Wagner Nándor és Akiyama Chiyo élete, a wagneri életmű, valamint a Wagner Nándor-, és a Molnár Sándor-kiállítás
Írta: Vadász Fruzsina, 2023. 02. 04.
Egy előadás-esemény kettő előadó részvételével, kettő filozófus művész kiállított tárlata, egy magyar és egy japán művész szerelme és közös életműve, egy kutatói interjú, rengeteg ajándékba kapott könyv és szakkiadvány, sok-sok inspiráció, lelkesedés, felfedezni váró élettörténet, és még több felfedezni váró titok, rejtély és gondolat …
A jelen írás tárgyául szolgáló eseményeket és témákat, motiváló erőket a fent említettekkel lehetne összefoglalni. A történet 2022. október 29-én kezdődött a Műcsarnokban, Prof. Dr. Hidasi Judit meghívására vettünk részt a „Wagner Chiyo asszony és a japán nő” című, tárlatvezetéssel egybekötött előadás-eseményen, ahol nemcsak Wagner Nándor és (Akiyama) Wagner Chiyo életébe, művészi munkásságába kaphattunk egy érdekfeszítő betekintést Kiss Sándortól, hanem a japán nőket és a japán-nemjapán vegyes házasságokat érintő mindennapi-társadalmi-jogi kérdésekbe is Hidasi Judittól.
Később a történet egy kutatói interjúval bővült ki, amely során Kiss Sándortól, az Academia Humana Alapítvány elnökétől személyes és bennfentes történetekkel bővültek az ismereteink Wagner Nándor és Wagner Chiyo (Akiyama Chiyo) munkásságáról, életéről, házasságáról, szerelmükről és mindenről, ami az ő életművüket jellemzi. Később már a megszerzett és felvértezett „bennfentes tudással” visszamentünk a Műcsarnokba, hogy még egyszer meglessük nemcsak a „Wagner Nándor 100 | A bölcselet szobrásza” című kiállítást, hanem a „Molnár Sándor: Festőjóga” címűt is, hiszen a kettő tárlat egy időben, egy helyen, egymást követve (Molnárt követi Wagner) kerül kiállításra egészen 2023. február 5-ig. A Wagner-kiállítás apropója Wagner Nándor születésének századik évfordulója, az említett előadás eseményé pedig Chiyo elhalálozásának első évfordulója volt.
Ahogy Hidasi Tanárnőtől is megismerhettük, Japánban a vegyes házasságokat először 1863-ban engedélyezték, amely 1897-ig csupán 265 regisztrált esetnek adott lehetőséget, mindez a II. világháborút követően ugrott meg az amerikai hatásoknak betudhatóan, 2006-ban már 40.000 vegyes házasság köttetett meg. Wagner Nándor és Akiyama Chiyo kapcsolata, szerelme és házassága a japán-magyar kulturális kapcsolatoknak a szimbóluma is lehetne, hasonlóan Taketsuru Masataka és Jessie Roberta Cowan (Taketsuru Rita) kapcsolatához, amelyről, mint a japán-skót kulturális-gazdasági kapcsolatok szimbólumáról már egy korábbi cikkünkben is írtunk. Nándor és Chiyo élete és szerelme Masataka és Rita kapcsolatához hasonlóan egy kalandos történet…
Élettörténet és szerelem: Nándor (1922 – 1997. nov. 15.) és Chiyo (1930 – 2021. okt. 29.)
Solti András: Wagner Nándor és Wagner Chiyo
(A fényképeket a szerző készítette a Műcsarnok engedélyével.)
Wagner Nándor 1922. október 7-én született Nagyváradon, építészetet az ottani műszaki szaklíceumban tanult, szobrászatot pedig később Budapesten, (1940-1941) utóbbi tanulmányait a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakának a hallgatójaként (1946-1947) mélyítette el. Első feleségétől, Győrffy Dórától négy gyermeke is született. Azonban az 1956-os események, és az azokban való részvétel miatt három gyermekükkel, Nándorral, Zoltánnal és Katalinnal emigrálniuk kellett Svédországba, Lund városába, ahol negyedik gyerekük, Bálint született. Kapcsolata Győrffy Dórával sajnos megromlott, amelyet egy tragédia is tetézett – Nándor fiuk egy motorbalesetben életét vesztette.
