Varga Lilla, 2020. 02. 09.
Macuo Basó (1644-1694), az Edó kor (1603-1868) ünnepelt költője, hosszú utazásra határozta el magát 1689-ben. Úgy döntött, maga akarja megcsodálni Japán tájait, így barátjával és tanítványával, Szorával, útnak indult Edóból észak felé, és öt hónapos útján 2400 kilométert tett meg gyalogosan, lóháton, vagy épp hajón. Élményeiről verses útinaplóban számol be, melyben a lírai hangú prózai szöveget haikukkal[1] tarkítva, saját érzéseit és gondolatait a meglátogatott helyek atmoszférájával ötvözi.[2]
Észak ösvényein című kötete utazásra hívja hát az olvasót, utazásra, melyben a szavak látomássá válnak, a korabeli japán szentélyek, emberek és tájak, az író személyes hangjának emberi és bölcs vezetésével elevenednek meg.
Basó útinaplója magyarul Vihar Judit fordításában olvasható. A 2011-ben megjelent kötet tartalmazza az eredeti japán szöveget is, és számos fotó bővíti tovább az eredeti ukiyo-e illusztrációkat, tarkítva az elbeszélést, az író személyes tapasztalatait.
Az elkövetkező cikksorozatban mi is követjük Észak ösvényeit, és végigkísérve Basó útjának helyszíneit bemutatjuk, miként festenek azok napjainkban. Szándékunk ezzel nem kevesebb, mint feltüzelni a kedves olvasót, hogy maga is elmerülve Basó költészetében, vágyat érezzen személyesen is utána járni mindannak, ami elvarázsolta a költőt.
Keljünk hát útra most közösen, a vándorköltő szavaival;
„… s a múló világ keresztútján búcsúkönny szökött a szemembe.
Tavasz távozik:
madársírás hallatszik,
halak szemén könny.”
Margóra:
- Észak ösvényein eredeti cím: 奥の細道 [oku no hosomichi][3]
Macuo Basó: 松尾芭蕉 [Matsuo Bashõ]
- Az idézett haiku japánul:
行春や鳥啼魚の目は泪 [yukuharu ya tori naku sakana no me wa namida]
Rövid elemzés:
Yukuharu, a tavasz halványulását, elmúlását jelenti. A ya hasítószó funkciója egyrészt kiemelni a vers gondolati központját, másrészt mivel névszóval (a namida, azaz könny főnévvel) végződik a költemény, a kettő együtt „megnyugtatja” a verset – a haiku költészetben ez egy külön költői eszköz. A tavasz múlása az utazó indulásával kerül párhuzamba, mindkettő változást hoz, melyet megsirat a madarak dala, és megkönnyeznek a halak.
Felhasznált irodalom:
Macuo Basó, Észak ösvényein, Egy 17. századi japán költő verses útinaplója, szerk. és ford.: Vihar Judit, Vince kiadó, Budapest, 2011.
Basó útitársának, Kavai Szorának költeményei az alábbi oldalon olvashatók: https://terebess.hu/haiku/koltok/szora.html
A haiku elemzésről bővebben: Vonderviszt Anna, Haiku fordítástechnika Macuo Basó, Josza Buszon és Kobajasi Issza művei alapján, Kísérlet a haiku elemeinek megragadására, 2011, https://terebess.hu/haiku/vonderviszt.pdf
Képek:
Basó és Szora: https://terebess.hu/english/haiku/matsuo-basho3a.jpg
[1] Japán versforma, rövid, tömör, formai és tartalmi megkötések jellemzik, lényege a pillanat megragadása.
[2] Ez a verses prózai forma a haibun.
[3] Hepburn-átírás
