Észak ösvényein I. – Murói katlan

Varga Lilla, 2020. 02. 16.

 

Katsushika Hokusai, Konohana-Sakuya-Hime

Amikor Basó eléri Muro no Jasimát, az útitársa Szora, egy történetet mesél neki a helyi szentélyről. A legenda szerint itt született meg lángok közt Hohodemi isten, Konohana-Szakuja-Hime és Ninigi-no-Mikoto közös gyermeke. Ninigi féltékeny férj volt, nem hitte el várandós feleségének, hogy a gyermek tőle fogant meg.
Ezen az istennő, Szakuja-Hime feldühödött, és egy csupa fal helységet épített, ahová bezárkózott és tűzzel borítva el a szobát, lángok közt szülte meg gyermekét. Így bizonyította, hogy a fiú Ninigitől van.

 

Taisho Yoshitoshi, Hohodemi no Mikoto

 

A legenda szerint ekkor valójában Konohana-Szakuja-Himének három fia születik, Hoderi, Hoszuszeri és Hikohohodemi, Ninigi pedig azért volt féltékeny, mert nem hitte el Szakuja-Himének, hogy a füsttől esett teherbe. A füst azóta is költemények kedvelt témája.

 

Az istennőt Aszama és Szengen-szama néven is emlegetik, és a Nihonsoki[1] feljegyzései szerint híres rizsföldjének a terméséből készül az édes, mennyei szaké. Tőle ered a napjainkban Sindzso-szainak nevezett fesztivál, melyet azóta is több szentélyben megtartanak, minden év november 23-án. Az ünnepen frissen aratott terményt mutatnak be és békéért, jólétért imádkoznak. Konohana-Szakuja-Hime, a Virágzás istennője, nevével a halandó élet múlékonyságát szimbolizálja. A mai napig pedig a biztonságos szülés és a gyermeknevelés isteneként tisztelik.

Shinjosai fesztivál

Férje Ninigi-no-Mikoto, a napistennő, Amateraszu unokája. Ninigit az istennő a földre küldte, hogy elsőként uralkodjon Japánban. Ő volt az, aki megkapta ekkor Amateraszutól a császári jelvényeket, a szent tükröt, a bölcsesség szimbólumát, a szent kardot, mely a bátorságot jelképezi, és a szent ékszert, ami a jóindulatra kell, emlékeztesse a császárt. A jelvényeket a mai napig tisztelet övezi.

Muro no Yashima

Muro no Jasima azt jelenti; nyolc sziget kamrája.
A tó vize felett gyakran jelenik meg füstölgő pára, erre utalhat a „katlan” elnevezés, amivel gyakran illetik a helyet. A nyolc sziget mindegyikén kis szentély áll, valamint emlékmű őrzi Basó ott jártát is.

Bashó emlékműve

 

Margóra:

Muro no Jasima, 室の八島 [Muro no Yashima]
Konohana-Szakuja-Hime, 此花さくや姫 [Konohana-Sakuyahime] az egyike azon istenségeknek, akit befogadtak a Fuji Asama szentélybe.
Ninigi-no-Mikoto, 邇邇芸命 [Ninigi-no-Mikoto], vele kezdődik az az isteni hármas, akik képviselték az istenek és az első császár, Dzsinmu közti korszakot.

Felhasznált irodalom:

Macuó Basó, Észak ösvényein, Egy 17. századi japán költő verses útinaplója, szerk. és ford.: Vihar Judit, Vince kiadó, Budapest, 2011.
Charles Russell Coulter – Patricia Turner, Encyclopedia of Ancient Deities
11月23日は大嘗祭。 一生に何度も経験しない出来事を知る
室の八島

Képek:

Konohana-Sakuya-Hime
Hohodemi no Mikoto
Shinjosai
Muro no Yashima és Bashó

[1] A Kódzsiki mellett a Nihonsoki (i.u. 720) a másik klasszikus japán krónika, melyben a császárok tetteit és isteni származását jegyezték fel.

