Dogú

土偶 [dogū] – Dogú figurák

(on)do (kun)cucsi – föld
(kun)tama – alkalmi, ritka

A Dzsómon kor (i.e. 10.000 – i. u. 300) egyik legjelentősebb alkotásai közt tartják számon a dogú figurákat. Ember alakú agyagfigurák, melyek a kor előrehaladtával változtak; vannak köztük kisebbek, nagyobbak, gazdagon díszítettek, vagy épp sima felülettel rendelkezők. Hokkaidótól Kjúsúig, mintegy 18.000 darabot találtak, a legidősebbek majdnem 10.000 évesek, de akadnak köztük „csupán” 2300 évesek is.
A megformálásuk rendkívül sokszínű, akad, amelyik macskás arcú láb nélküli, szív-arcú, háromszög formájú maszkot, vagy épp szarvat viselő, és talán a leghíresebb a Kamegaoka-i nagyszemű.
A Meiji korban, 1882-ben nevezték el a régészek a talált figurákat – dogúnak.

Funkciójukkal kapcsolatban több elmélet is létezik. Egyes kutatók szerint, a dogú (föld) termékenység-szobor volt, azonban olyan teória is akad, mely szerint egyszerű gyerekjátékként funkcionált.
Mivel vannak olyan dogú szobrok, melyeknek különös figyelmet szenteltek – sírokba helyezték, vagy külön eltemették őket, és vannak olyanok, melyek törötten kerülnek elő, gyakori használat nyomait mutatva – ez alapján olyan teória is létezik,  miszerint a dogú-kultúrán belül voltak tiszteleti, illetve használati funkcióval rendelkező szobrok is.

Dzsómon vége (ca. i.e. 1000 – 300 közt), MET Múzeum
Dogú fej, (ca. i.e. 2500 – 1500 közt) Kacuszaka stílus – bizonyos elmélet szerint a dogú egy fajta „föld-anya” szobor volt, és azért törték le a fejét, majd temették el, hogy a dogúból a „föld-anya” ereje kiszálljon, és termékenyebbé tegye a földet., MET Múzeum
Ca. i.e. 1000 – 300 közt, Tóhoku régió, MET Múzeum

Forrás:
Victoria James, The Dogu have something tell us, The Japan Times, 2009. 10. 02.

 

fb-share-icon