Japán nagy részén megtalálható ez a kisebb testű borzfajta, Honsútól Kjúsúig. Éjszaka aktívak, azonban ez az aktivitás a téli időszakban lelassul, december közepétől a borzok téli álmot alszanak. Táplálékuk elsősorban giliszta, de mellette rovarokat és gyümölcsöket is fogyasztanak. Mivel Japánban sok helyen fellelhető, sokáig nem volt veszélyeztetett, azonban 1978 óta megcsappant az országban fellelhető állomány, ennek okán pedig felkerült a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listájára. Élőhelyét például veszélyezteti a betelepített északi mosómedve, azonban hogy ez milyen módon és mértékben történik, jelenleg is kutatások tárgyát képezi.
A japán borz a japán folklórban is megtalálható karakter, Mudzsina (Mujina 狢) néven.
A 6. századtól terjedt el Japánban ez a természetes úton alakult mutációnak köszönhetően rövid farkú macskafajta.
Az egyik eredetmítosza szerint, egyszer egy macska farka meggyulladt a tűzhely mellett, és ijedtében átrohanva a városon, a házakat is lángba borította. Ezért a császár büntetésül levágatta a macska farkát. A csonkafarkú macska számos művészeti alkotás témája, a szerencsehozó Maneki-nekót is róla mintázták. Legelterjedtebb színvariációja a mi-ke, a fehér-vörös-fekete trikolór.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
