部落民 [burakumin]
A burakumin kifejezés az Edo kori (1603-1868) társadalom peremén élő eták穢多 [eta] és hininek 非人 [hinin] gyűjtőneve. A Meidzsi restauráció (19. század második fele) során eltörölték a társadalmi kasztokat, így az eták és hininek csoportja is megszűnt, azok, akik e csoportokhoz tartoztak, kapták a burakumin elnevezést.
Az eták a sintó és buddhizmus által tisztátalannak (kegare 穢れ) tekintett szakmákat űzték, melyek az állattetem feldolgozásának különböző területeivel kapcsolatos munkák voltak. A hinin rétegbe tartoztak a csavargók, koldusok, utcai mutatványosok, alacsony osztályú prostituáltak, utcai takarítók, a fertőző betegségekben, mint a Hansen-kórban szenvedők.
Habár a Meidzsiben eltörölték az egyes csoportokat korlátok közé szorító diszkriminatív szabályokat, és 1871-ben hoztak egy felszabadítási törvényt, mely megtiltotta a burakumin kifejezés használatát is, ennek ellenére sokáig nyilvántartották őket. A burakuminok gettókban éltek, csak nagyon lassan homályosult el a társadalomban velük szemben beidegződött megkülönböztető hozzáállás. 1975-ben például nyilvánosságra került kilenc különböző „Buraku lista”, melyekben titokban a burakumin közösségek lakhelyéről, foglalkozásáról jegyeztek fel információkat, ez alapján pedig könnyen ki tudták deríteni, ki tartozik a burakuminok közé, és egyes nagyvállalatok ez alapján kívánták elkerülni burakumin származású alkalmazott felvételét.
A 20. században több szakszervezet is alakult a burakumin diszkriminációval szemben, melyek tevékenységét meghatározta adott politikai vagy ideológiai hovatartozásuk; ezek a szervezetek a Suiheisha (1922-1941), a Buraku Kaihō Zenkoku (1946-1955) – később Buraku Kaihō Dōmei (1955- ) néven, a Dōwakai (1960- ) és a Zenkoku Buraku Kaihō Undō (1976- ).[1]
Ajánló, ha bővebben elmerülnél a témában:
Csendom Andrea, A japán buraku társadalmi réteg kialakulása és gyökerei: A kegare félelem, in.: Közel, s Távol IV. Az Eötvös Collegium Orientalisztika Műhely éves konferenciájának előadásaiból 2014., Eötvös Collegium Budapest, 2016, 403-425. URL: http://honlap.eotvos.elte.hu/wp-content/uploads/2016/08/Kozel_s_Tavol_IV.pdf
Forrás:
James Miura, Not Even Human: The Birth of the Outcaste in Tokugawa Japan, University of Hawai‘i at Hilo HOHONU 2019 Vol. 17 URL: https://hilo.hawaii.edu/campuscenter/hohonu/volumes/documents/NotEvenHumanTheBirthoftheOutcasteinTokugawaJapan.pdf
Nicholas D. Kristof, Japan’s Invisible Minority: Better Off Than in Past, but Still Outcasts, New York Times, Nov. 30, 1995, URL: https://www.nytimes.com/1995/11/30/world/japan-s-invisible-minority-better-off-than-in-past-but-stilloutcasts.html?pagewanted=all
Yasumasa Hiresawa, Yoshiro Nabeshima, Minoru Mori, Ichiro Akashi, Dowa education: Educational challange toward adiscrimination-free Japan, Buraku Liberation and Human Rights Research Institute, 1995. URL: https://blhrri.org/old/blhrri_e/dowaeducation/dowa_education.pdf
[1] https://www.britannica.com/topic/burakumin
