A legrégebbi uralkodói család a Földön, és a családot érintő társadalmi viták a XX.-XXI. században – A Japán Császári Ház

Írta:  Vadász Fruzsina,  2020. 11. 14.

 

Miért is különleges a Japán Császári Család?

A Japán Uralkodói Családot szokták a legrégebb óta folyamatos vonalban uralkodó családnak nevezni, és kb. 2700 évvel ezelőttre datálják a család uralkodásának a kezdetét. A Japán Császárság pont emiatt egyedülálló, ráadásul az egyik legősibb monarchia, mert a dinasztia egyszer sem szakadt meg a története során. És mivel a Japán Császári Család uralkodása töretlen, a családot sem a médiában, sem a társadalomban nem szokták a családnevén említeni, ami a Yamato.

A japán mitológia szerint az első uralkodó Amaterasu Főistennőtől született. Mindez azonban inkább hagyomány, mint történelmileg bizonyított tény, ugyanis a Kr.e. 660-ban uralkodó Jimmu (Jinmu-Tennō), és az őt követő 14 császár valódi létezéséről csak a japán legendák és szájhagyomány révén van ismeretünk, a történelmi bizonyítottság a mai napig vitatéma, a hiteles forrásként emlegetett Nihon Shoki is csak homályosan ír erről a kérdésről. Azok, akik a hagyományban hisznek, azt mondják, hogy a Yamato Dinasztia több mint 2670 éves, amivel a világ legrégibb uralkodócsaládjának számít. A kínai krónikák által „wa országként” emlegetett ország sok helyen Yamatai Kokuként kerül említésre, ami az önmaga elnevezésében is szemantikailag tartalmazza a dinasztia nevét.

Mindezt tovább bővíti az a tény, hogy a történelem során más és más volt a Császári Családnak, vagyis a Yamato Családnak, és magának a Császárnak a szerepe is, azonban mindig a nemzet egységének a szimbólumát jelentette, és ez a mai napig is a legfontosabb szerepe. Elég hosszú ideig, a shōgunátus 675/682 éve [forráseltérés!!] során a Császári Ház a politikai vitáktól relatíve háttérben maradva biztosította az ország egységét és folytonosságát, ami 1868. január 4-én megváltozott, ekkor kapta vissza a Meiji Császár az uralkodói jogait, és azóta a Császári Család újra előtérbe került.

A Császári Család, és az általuk betöltött trón, a Krizantém Trón jelképe a krizantém virág, ami a nyugalom és az örök élet szimbóluma is. Emiatt nem csak a Yamato Család, hanem egész Japán szimbóluma is, a hatósági okmányokon, az útlevélen is szerepel a krizantém stilizált alakja.

Tulajdonképpen alig lehet töréspontról beszélni a család életében és történetében, volt egy olyan töréspont, ami de iure nem jelentett töréspontot, de facto viszont igen, és volt egy olyan töréspont, ami de facto nem számított töréspontnak, de iure viszont igen. Az első ilyen a shōgunátus hatalomváltása volt 1185-ben, vagy 1192-ben [forráseltérés!!],  a másodikként megemlített töréspontot pedig a II. Világháború vége jelentette, hogy a Császár maga, és a Császári Család is lemondott isteni származásáról, isteni mivoltáról. Mindez azonban nem jelent genealógiai töréspontot, ami alapján nyugodtan kijelenthető, hogy a Föld egyik legöregebb, vagy a legöregebb uralkodói családja.

A Császári Család, The Imperial Houshold Agency: Genealogy of the Imperial Family

 

A Császári Család megerősödése és a szerepkörök, a „felhatalmazás”, vagyis a legitimáció megváltozása

A shōgunátus időszaka után a Meiji Restauráció idején (1868-1912) került vissza a háttérből Japán központi igazgatási pozíciójába a Császár, egyfajta személyi kultuszt építve köré, ami megnövelte a nemzet ütőképességét és hatalmi kapacitásait. Ugyanis a Meiji Restauráció idején, a központosított császári hatalom segítségével győzte le Japán Oroszországot az Orosz-Japán Háborúban (1904-1905), és sikerült a Koreai-félszigetet is bekebeleznie.