Akiyama Chiyo 1930. szeptember 22-én született Szapporóban, a városalapító családok egyik gyermekeként. Katonatiszt apját korán nyugdíjazták, aki később a családja gyógyszervállalatát megörökölte. Chiyo a család negyedik gyermeke volt, aki mindenki szeretetét, figyelmét megkapta, kicsit vadóc volt, azonban az udvariassági rendnek is pontosan megfelelt. Önmagát egy elkényeztetett lányként írta le. Okos volt, könnyen és gyorsan tanult, a korai kamaszkorát a II. világháború ideje alatt élte meg, iskoláit ezalatt az idő alatt végezte el. Tizenöt éves korában élte meg a japán kapitulációt és az amerikai megszállás kezdetét. Mivel a megszállás hatására a helyi középiskola koedukálttá vált, és Chiyo konzervatív édesanyja félt attól, hogy ide beírassa a lányát, a középiskolai tanulmányait Tokióban végezte el. Később 1954-ben Japán első női egyetemén („Japan Women’s University” – 日本女子大学) angol nyelv és irodalom szakon szerezte meg a diplomáját, művészeti-festészeti ismereteket másodszakon tanult. Professzorai műfordító és tolmács szerepre buzdították. Chiyo első házassága egy elrendezett házasság volt egy doktorral, amely nagyban különbözött a korábbi, boldog családi életétől, a férje kegyetlenkedett vele. A hat évig tartó házasságba belefáradt Chiyo még az USA-ba is követte a Harvard Orvostudományi Tanszékén tanuló férjét, ahol annak ellenére, hogy sok férfi kereste az ő társaságát, nagyon egyedül érezte magát. Férje később Svédországban szeretett volna tanulni, Chiyo oda is követte őt, azonban a szenvedésekkel teli kapcsolat miatt hazautazott Japánba, ahol a családja arra hivatkozva, hogy évszázadokig nem volt válás a családban, hallani sem akart a válásról. Svédországban később Chiyo majdnem öngyilkos lett, ebből a helyzetből segítette ki őt egy francia professzor, akinek Chiyo japán nyelvet tanított és aki arra hivatkozva, hogy Nándor talán elfogadja Chiyo-t tanítványának, mutatta be a kettő megromlott házasságú és elkeseredett embert egymásnak. Chiyo életkonfliktusát végül a konzervatív, ámde jószívű és találékony édesanyja oldotta fel, akinek ugyancsak szimpatikussá vált Nándor. Ő intézte el, hogy a válás sikeres legyen, és hogy a szigorú japán erkölcsök ellenére, illetve azokkal összhangban a társadalom is elfogadja azt. Egy nyomozói munka eredményeként derült ki, hogy Chiyo első férje az egyik alkalmazottjával íratta meg azokat a szerelmes verseket, amelyekkel Chiyo-nak udvarolt annak idején, és az is kiderült, hogy a férj a házasságot csupán az orvosi karrierje egyik lépcsőfokának tekintette, beházasodván egy olyan családba, ami egy gyógyszervállalatot tulajdonolt és irányított. Mivel Nándort gyerekkorában a Bushidō-ra a nagyapja, Lao-Ce tanításaira és a taoizmusra az édesapja tanította, a Kelet felé vonzódás, és a japán nőkről magában alkotott eszménye miatt azonnal beleszeretett Chiyo-ba, szerelem volt ez első látásra.
Nándor és Chiyo temperamentuma közötti különbségek azonnal megmutatkoztak. Míg Chiyo nagy szorgosan azonnal festeni szeretett volna, addig Nándor nagy ráérősen először is arra vágyott, hogy megismerkedjenek és megteremtsék közös életfeltételeiket. (Chiyo akvarell festményeket festett.) Azonban a kulturális és személyiségbeli különbözőségeket mindig át tudták hidalni megfelelő humorral és őszinte türelemmel.
