男伊達 [otokodate]

„Lovagias férfiak” csoportja. Az Edo-korban (1603-1868) a Tokugava sogunátus békéje alatt a szamurájok harci készsége feleslegessé vált, így sokan közülük hivatalnokok lettek. Voltak azonban, akik nem így tettek, és inkább az otokodate csoporthoz csatlakoztak, akik feladata a rend fenntartása, a hatalmi visszaélések megakadályozása, és az igazságtétel volt. Emellett gyakran kísértek tartományurakat köteles útjukra Edo-ba és vissza (szankin kótai – ún. „edó-i fogság” során).

Az otokodate tagjai gyakran kitűntek túlzott, büszke viselkedésükkel, elegáns, feltűnő ruházatukkal. Tevékenységüket gyakran csak vékony határ választotta el a bűnözőkétől, jellemző volt, hogy szerencsejátékból éltek. Sokan csak egy kardot hordtak, és mellette egy fuvolát tartottak maguknál, művészi készségük jeleként. Voltak közülük, akik népi hősök lettek. Kabuki és bunraku darabokban általában a szegényeket védő, elnyomottakat segítő figuraként jelennek meg. Van olyan elmélet, miszerint az ő eszmei utódjaik a jakuzák.

Cukioka Jositosi, „Telihold! erős fényed ragyogjon csak homlokomon!”, a festmény Fukami Dzsikjú-t ábrázolja, egy híres otokodate-t, a „Cuki hjakusi” sorozatból, 1887.

Forrás:
Yoshitoshi’s One Hundred Aspects of the Moon, John Stevenson, Hotei Publishing, Netherlands 2001, online forrás