Az is elmondható erről az időszakról, hogy minél dominánsabbá vált a császári hatalom, annál inkább túlsúlyba került a shintō is, főleg az Állami Shintō, amely államvallássá vált, és amely „isteni felhatalmazásként” adott erőt a japánok számára mindahhoz, amit a Császári Ház jóváhagyott és támogatott.

Mindez később, a II. Világháború után megváltozott, és az úgynevezett Szövetséges Főhadiszállás Alkotmánytervezet, vagyis a „GHQ Draft of Constitution” a Császár személyét kifejezetten csak szimbolikusra korlátozta le, vagyis megfosztotta a Császárt az isteni származásától, és megtiltotta a Császári Család számára a politikai ügyekbe való beavatkozást.

Mindezek ellenére a mai napig a Császár vallási személye központi, vannak olyan vallásos szertartások, amiket ő vezet, és ma is alkotmányos módon az ő személye szimbolizálja a „nemzet egységét”, tehát az ő szimbolikus szerepe a nemzet egységének a kifejezése. Mondjuk, ez utóbbit Akihito Császár uralkodása idején (1989-2019) sokan kétségbe vonták az alkotmányos határok miatt.

A leköszönő Császár és a Császárné

Akihito Császárnak az apja, Hirohito, vagyis a Shōwa Császár örökségével kellett szembe néznie, mivel az apja megítélése a II. Világháború árnyékában eléggé vitatott volt, főleg azon országokban, amelyeket Japán a megszállása alatt tartott. Akihito pont ezeket az országokat látogatta meg uralkodásának ideje alatt, bűnbánó, mentegetőző és bocsánatkérő diplomáciai retorikát követve.

A leköszönő Császárt 1989. november 12-én koronázták meg, és így lett Japán 125. uralkodója.

Akihito, a „Béketeremtő” Császár, egy szokatlan diplomáciai manőverrel kezdte meg uralkodását, ugyanis egy általa összehívott sajtótájékoztatón bejelentette, hogy Japán hadba lépése a II. Világháborúban apja, Hirohito szándékával ellenes módon történt meg. A sajtónyilatkozata során kijelentette, hogy a múlton változtatni nem lehet, azonban Japán igyekezni fog, hogy levonja a tanulságokat.

Akihito nem csak a külfölddel kapcsolatos dolgokban igyekezett enyhíteni az apja örökségeként rá maradt ellentéteket, hanem belföldön is. Ő és a felesége első belföldi útja, még koronaherceg korában, Okinawára vezetett, ahol a megszálló amerikai hadsereg és a megszállt japánok között a mai napig ellentét húzódik. Az útját nem mindenki támogatta a japánok közül; egy szélsőséges baloldali merénylő Molotov-koktélt dobott a látogatást végző császári párra, akik azonban a merényletet szerencsésen túlélték, nagyobb egészégi kár nélkül. Jellemző maradt Akihito Császár és Michiko Császárné kései működésére, hogy II. világháborús kegyhelyeket látogatták meg idős koruk ellenére is. Az egyik császári anekdota szerint Palauba is ellátogattak, a hozzá tartozó Peleliu-szigetre, azonban ott megfelelő szálláshely hiányában egy hadihajón kellett tölteniük az éjszakát.

Akihito nem csak amiatt számít a japán császárok sorában „újhullámos” császárnak, mert önálló diplomáciai irányvonalat alakított ki, hanem amiatt is, hogy szakított a párválasztási szokásokkal, és rangján aluli, „közember” státuszban lévő feleséget választott magának, Michiko-t, akivel 1957 augusztusában, Karuizawa városban találkozott először teniszezés közben. A kapcsolat állítólag szerelem volt első látásra, és az 1957-es tenisz-meccs Michiko győzelmével és aranyérmével végződött. A leköszönő Császári Pár kapcsolata amiatt is szakított a hagyományokkal, mivel a konzervatív japán párkapcsolati normáktól eltérően ők keresték a romantikát, szerettek együtt kirándulni is, az Asama-hegy környéke kifejezetten kedvelt kirándulóhelynek bizonyult a pár számára.

