Varga Lilla, 2020. 11. 04.
Hiroko Otake (1980-), kortárs nihonga festő. A Tokiói Művészeti Egyetem Festészeti Tanszékén doktorált Japán Festészet szakon, ahol jelenleg is oktató és kutatói asszisztens. 2009 óta éves szinten vesz részt csoportos és egyéni kiállításokon, és számos projekt viseli magán kezei nyomát, legyen szó többek közt könyvborítókról, japán és európai stílusú ruhákról, műszaki eszközökről, vagy szállodai szobákról.
Festészetét figuratív és nonfiguratív ábrázolás egyaránt jellemzi, ennek köszönhetően pedig, habár leginkább pillangó és virág motívumokkal dolgozik, festményei rendkívül sokszínűek maradnak. A Psziché szimbólumot életre hívó, pillangó tematikájú képeket leginkább az egyedi, különböző aspektusokból megformált metamorfózisábrázolás teszi izgalmassá, mely a színek és formák szintjén egyaránt tetten érhető.
Hiroko Otake, saját művészetéről így nyilatkozik:
„Festményeim fő témáját a lepkék és virágok adják. Összekapcsolódnak egy soha véget nem érő pillanatban, a bizonytalanság leple alatt, ahol a létezés minden pillanata folytonosan új arcot ölt magára. A pillangó jelen esetben „Psyche” jelképe, mely a görög „ψυχή” szóból ered és az életet jelöli, „lélegzet”, „szellem” és „lélek” értelemben. Végtére pedig az ego-t is jelenti, az egyén tudatát. Tehát amikor pillangókat festek, azok a lélek, az elme és a Numen (Isteni hatalom) hármas szimbólumaiként jelennek meg, de emellett a szépség, ragyogás és a szellemi reneszánsz hírvivői is.
Azért kezdtem el pillangókat festeni, mert hasonlóságot érzek velük – hogy képesek a megújulásra, mely a természet múlékonyságából adódó változások korlátlan lehetőségeiből fakad. A festményeimen keresztül, a pillangó szimbólumának mélységével szeretném kifejezni a benyomásaimat, érzéseimet, mindazt, ami bennem van.”
(Forrás: waterfall-gallery, ford. Varga Lilla)
Képei az alábbi linken, a művész hivatalos oldalán is megtekinthetőek:
https://www.hiroko-otake.com/artworks/nihonga/
Mi is az a nihonga 日本画?
Mikor a Meiji-korban az európai festészeti stílus teret nyert magának Japánban, eljött az idő, hogy megkülönböztessék a klasszikus japán festészeti technikákat alkalmazó, jellegzetesen japán motívumokat és témákat feldolgozó festészeti irányzatot attól, melyre az európai festészet nagyobb mértékben hatott. Így vált külön a nihonga, a klasszikus japán festészet és a jóga 洋画家 [yōga], az európai jellegű festészet.
A nihonga-irányzat ragaszkodik tehát a régi anyagokhoz, technikákhoz – pl. a fekete vagy színes tushoz, leginkább a Muromachi-kor és korai Edo-kor motívumaihoz, témáihoz. Fára, selyemre vagy papírra festenek, és természetes matériákból (kagyló, ásványok, állati és növényi származékok) előállított festéket visznek fel, hal és állati csontból főzött ragasztóanyaggal (nikawa) a vászonra, valamint aranyat és más fémeket is beépítenek, jellemzően pl. levél formában a festménybe.
Forrás:
Itó-Maeda-Mijagava-Josizava, Japán művészet, Corvina, 1980.
„What is nihonga?” – Yamatane Museum of Art
https://www.hiroko-otake.com/
https://www.waterfall-gallery.com/hiroko-otake