A házasságra 1966. április 29-én, a „Császár születésnapján” került sor, eredetileg Tokióban telepedtek le 1969-ben, ahol Chiyo-nak volt egy kis földje egy rozoga házzal. Mashiko akkoriban egy 16.000-18.000 főt számláló kisváros volt Tochigi Prefektúrában, mely akkoriban 400 kerámia-műhelynek adott otthont, és Japán 70-80 vezető keramikusa, a vezető japán kerámia-stílusokat meghatározó művészemberek tevékenykedtek ott. A városka különleges adottsága az a kis hegy, ami köré épült a város, és ami Nándort is elkápráztatta. Egy erdős részben egy Nagyváradhoz közeli település, Remecz szellemét vélte felfedezni, és pont itt akartak eladni egy elhagyatott mezőgazdasági területet az öregek. Chiyo édesapjának az egyik barátja, Fujimatsu-san, Utsunomiya egyik bankjának a vezérigazgatója segített nekik a földvásárláshoz a hitelfelvételben – a garanciát ugyanis ő adta a hitelhez. 1970. január 15-én, a „felnőtté válás ünnepén” költöztek el Tokióból Mashiko-ba.
A nyolc telkes földön fokozatosan épült fel az az épület-, kert-, művésztelep-, és szobor-emlékmű komplexum, amely 13 épületével a mai napig is várja a látogatókat. Wagner Nándor nemcsak szobrász, hanem építész is volt, ő tervezte meg az összes épületét, és a földmunkát, kőmozgatást, hegesztést, oszlopépítést Chiyo-val együtt végezték el. Először a műtermet készítették el, és csak később azt a lakást, amiben közös otthonra leltek. 1970 év végére, egy év alatt készült el a műterem, ami Mashiko első vasbeton alapú házát jelentette, amely 10 méteres magasságával, komoly művésztechnikai felszereltségével, (daru, csörlő, egy hatalmas fekete tábla) külön könyvtárszobával és műhely-csarnokkal, raktár-helyiségekkel, kéménypillérrel, hatalmas kapuval a szobrok kiszállíthatóságára, három félemeletével a Wagner Nándor által tervezett épületek legmagasabbika.
1970 Szilveszter napján Nándor Beethoven IX. Szimfóniáját hallgatva agyaghoz nyúlt, és megalkotta életműve egyik leghíresebb szobrát, mely az „Anya gyermekével” címet viseli, és amelyet 1971-ben fejezett be, majd 1972-ben a Tochigi Prefekturális Szépművészeti Múzeum kertjében állították fel. Később 2020 szeptemberében a Tochigi Atlétikai Központ Parkjában került felállításra. Mivel Wagner Nándor és Chiyo a japán-magyar kulturális kapcsolatok szimbólumává vált, az ő nevük pedig Mashiko-val és Tochigi Prefektúrával fonódott össze, a 2020-as Tokiói Olimpiára készülő magyar sportolók vendéglátó prefektúrája is Tochigi lett, ahol a magyar sportolók is megcsodálhatták az „Anya gyermekével”-t.
Ahogyan Hidasi Tanárnő is összegezte, Wagner Chiyo életművét egy nem-tipikus életút, sok-sok külföldi élmény és tapasztalat, sajátos magánéleti fordulat és saját érdeklődés, illetve karrier jellemezte, amelyek mellett megfelelően alkalmazkodva az adott élethelyzetekhez, megfelelő elkötelezettséggel és türelemmel, kitartással tudott olyan támaszt és szolgálatot nyújtani Nándornak, ami egy hosszútávú gondoskodás keretén belül valósult meg. Mindezzel a feltétel nélküli bizalommal, elkötelezettséggel, kölcsönös áldozatvállalással egy életre szóló baráti kapcsolatot alakított ki Magyarországgal.
A művésztelep és az építészet
Wagner Nándor nemcsak építész és szobrász volt, hanem tájépítész is, akinek a mikromenedzselő perfekcionizmusától féltek a japánok is, emiatt változtatott az öltözködésén, és kezdett el bohókás stílusban sapkákat és kalapokat hordani, hogy ezt a gátlásokkal teli megítélést feloldja a japán közösségben, ahova tartozott.