Akihito nemcsak a diplomáciai szerepvállalásával forradalmasította a Császári Ház megítélését és imázsát, hanem közvetlenségével is. Korábban például nem volt szokás a néphez közel kerülve, gyakori rendszerességgel császári szónoklatokat tartani, amit nem a császári-tiszteleti nyelven intéznek a nép felé, hanem a nép nyelvén – azonban ő megtette.

Mindez olyan népszerűséget szerzett neki, amivel egy olyan döntéséhez is támogatást tudott szerezni a néptől, amire 200 év óta nem volt példa a japán Császári Család történetében, ezelőtt legutóbb 1817-ben történt ilyen eset. Akihito ugyanis 2016-ban bejelentette, hogy lemond a trónról, egészségügyi okokra hivatkozva, a rádióbeszédet követően pedig a népe túlnyomó részt támogatta őt a döntésében. Az akkoriban 82 éves Akihito már túl volt egy szívműtéten, és prosztatarákkal is kezelték. A lemondásnak jogi kihívásai akadtak, ugyanis a hatályos Alkotmány nem rendelkezett arról, hogy a Császár lemondása esetén mi is a teendő.

Ma az ő fia, Naruhito a regnáló Japán Császár, a Reiwa Császár. A mostani időszak neve Reiwa, vagyis a „nemesen prosperáló-fejlődő béke” időszaka. Akihito császárságának a neve Heisei volt, vagyis a „béketeremtés” korszaka.

A lemondással kapcsolatosan egy eléggé feszegető, fennálló kérdést kell megválaszolnia a japán társadalomnak és a kormányzatnak. A törvények azt mondják ki, hogy az éppen uralkodó Császárnak tilos beleszólnia a politikába, azonban a lemondott Császárról nem rendelkezik a törvény, és Akihito-ról köztudott, hogy nem támogatja a liberális gazdaságpolitikát és a balliberális pártpolitikát, ami viszont befolyásolhatja, hogy Japán milyen módon küzd meg az „elvesztegetett évtizedeinek” a kezelésével.

Akihito Császár és Michiko Császárné, The Imperial Houshold Agency: Their Majesties the Emperor Emeritus and Empress Emerita

 

Az öröklésrend kérdése, és a XX., XXI. század nagy vitái

A Császári Udvar öröklésrendje szigorúan férfi-központú. A császári hatalom átadásakor az új Császár átveszi az uralkodásának jelképeiül szolgáló pecséteket, a kardot és az ékszert, amelyek a jogszerű trónöröklés bizonyítékai. A probléma és viták alapját az adja, hogy a császári szabályok szerint azok a lányok, akik közrendű férfiakkal házasodnak, elveszítik a címüket és a címükkel járó jogosultságaikat is.
Ez a parancs akkor vált  egyre növekvő problémává, amikor az akkori koronahercegnőnek, Masako-nak csak egy lánya született, Aiko Hercegnő, és emiatt Masako-ra nagy társadalmi nyomás nehezedett, hogy fiúgyermeket is szüljön.

A japán jogrendben különleges törvények, úgynevezett „császári családra vonatkozó törvények”, vagyis koshitsu tempan rendelkeznek a Császári Család működéséről, mindezek egy sajátos japán szokásrenden, a japán szokásjogon alapulnak. Az egyik legjelentősebb ilyen törvényt 1947-ben fogadták el;
Az 1947-es Császári Háztartási Törvény a Császári Család 11 ágát írta le, vagyis szűntette meg, anyagi-praktikus és költséghatékonysági megfontolásokból. Viszont a Törvény meg is nehezítette az öröklések kérdését. Habár Akihito Császár és Michiko Császárné három gyermeke közül ketten voltak fiúk, az őket követő Naruhito-nak nem született fia, ami nagy gondot okozott a Császári Háztartási Ügynökség, más néven a Császári Udvari Hivatal, vagyis a Kunaichō számára.

