előzőleg uraló család, az Arimák volt szamurájai is csatlakoztak a felkelőkhöz. A felkelés vezetői, a kereszténységük miatt jogfosztottá vált daimjókból kerültek ki. A felkelők egy tengerre néző régi várban (Harai vár) sáncolták el magukat, végül azonban a sóguni erők négyhónapnyi ostrom után, holland segítséggel felülkerekedtek. Mintegy 37.000 embert mészároltak le. A felkelés, mivel számos keresztény vett részt rajta, jó indokként szolgált a Tokugava sógunátusnak, hogy megszakítsa a kapcsolatot Nyugattal, valamint drasztikus keresztényüldözést hirdessen (ld. vallásigazolás, danka-rendszer).

A vezérek közül sokat emlegetett történelmi alak Amakusza Siró (1621?-1638), akinek valós személyét több szempontból homály fedi. Legendák szólnak például különleges képességeiről, állítólag (többek közt) kézrátétellel gyógyított. A szabadság és egyenlőség eszméjét hirdette és képviselte, kiemelkedő szépségével és bölcsességével vonzotta az embereket. (Olyan teória is van, hogy valójában nő volt.) A simabarai ostrom végén, társaival együtt lefejezték. Mai napig hősként tisztelik, és megkapta a hóganbiiki címet, mely jelentése: „részvét a parancsnok iránt”. Ezt a kifejezés eredetileg Minamoto Josicunére használták először, akit saját bátyja öletett meg (lásd kapcsolódó cikkünk: „Puskaporos hordó, de melyik csald pincéjében?„). Azóta tágabb értelmezést nyert: „együttérzést jelent a vesztessel”, az olyan történelmi alakokat illeti, akik vagy valami eleve vesztes ügyért harcoltak, vagy hirtelen emelkedtek fel, hogy aztán tragikus véget érjen a történetük.

Forrás:
Gy. Horváth László, Japán kulturális szótár, Corvina, 2018.
Jamadzsi Maszanori, Japán történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.
https://www.newworldencyclopedia.org/entry/Shimabara_Rebellion

心中 [shinjū], „szerelmi öngyilkosság”

A sindzsú egymáshoz kötődő személyek öngyilkosságát jelenti – legelterjedtebb aspektusa a kettős szerelmi öngyilkosság, de a sindzsúnak több fajtája is van; olyan személyek együttes halálát jelenti, akiket valamilyen jellegű szeretet köt össze, így szerelmesek mellett például a szülők és gyermekek közös öngyilkosságára is használják a kifejezést.

A sindzsú, a 17-18. századtól gyakori témája lett az irodalmi, színpadi műveknek.

„Mondjunk búcsút a földnek…
Ó, éjszaka s te, kedvesem, bocsáss meg!
Midőn a halál ösvényére léptünk:
dér lett belőlünk, mely a temetőkert
útját lepi – s elolvad, hogyha rálépsz…
Ó, súlyos álom! A világ az élet:
súlyos, szomorú álom!”

/Csikamacu Monzaemon, Kettős szerelmi öngyilkosság Szonezakiban, ford. Baranyai Ferenc/

„Ki képes azonban utólag őszinte lélekkel megmondani, igazságos volt-e, hogy a szenvedés útjára lépett?
De még a fénylő telihold sem láthatja előre azt a sötétséget, amely most a szívében van a tizedik hónap tizenötödik éjszakáján. Oly múlandó minden, mint az imént lehullott dér, amely reggelre elolvad. De még ennél is múlandóbb a szerelmesek élete. Mily könnyen elillant a forró ölelések édes íze a hálószobában!”

/Csikamacu Monzaemon, Kettős szerelmi öngyilkosság Amidzsima szigetén, ford. Vihar Judit/

Kapcsolódó fogalmak: dzsunsi, dzsiszei

Forrás:

Gy. Horváth László, Japán kulturális szótár, Corvinva, 2018.

https://ja.wikipedia.org/wiki/%E5%BF%83%E4%B8%AD?oldid=42216345#%E6%9C%89%E5%90%8D%E3%81%AA%E5%BF%83%E4%B8%AD%E4%BA%8B%E4%BB%B6

https://www.britannica.com/place/Japan/Political-reform-in-the-bakufu-and-the-han

Vihar Judit, Csikamacu Monzaemon, a japán Shakespeare, URL:  http://seas3.elte.hu/nadasdy70/vihar.html

https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/chikamatsu.html

賤ヶ岳の戦い
Sizugatake-i csata, 1583.

賤 [shizu] – magányosság, 岳 [take] – hegycsúcs

A Sizugatake-i csatát 1583-ban, Oda Nobunaga halála után egy évvel vívtak.

Nobunaga megdöntve a Muromacsi sógunátus (1336-1568) hatalmát, bevonult Kiotóba, és már csupán egy lépésre volt attól, hogy országegyesítő törekvései sikerrel járjanak, amikor is 1582-ben egyik lázadó embere, Akecsi Micuhide meggyilkolta őt és legidősebb fiát is (Honnodzsi incidens). Nobunaga és fia, Nobutada halála után a hatalmi játszmában űr támadt, örökösödési viták keletkeztek, mivel Nobutada gyermeke, aki következő volt az Oda családi vérvonalban, még csak 3 éves volt.

Nobunaga egyik tábornoka, Tojotomi Hidejosi legyőzte az áruló Akecsi Micuhide-t, és Nobunaga embereit nagyrészt maga mellé állította. Az egyik volt tábornok, Sibata Kacuie azonban ellene fordult. Az ő harcuk zajlott le Sizugatake erődjeinél, melyet Hidejosi védett a támadó Kacuie ellen. A csatát Hidejosi nyerte meg, és tábornokai [Shizugatake no shichi hon yari] 賤ヶ岳の七本槍 – „Sizugatake hét lándzsája” néven váltak ismertté. A „hét lándzsa”: Kató Kijomasza, Fukusima Maszanori, Katagiri Kacumoto, Vakizaka Jaszuharu, Kató Josiaki, Hirano Nagajaszu, Kaszuja Takenori.

Forrás:
Seven Spears of Shizugatake: http://www.7yari.co.jp/en/busho/index.html
Jamadzsi Maszanori, Japán Történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.
George Sansom, A history of Japan 1334-1615, Standford University Press, 1961.