Varga Lilla, 2020. 05. 13.
A Bandai-Aszahi Nemzeti Park (磐梯朝日国立公園) hatalmas területen helyezkedik el. Jamagata, Niigata és Fukusima prefektúrákon nyúlik át, a Tohoku régió északi részén.
Mivel nagy területet fed le, és aktív vulkanikus tevékenység jellemzi, rendkívül változatos tájat találhatunk itt.
A nemzeti park bővelkedik történelmi szent hegyekben, bükkerdőkben, vulkáni tavakban.
- Deva Szanzan-Aszahi terület
Három szent hegy található itt, Jamagata prefektúra központjában. Deva hegyei már a 8. században a jamabusik szent helyei voltak, így ez a terület Japán egyik legrégebbi szakrális területe. A hegyek a mai napig a sugendó szerzetesek zarándokhelyei.
A JAMABUSI jelentése „aki a hegyekben fekszik”. A jamabusik a Heian korban (794-1185) élt aszkéta szerzetesek voltak, akik elvonulva a hegyekbe, önsanyargatással próbáltak varázserőhöz jutni. Napjainkban a SUGENDÓ nevű szekta híveit nevezik jamabusinak, akik a minket körbevevő természetet kitöltő misztikus erőkben hisznek, és azért, hogy ezt az erőt megszerezzék, elvonultan, különösen aszketikus életmódot folytatnak.
A zarándokutat a szerzetesek fehér halotti lepelben teszik meg; HAGURO-szan cédrus erdejében kezdődik az út, majd a GASZ-szan csúcsa, a halált és az alvilágot szimbolizáló hegy következik, és végül a JUDONO-szan csúcsán fejeződik be a zarándoklat, az újjászületés hegyén.
Judono-szan közelében található két templom – DAINICSIBO és CSURENDZSI, melyek végső nyughelyül szolgálnak a SZOKUSINBUCUknek, a szerzetesi múmiáknak. A szerzetesek rituális önmumifikáció során érték el ezt az állapotot.
Az önmumifikáció folyamatában a szerzetes az első 1000 napon bogyókat és magokat eszik. A következő 1000 napon táplálékát fakérgek és gyökerek jelentik, majd a második szakasz vége felé, URUSI fából készített mérgező folyadékot iszik. A harmadik 1000 napos szakaszra a szerzetes lótuszülésben egy kis kősírba ül, ahová egy kis csövön keresztül levegőt juttatnak be neki. Amíg a szerzetes él, minden nap meg kell húznia egy kis csengőt, hogy jelezze, még ne húzzák ki a csövet. Mikor a csengő elnémul, még várnak 1000 napot, mielőtt kinyitnák a kősírt.
Nem minden szerzetesnek sikerült a mumifikáció, de azon kevesekről, akik sikerrel jártak, úgy tartották, hogy elérték a tökéletes megvilágosodást.
Napjainkban már nem gyakorolják az önmumifikációt.
- Iide terület
Az Iide hegység 48 csúcsa közül az Iide hegy (2105 m) a legkedveltebb a túrázók körében, de a legmagasabb a Dainicsidake csúcs, ami 2128 méter magas. Bükkerdők és mocsarak jellemzik a tájat.
- Bandaiazuma-Inavasiro terület
A Bandai hegy jelenleg alvó vulkán, legutóbbi kitörése azonban 1888-ban jelentősen átalakította a tájat. A hegy egyik csúcsa összeomlott, számos kisebb tavat hozva létre ezáltal. Így keletkezett például az AKANUMA (réz) tó, ami nevét onnan kapta, hogy a savas víz rendkívül gazdag ásványi anyagokban és színében a sárgás-zöld, rozsdás árnyalatok váltakoznak.
Itt található még Japán negyedik legnagyobb édesvízi tava, az INAVASIRO-tó, amit „Tenkyo-ko”, azaz „Égi-tükör tó” néven is ismernek, mert vize gyönyörűen visszatükrözi a Bandai hegységet.
Inavasiroban született Dr. Hidejo Nogucsi, aki a sárgaláz kutatásairól volt híres, és akinek az arcképe a 1000 jenesen látható. A szülőháza jelenleg Emlékházként működik.
A HIBARA tó ugyancsak a Bandai dísze. Nyáron csónakázásra és kenuzásra alkalmas kirándulóhely, télen pedig a tavon jéghorgászatra van lehetőség.
Az Azuma hegységben, az AZUMA-KOFUDZSI csúcson egy hatalmas kráter található, valamint itt van Japán legmagasabb nyilvános csillagászati obszervatóriuma (1600 m), a DZSODODAIRA Obszervatórium.
Állatvilágát tekintve megtalálható a nemzeti parkban a JAPÁN SZÉRÓ, vagy más néven Japán kecskeszarvú zerge. 1955-ben súlyosan veszélyeztetett fajnak nyilvánították, ám azóta megszaporodott a számuk, az orvvadászat csökkenésének, és a védett élőhelyek kialakításának köszönhetően, így mára már lekerült a veszélyeztetett fajok listájáról.
Találkozhat a túrázó itt még ázsiai fekete medvével, más nevén „CUKINOWAGUMA” azaz „holdgyűrűs medve / holdmedve”. Jellemzően növényevő, gyógyfüveket, bogyókat és dióféléket eszik.
Felhasznált irodalom:
Nemzeti Park
Gy. Horváth László – Japán kulturális szótár, Corvina, 2018.
Sugendó
Jamabusi
Szokusinbucu
Aaron Lowe, Shingon Priests and Self-Mummification
Akanuma tó
Japán széró
Képek:
Térkép
Jamabusi zarándokok
Haguro-szan
Gasz-szan
Judono-szan
Dainicsibo
Szokusinbucu
Iide hegységnyáron és télen
Akanuma tó
Inavasiró-tó
1000 yen, Dr. Hidejo Nogucsi
Hibara-tó
Azuma-kofudzsi
Japán széró
Cukinowaguma