Az Ügynökség, vagy Hivatal egy olyan tanácsadó testületet hívott össze, ami még azt is megoldásnak találta volna, hogy lányok is örökölhessék a trónt, amit egy 1889-es törvény megtiltott. Az 1947-es Alkotmány is azt támogatja, hogy ha egy császári hercegnő egy közrendű férfival házasodik, akkor az a hercegnő a címét, és a címével járó jogosultságokat is elveszíti, ami konkrétan meg is történt Sayako Hercegnő esetében, aki a jelenlegi Császár testvére. Ugyan a férje, Kuroda Yoshiki, egy befolyásos és gazdag japán család tagja, és felmenői között daimyōk, vagyis nemes földesurak is megtalálhatóak, mégsem nemesi származású, emiatt a ma már Kuroda Sayako nevet viselő hölgy sem nemes 2004, vagyis a házassága óta. Kuroda Yoshiki a Fővárosi Önkormányzati Hivatalban tisztviselő.
A néhai Takamado Herceg másodszülött lánya, Noriko is közrendbeli személyhez ment feleségül 2014-ben, és ezzel lemondott a császári családi tagságáról. Férje, Senge Kunimaro, az Izumo Szentélyt vezető papok 85. leszármazottjaként tevékenykedik, a Szentély Főpapja.
Ugyanez a sors vár Akishino Herceg lányára, Mako Hercegnőre is, aki már eljegyezte magát a kedvesével.

Az 1947-es Törvény miatt a lányok családi ága leválik a központi Császári Családról, emiatt rájuk a császári cím elveszítése és az örökségükként egy hozomány-átalányösszeg kifizetése vár. Ezek a lányok vagy arra koncentrálnak, hogy nemesi férjet találjanak maguknak, hogy a nemesi címüket ne veszítsék el, vagy ha úgy döntenek, hogy közemberrel szerelemből házasodnak, akkor felkészülnek a polgári életmódra, ami nagy változást jelent a hagyományos császári életmóddal szemben. Sayako Hercegnő emiatt tanult meg vezetni, és emiatt intézte az élelmiszer-bevásárlását saját maga, hogy megszokhassa a polgári élet mindennapi teendőit.

Az örökléssel kapcsolatosan konkrét viták is kibontakoztak. Az egyik ilyen Koizumi Junichiro miniszterelnöksége (2001-2006) alatt zajlott; felállítottak egy szakértői bizottságot, amelynek tagjai történészek, politikusok, de gazdasági csoportosulások vezetői is voltak, úgymint Okuda Hiroshi, a Toyota volt vezérigazgatója. A tervezet szerint a Császár elsőszülött gyermeke örökölte volna a trónt, nemi hovatartozásra való tekintet nélkül, azonban ezzel kivívták egyes konzervatívabb történészek ellenszenvét, mivel így valakinek a Császári Család hagyományainak megváltoztatásáért felelősséget kellett volna vállalnia. Abe Shinzo, a későbbi miniszterelnök egy későbbi vitában pedig azt a javaslatot tette, hogy hívják vissza külföldről a Császári Család azon fiúgyermekeit, akik a II. Világháború után elhagyták az országot.

Az örökléssel kapcsolatos rémüldözéseket és vitákat az enyhítette, hogy 2006-ban Akishino Herceg és Kiko Hercegnő bejelentették, hogy fiúgyermeket várnak, Hisahito Herceg személyében, ő a generációjának egyetlen fiú tagja.

A lányok öröklésének a kérdése azonban nem kerülhet le a napirendi témákról, hiszen a Császári Család 18 tagja közül 13-an nők, és ha ezek közül azok, akik nem a férjük, hanem születésük jogán császári hercegnők, és közrendű férfival házasodva elveszítik a címüket és a jogaikat, nos ebben az esetben elég erősen megfogyatkozna maga a Császári Család is. Nemcsak Naruhito Császár, hanem a Kabinetfőtitkár is támogatja a kormányban, hogy ezt a kérdést kormányzati szinten is kezeljék.

