ふらり火 [furaribi]
ふらり(+と) – [furari (+ to)] – céltalanul, váratlanul
火 [hi] – tűz
Ez a kis, madártestű, kutyafejű jókai, a hi-no-tama, azaz „tűzgolyó jókai” típusba tartozik – apró lángnyelvekkel koszorúzva, váratlanul tűnik fel és bóklászik késő éjjel céltalanul a folyópartokon. (Innen is ered a neve.)
A furaribi olyan lélekmaradványból születik, mely nem kapott megfelelő végtisztességet, vagy a japán szokás szerint, a halott tiszteletére meghatározott időnként tartandó ceremóniákat nem végezték el. A furaribi ezeknek az elveszett lelkeknek a kivetülése.
Eredetének legendája szerint, a 16. században, Tojamában élt egyszer egy Szassza Narimasza nevű hadúr, aki egy napon egy gyönyörű ágyast vitt a házába, Szajurit. A lányt azonban nem fogadták be a ház női lakói, sem a szolgák, sem a szamuráj többi szeretője – féltékenyek voltak szépségére, és Narimasza szerelmére a lány iránt, ezért összeesküvést szőttek Szajuri ellen a ház asszonyai. Álnokul, hazug pletykát kezdtek terjeszteni, miszerint Szajuri megcsalta Narimaszát egy másik férfival. Narimaszán a pletyka hallatán őrült féltékenység lett úrrá, és fellángoló dühében meggyilkolta Szajurit, a lány testét pedig a Dzsinzú folyóba vetette. Ez azonban nem volt elég a feldühödött férfinak, és Szajuri egész családját kiirtotta (18 embert ölt meg). A szerelmi düh, féltékenység és hazugságok áldozatául esett, megkínzott lelkek pedig ezután a folyóparton, furaribiként kezdtek bolyongani céltalanul.
Úgy tartják, ha az ember lemegy a folyópartra, és az éjszakába kiáltja háromszor Szajuri nevét, a nő levágott feje sikoltva, haját tépve megjelenik. Narimaszát a későbbiekben Tojotomi Hidejosi győzte le, a hadakozó fejedelmek korának vége felé (1574-1600) – állítólag Szajuri bosszúálló szellemének segítségével.
Forrás: http://yokai.com/furaribi/
További információk a japán hiedelemvilágról és teremtményeiről az alábbi művekben:
Matthew Meyer: The Night Parade of One Hundred Demons
The Hour of Meeting Evil Spirits
The Book of Hakutaku
