朱印船 [shuinsen], „vörös pecsétes” hajók

„Vörös pecsétes” hajóknak hívták azokat a kereskedőhajókat, melyek vörös pecséttel ellátott hajózási engedéllyel rendelkeztek. Ezek az engedélyek azt is igazolták, hogy a hajó nem kalózoké (vakóké). „Vörös pecsétes” papírokat a Tokugava Iejaszu által vezetett sóguni kormány adott ki először. (1604-1635 közt több mint 350 ilyen engedélyt bocsátottak ki.)
Leginkább városi kereskedők, és kjúsúi daimjók indítottak kereskedőhajókat, de mivel a hajóztatók nagy hasznot húztak, Iejaszu több nagy kereskedőt sajátjaként alkalmazott, így akarván monopolizálni a külkereskedelemből befolyó hasznot. A külföldről behozott áruk felett a bakufunak elővásárlási joga volt, a kereskedők és daimjók a maradékon osztozkodhattak. Iejaszu megtörte a portugál kereskedők egyeduralmát is a selyemkereskedelemben – több kereskedő bevonásával céhet alapított, így fel tudták vásárolni a portugál hajók által szállított teljes selyemkészletet, melyet aztán a céh által szabott áron adtak tovább a kiskereskedőknek.

Forrás: Jamadzsi Maszanori, Japán történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.

撞木娘  [shumoku musume]

A sumoku, „fából készült harangütő, buddhista templomoknál”[1] . A sumoku muszume jókai tehát valószínűleg a fejformájáról kapta nevét, mivel annak alakja a harangütőhöz hasonlít.
Nagy szemei,  megnyúlt fejének két szélén helyezkednek el. Furiszode kimonót hord, amit általában a hajadon lányok szoktak viselni.
Nem tartozik a nagyobb jelentőséggel bíró jókaiok közé, mégis szinte mindenki ismeri. Ez annak köszönhető, hogy egy nagyon népszerű jókai-kártyajátékban szerepelt. A játékban nincs hozzá eredettörténet fűzva, de a kártya szerint az Uszui hágónál jelenik meg. Ez nem véletlen – ismert élőhelyei ugyanis a hegyek közti hágók.

Forrás: http://yokai.com/shumokumusume/

További információk a japán hiedelemvilágról és teremtményeiről az alábbi művekben:

Matthew Meyer: The Night Parade of One Hundred Demons
                                      The Hour of Meeting Evil Spirits
                                      The Book of Hakutaku

[1] Japán-magyar nagyszótár, főszerk. Varrók Ilona, Japán Stúdiumok Alapítvány, Bp., 2015.