További felmerült kérdés és vitatéma volt, hogy az összes nőági öröklési ágat levágják Hisahito családjának a javára, azonban ezáltal további kérdésként felmerült, hogy így csak egyetlen egy családra fog szállni a Császári Házat érintő összes feladatkör elvégzése, ami viszont túl nagy terhet róna egyetlen egy családra.

Akihito Császár és fia Naruhito, a jelenlegi Császár, Kazuhiro Nogi. AFP. (Bártfai Gergely: Császárváltás egy szívszorító dráma árnyékában. Népszava, 2019. 04. 29.)

 

A Császár és a Császárné szerepvállalása, teendői, feladatai

A II. Világháború előtt a Császárt, és a Császári Családot istenségként tisztelték és kezelték, tényleges politikai hatalommal is rendelkezett. Mindez megváltozott a II. Világháborút követően, az Alkotmány megfosztotta a Császárt a politikai szerepvállalástól, és az isteni mivolttól is, viszont fontos szimbolikus feladatkört rótt rá, a Császár ugyanis a nemzet egységének a szimbóluma, és ő az államfő a mai napig.

Feladatai közé tartozik az Országgyűlés megnyitása, a miniszterelnök és a miniszterek kinevezése, a törvények kihirdetése, a diplomáciai egyezmények ratifikálása, a külföldi nagykövetek fogadása és búcsúztatása, a japán nagykövetek megbízólevelének átadása vagy a fontos személyeknek tartott audiencia. Ezeken felül többek között a külföldre történő baráti célú látogatások, a nagy nemzetközi események megnyitása, a természeti katasztrófák helyszínének meglátogatása, a károsultak vigasztalása és bátorítása is a feladatkör része.

A Császár szimbolikus személyiségéből fakadóan ezeket a tevékenységeket formalitásból végzi, és nincs jogköre megtagadni a miniszterek kinevezését, vagy egy nemzetközi szerződést, törvényjavaslatot visszaküldeni az Országgyűléshez. Azonban ha valamilyen eseményen felszólal, akkor annak nagyobb súlya van, mintha azt egy politikus, vagy akár a Miniszterelnök tenné.
Jelentősek a hagyományőrző tevékenységek is, amelyek legtöbbje vallási kötődésű, és leginkább a shintōhoz köthető. Maga a Császár és a Császári Család tagjai, néha-néha papi szerepet is betölthetnek, amelyek igen változatosak.
Az Ise Szentélyben hagyományosan fontos szerepet töltenek be a Császári Család azon női tagjai, akik házasságuk révén lemondtak a császári címükről. Egy vonatkozó, és már korábban említett, hasonló példa az, amikor az Izumo Szentély papja egy császári hercegnővel kötött házasságot.

A Császári Ház tagjai által elvégzett vallásos szertartások menetrendjét a már említett Kunaichō, vagyis a Császári Háztartási Ügynökség honlapján (https://www.kunaicho.go.jp/eindex.html) lehet megtekinteni, és ez számít a leghitelesebb forrásnak is a Császári Ház tevékenységeit illetően.

A három legjellemzőbb császári shintō rítus a Niiname-sai, a Saitan-sai és a Shiho-hai. A Niiname-sai alkalmával a Császár a Shinka-den Szentélyben az év új rizstermését ajánlja fel a császári család őseinek és a többi istenségnek, a szertartás végén maga is fogyasztva a rizsből. A másik kettő említett szertartás az újévhez köthető, ekkor a Császár a bőséges termésért és a nemzet védelméért imádkozik a négy égtáj istenségeihez. A vallási rítusok javarészt az évszakokhoz kötődnek, azonban ezek többsége nem publikus az emberek felé, nem látható nép számára, csak az említett honlapon lehet róluk ismeretet szerezni.

A Császár szerepe a rizsültetésben, rizsaratásban is szimbolikus. A Császárnak van egy kisebb rizsföldje a Császári Palota kertjében, amely beültetésében, learatásában, gondozásában maga is részt vesz személyesen, és az általa termesztett rizst shintō áldozati ajándéknak ajánlja fel, majd maga is fogyaszt belőle, illetve, a fontos külföldi vendégeket is a saját maga által termesztett rizsből kínálja meg. Hagyományosan akkor kezdődik meg Japánban a rizsültetés, amikor a Császár is elkezdi a saját ültetvényén az ültetési munkálatokat, és akkor kezdődik meg az aratási időszak, amikor a Császár is elkezdi azt a saját rizsföldjén.

