japanisztikai folyóirat
Kimondottan dísztárgynak készített kisplasztika. Fémből, fából, elefántcsontból, kerámiából is készítik. Klasszikus helye a tokonoma-ban 床の間 [tokonoma], a japán stílusú fogadószobába beépített süllyesztett részben van, ami kifejezetten a művészi értékű tárgyak elhelyezésére szolgált.
Forrás:
Ferenczy László, Japán iparművészet XVII-XIX. szd., Corvina, 1981.
A jakusa-e, a „színész képek” egyik fajtája, mely a 18. században a realizmus iránti igényt hozta el a műfajba. Fő képviselője Tósúszai Saraku 東洲斎写楽 [Toushuusai Sharaku], akinek 1794-ben jelent meg az a színész-portré sorozata, mely legszembetűnőbb jegye, hogy a színészek nem szépített stílusban vannak ábrázolva, hanem egyéni vonásokat tükröznek, melyek a színészhez, nem pedig a játszott karakterhez köthetőek.
Olyannyira kívül állt ez az addig megszokott jakusa-e jellemző stílusán, hogy színházi szatírának is szokták tekinteni műveit.
Az ókubi-e kifejezés szó szerinti fordításban, „óriás-fej ábrázolás„-t jelent, ezzel is utalva rá, hogy a fejen, az arcon van a hangsúly, ennek érdekében pedig a festett alakoknak csak a felsőteste látszik, és a háttér is jellemzően sima, nem feltűnő.
Forrás:
https://www.tmja.org.il/eng/Exhibitions/703/YAKUSHA-E
http://www.aisf.or.jp/~jaanus/deta/o/ookubie.htm