Észak ösvényein – Előhang

Varga Lilla, 2020. 02. 09.

 

Macuo Basó (1644-1694), az Edó kor (1603-1868) ünnepelt költője, hosszú utazásra határozta el magát 1689-ben. Úgy döntött, maga akarja megcsodálni Japán tájait, így barátjával és tanítványával, Szorával, útnak indult Edóból észak felé, és öt hónapos útján 2400 kilométert tett meg gyalogosan, lóháton, vagy épp hajón. Élményeiről verses útinaplóban számol be, melyben a lírai hangú prózai szöveget haikukkal[1] tarkítva, saját érzéseit és gondolatait a meglátogatott helyek atmoszférájával ötvözi.[2]

Észak ösvényein című kötete utazásra hívja hát az olvasót, utazásra, melyben a szavak látomássá válnak, a korabeli japán szentélyek, emberek és tájak, az író személyes hangjának emberi és bölcs vezetésével elevenednek meg.
Basó útinaplója magyarul Vihar Judit fordításában olvasható. A 2011-ben megjelent kötet tartalmazza az eredeti japán szöveget is, és számos fotó bővíti tovább az eredeti ukiyo-e illusztrációkat, tarkítva az elbeszélést, az író személyes tapasztalatait.

Az elkövetkező cikksorozatban mi is követjük Észak ösvényeit, és végigkísérve Basó útjának helyszíneit bemutatjuk, miként festenek azok napjainkban. Szándékunk ezzel nem kevesebb, mint feltüzelni a kedves olvasót, hogy maga is elmerülve Basó költészetében, vágyat érezzen személyesen is utána járni mindannak, ami elvarázsolta a költőt.

Keljünk hát útra most közösen, a vándorköltő szavaival;

„… s a múló világ keresztútján búcsúkönny szökött a szemembe.
Tavasz távozik:
madársírás hallatszik,
halak szemén könny.”

Basó és Szora, Morikava Kjoriku festménye

 

Margóra:

  • Észak ösvényein eredeti cím: 奥の細道  [oku no hosomichi][3]

Macuo Basó: 松尾芭蕉   [Matsuo Bashõ]

  • Az idézett haiku japánul:

行春や鳥啼魚の目は泪  [yukuharu ya tori naku sakana no me wa namida]

Rövid elemzés:

Yukuharu, a tavasz halványulását, elmúlását jelenti. A ya hasítószó funkciója egyrészt kiemelni a vers gondolati központját, másrészt mivel névszóval (a namida, azaz könny főnévvel) végződik a költemény, a kettő együtt „megnyugtatja” a verset – a haiku költészetben ez egy külön költői eszköz. A tavasz múlása az utazó indulásával kerül párhuzamba, mindkettő változást hoz, melyet megsirat a madarak dala, és megkönnyeznek a halak.

 

Felhasznált irodalom:

Macuo Basó, Észak ösvényein, Egy 17. századi japán költő verses útinaplója, szerk. és ford.: Vihar Judit, Vince kiadó, Budapest, 2011.

Basó útitársának, Kavai Szorának költeményei az alábbi oldalon olvashatók: https://terebess.hu/haiku/koltok/szora.html

A haiku elemzésről bővebben: Vonderviszt Anna, Haiku fordítástechnika Macuo Basó, Josza Buszon és Kobajasi Issza művei alapján, Kísérlet a haiku elemeinek megragadására, 2011, https://terebess.hu/haiku/vonderviszt.pdf

 

Képek:

Basó és Szora: https://terebess.hu/english/haiku/matsuo-basho3a.jpg

[1] Japán versforma, rövid, tömör, formai és tartalmi megkötések jellemzik, lényege a pillanat megragadása.

[2] Ez a verses prózai forma a haibun.

[3] Hepburn-átírás