Míg a Császár szerepe a rizstermesztésben szimbolikusan központi és kezdeményező, addig a Császárné szerepe a hagyományos japán selyemszövésben meríti ki ugyanezt a funkciót. Selyemhernyókat tart, eteti őket, összegyűjti a gubókat és legombolyítja azokat. Hasonló a Császárné selymének a felhasználása is, mint a Császár rizsének. Az elkészült selyemszálból asztalterítőt szőnek, majd felajánlják azt a shintō oltáron, végül a magas rangú külföldi vendégeknek adják ajándékba.

Újévkor tartják az udvari tanka-versenyt, az Utakai hajimet is, ami az új évben a verselésre buzdítja az embereket. A tanka 5-7-5-7-7 morás (japán szótagegység) sorokból álló vers, ami összesen 31 morából áll. A verseny témáját egy előre meghatározott kanji, vagyis japán írásjel-karakter adja, és a Császári Család tagjai is ehhez a kanjihoz igazodva írják a verseiket, ugyanis a család tagjai is részt vesznek a versköltésben. Évente kb. 20.000 vers érkezik be az országszerte megírt és elküldött művekből. A legjobbakat egy rendezvény keretén belül felolvassák. Ezt az összejövetelt a TV is közvetíti, és a meghívott vendégek ezután fogadásban részesülnek.

De nem csak ez az esemény az, amit elsőként a Császári Házban rendeznek meg újévkor. Általában a jelentősebb „első” események mind a Császári Házhoz tartoznak, mint az „első szentélylátogatás”, vagyis a Hatsumoude, vagy a az „első kalligráfia írása”, vagyis a Kakizome.

Azokat a kevésbé szimbolikus társadalmi eseményeket, amelyeken a Császár is megjelenik, tenrannak nevezik, és ezek lehetnek kiállítások, hangversenyek, sportrendezvények, vagy hasonlók, ilyenkor ezek az események a híradásokba is bekerülnek.

Vannak olyan események is, ahol a hangszeren játszani tudó családtagjai a Császári Családnak maguk is hangszert fognak, és a zenekarral együtt zenélnek. Michiko például zongorázik, Naruhito pedig brácsázik, és zenekarban is játszik.

A kitüntetéseket, magas rangú kulturális díjakat is a Császár személyesen adja át.

Mindezek mellett a Császár Születésnapja is ünnepnap. Ezen a napon a Császári Család tagjai megjelennek a Császári Palota erkélyén, és az erkélyt övező kertbe beengedik a népet. Az erkély üvegfalán át köszöntik ilyenkor Japán népét a Császári Család tagjai, és mivel az üvegfal az egész erkélyt lefedi, a családtagokat teljes testnagyságban/valójukban láthatják a japánok. Az üvegfalnak tehát protokolláris és szimbolikus szerepe is van.

A Nemzetalapítás Napjának az ünnepén, ami a Meiji naptárreform óta február 11-re esik, hasonló módon megjelenik a Császári Család a nép számára, és ennek az ünnepnek a keretében emlékeznek meg a japánok a nemzet születéséről és az Uralkodó Ház megalapításáról. A Nemzetalapítás Ünnepének, vagyis a Nemzetalapítás Napjának a neve későbbi találmány, és a névváltoztatás oka a II. Világháborúig militáns Japán pacifikálása volt, eredetileg a Császár Napja néven vált ismertté az ünnep, ami egy kb. 130-135 éves hagyomány, és Jimmu Császár trónra lépését ünnepelték általa.

Naruhito Császár saját rizsföldjén, The Imperial Houshold Agency: Activities of Their Majesties the Emperor and Empress

 

A császárnők, és a Császárnő mint intézmény kérdése

Az ősi időkben ténylegesen is léteztek császárnők, azonban relatíve kevés, mivel csak nyolc főről tudunk beszámolni, közülük is hatan tevékenykedtek a VI.-VIII. században, tehát ez az időszak tekinthető a császárnők csúcsidőszakának. Az ezt követő időszakokban a császárnők uralkodása csak átmeneti volt, és a trónörökös nagykorúságáig töltötték be a pozíciót.

Az első Császárnő, aki saját jogán foglalhatta el a Krizantém Trónt, Suiko Császárnő volt 593-ban. Bidatsu Császár felesége volt eredetileg, akinek hét gyermeket is szült, azonban az említett császár halála után trónra kerülő Yōmei Császár is elhunyt egy betegségben, amit a Soga-Mononobe rivalizálás és egy véres polgárháború követett, aminek a kompromisszumos megoldásaként és lezárásaként került a trónra Suiko Császárnő. Az ő uralkodásának az idején kapott régensi pozíciót az a Shōtoku Herceg, aki Japán első írott alkotmányát szövegezte meg, és akiről egy korábbi cikkünkben már említést tettünk.

A legutolsó Császárnő Japánban Mária Terézia kortársa volt, II. Sakuramachi, vagy más néven Go-Sakuramachi, aki az öccse, Momozono lemondását követően került a trónra 22 évesen, az unokaöccse, Hidehito, a későbbi Go-Momozono Császár trónra kerüléséig.

A nemi egyenjogúsági tendenciák miatt a női trónöröklés kérdése egy máig lezáratlan vitát kavart a társadalomban. A viták középpontja a Császár és a Császárné eltérő feladat-, és kötelességköre, és az utódlási rend köré csoportosulnak első sorban. Hagyományosan más a Császár és Császárné feladata, amit már korábban is bemutattunk. Felmerül a kérdés, hogy ha a Császár nő, akkor ő intézi azokat a feladatokat, amelyeket eddig a férfi Császár intézett? Ez esetben azonban azokat a feladatokat, amelyeket eddig a Császárné látott el, ki fogja ellátni? És mi legyen a szerepe a Császárnő Férjének? (A „Császárnő Férje” is egy új intézménynek számítana, ha bevezetnék ezt az új rendszert.) Mindemellett, ha legitimálnák a Császárnő intézményét is, azzal lehetővé tennék a női öröklési rendet, ami eddig nem volt lehetséges, mivel egy hercegnő az esetleges házasságával kiírta magát a Császári Családból is. Ha azonban a Császárnő intézményének a legitimálásával legitimálnák a női öröklést is, azzal ennek a szokásrendnek vetnének véget, ami megnövelné az állami költségvetés kiadásait is.

További vitapont a shintō rituálék kérdése, mert számos olyan esemény van, amelyben a nők nem vehetnek részt, emiatt is kérdéses a Császárnő intézménye. Példa erre a sumō küzdősport, amelynek küzdőterére a mai napig nem tehetik be a lábukat nők.

Ugyan nem egy császárnőről, hanem egy császárnéról beszélünk, azonban a császárnői intézményt érintő viták egyik szimbolikus alakjává, tulajdonképpeni szimbólumává Masako, Naruhito Császár felesége vált. Kayama Rika Professzor megfogalmazásában „Masako jelképpé vált”.[1] A jelenlegi Masako Császárné korábban egy Oxfordon és Harvardon végzett, tehetséges diplomata volt a Külügyminisztériumban, és abban az évben, amikor a Külügyminisztériumba felvételizett, a Külügyminisztérium vizsgáján a nyolcszáz jelentkező közül csak három nőnek sikerült felvételt nyernie, és Masako volt az egyik közülük. Naruhito-tól az első kettő lánykérést elutasította, a harmadikat elfogadta, azonban az addig tehetséges és sikeres diplomatát lelki nyomás alá helyezte az Udvar, hogy fiú örököst szüljön, aminek a végeredménye az lett, hogy hosszabb időre elvonult a protokolláris feladataitól, és közbeszéd témája lett – az akkor még – hercegnő mentális és idegrendszeri állapota is.

Érdekes és szimbolikusan jelentős az is, hogy a trónöröklési szertartáson a leköszönő és a jövőbeli Császárnén kívül a család egyetlen női tagja sem vehet részt, kivételt képez persze, ha Császárnőről van szó. Az is jelentős, hogy a modern kori Japán történetében először vett részt „külsős nő” Naruhito Császár trónutódlási ceremóniáján, Katayama Satsuki, az akkori Abe-kormány egyetlen női minisztere.

Naruhito Császár és Masako Császárné, Kanshiro Sonoda. Yomiuri. (Bártfai Gergely: Császárváltás egy szívszorító dráma árnyékában. Népszava, 2019. 04. 29.)

 

A japán időszámítás

Japánban 1872. nov. 9-én vezették be a Gergely-naptárat egy Császári Rendelet keretében. A Rendelet alapján 1872. dec. 2-át követően vette kezdetét az új év, azaz másnap 1973. jan. 1-je következett. Mindezt megelőzően Japánban holdnaptárt alkalmaztak.

Japánban ma ugyan a Gergely-naptárat használják, az időszámítás hagyományosan azonban mindig a Krizantém Trón betöltéséhez kötődött, és a koronázáskor egy új időszámítás vette és veszi kezdetét. Az, hogy a Gergely-naptárhoz kötötték az időszámítást, egy újabb időszámítási módszer bevezetését jelentette a korábbi holdnaptár-használat helyett.

A modern-kori és a poszt-modern Japán császárai és uralkodásuk nevei
Császár Uralkodás évszámai Uralkodói név / Uralkodási Időszak elnevezése (időszámítás)
Mutsuhito 1967-1912 Meiji (Császár)
Yoshihito 1912-1926 Taishō (Császár)
Hirohito 1926-1989 Shōwa (Császár)
Akihito 1989-2019 Heisei (Időszak)
Naruhito 2019-… Reiwa (Időszak)

 

 

Felhasznált Irodalom:

Emese Schwarcz: The Oldest Imerial Family in the World. In.: Antall József Knowledge Centre: In Focus: Japan – The Legacy of the Heisei Era (2019. 3rd Issue)
Umemura Yuko: A japán császári család szerepe és annak változásai a mai Japánban. In.: Salát Gergely, Szilágyi Zsolt (szerk.): Kulturális hagyomány a modern Kelet-ázsiai államban. L’Harmattan Kiadó, 2016, Budapest.
Seres Attila: A Krizantém trón meséi. A japán uralkodóház az egyik legkülönlegesebb, s egyben a legősibb dinasztia Ázsiában. In.: La Femme, 2013 január. – http://www.lafemme.hu/emberek/228_krizantem_tron_mesei
Conrad Totman: Japán Története. Osiris Kiadó, 2006, Budapest
Bártfai Gergely: Császárváltás egy szívszorító dráma árnyékában. Népszava, 2019. 04. 29. 19:10. – https://nepszava.hu/3034187_csaszarvaltas-egy-szivszorito-drama-arnyekaban
Múlt Kor Történelmi Magazin: Nyolc hercegnő, aki Japán krizantém trónjára ülhetett a történelem során. 2017. május 22. 16:47. – https://mult-kor.hu/nyolc-hercegno-aki-japan-krizantem-tronjara-ulhetett-a-trtenelem-soran-20170522?pIdx=1

A Császári Háztartási Ügynökség, más néven a Császári Udvari Hivatal, vagyis a Kunaichō honlapja: https://www.kunaicho.go.jp/eindex.html

 

[1] Bártfai Gergely: Császárváltás egy szívszorító dráma árnyékában. Népszava, 2019. 04. 29. 19:10. – https://nepszava.hu/3034187_csaszarvaltas-egy-szivszorito-drama-arnyekaban

fb-share-icon

Merülj el velünk Te is a japán kultúrában!

MINDEN HÓ UTOLSÓ VASÁRNAPJÁN
HÍRÉT VISSZÜK A FRISS TARTALOMNAK!


Elolvastam és elfogadom a felhasználási feltételeket