A Mashiko-i, nyolc telkes művésztelepen tehát először maga a műterem épült fel, és csak később maga az a ház, amiben Nándor és Chiyo éltek, valamint a művésztelep későbbi épületei is, amelyek ma egy komoly épületkomplexumként is őrzik Nándor és Chiyo emlékét. A művésztelep 13 épületből áll, és építészeti újdonságokat, Nándor innovációit is tartalmazza, aki egy szerkezeti megoldást fejlesztett ki a tipikusan japán környezeti veszélyforrások, mint tájfun, földrengés ellen. Ez egy ötszögletű kialakítást jelent, amit Nándor először a műterem és a lakóház felépítése esetén alkalmazott, ezeket nevezte el „Pentagon Ház”-nak és „Pentagon Galéria”-nak, a kettő között egy fedett folyosó összeköttetésével.
A művésztelep része nemcsak maga a műterem és a lakóház, hanem egy teaház, meditációs szoba, egy oktatást segítő épület, kettő raktár, nyári szobrászstúdió, egy nyílt teázó is, minden fedett épület egységes tetőkialakítással bírt. Az oktatást segítő épület egy öt növendék számára alkalmas diákszállóval, tanulóterekkel, tanteremmel és egy könyvtárral felszerelt épület volt, ahol Nándor a tanító szobát egy beugró fél-helyiséggel toldotta meg, ide került Nándor pihenőágya. Nándor maga alakította ki a nyolc telkes föld domborzatát, a vizet ciszternákba gyűjtötte, aminek volt belső ciszternás része is, amiben kis piros aranyhalak úszkáltak, akiket egy különleges túlfolyó védett meg a kiszökés ellen. Nándor egy kisebb és egy nagyobb tavat is tervezett, amelyeket egy cikkcakk-alakban folyó „Sárkány-folyó” kötött össze, követve a domborzati kialakítást. A lentebbi nagyobb tóban lótuszvirágok úszkáltak, és e tó fölé építette meg a saját sírjukat is.
A meditációs szoba, vagyis beltéri teaszoba belső festése, színvilága hófehér és fekete, egy olyan optikai trükköt alkalmazva, hogy a fal egy része, illetve a sarkok feketére festése miatt a sarkok nem látszódnak.
Nándor a szoba asztalán egy Weöres Sándor-fordítású Lao-Ce könyvet, „Az Út és Erény könyvét” helyezte el. A nyári szobrászstúdiót is tudatosan, egy árnyékos területre helyezte, míg a nyílt teázót is egy tükör-trükkös mélyítésű, optikai látványvilágot kitágító megoldással valósította meg. A Műcsarnok-beli kiállításon a teaház rekonstrukciója is megtekinthető.
A szobrászat
Wagner Nándor életműve alapvetően három-négy országhoz kötődik, Magyarországhoz, Erdélyhez, (Románia) Svédországhoz és Japánhoz. Svédországban nyolc-kilenc, Japánban kilenc, Magyarországon hét, Erdélyben egy nagyobb-monumentálisabb köztéri szobor, illetve szoborcsoport ismert, mellettük azonban nagy az életmű felderítetlen, vagy kisebb méretű hagyatéka, aminek felderítését és kezelését Japánban a Wagner Nándor Alapítvány és Magyarországon az Academia Humana Alapítvány végzi.
Alapvetően és összegezve az életműre a transzcendentális, kelet-orientáltságú, anyaság-, és gyermekiség-központúság, a vízelem és a filozófia szeretete, a világvallások tisztelete a jellemző. A filozofikusság abban is tetten érhető, hogy Nándor 1987-ben megalapította a Tao Világkultúra Fejlesztési Intézetet, amely első elnöke is ő lett.
A magyar-román szakaszban (1940 – 1956) az akkoriban támogatott és elvárt szocreál stílust alapvetően kerülte, aminek legtipikusabb példája az 1952-re elkészített „Corpus Hungaricum” Rózsadombra tervezett kiállításának elutasítása volt, később az erre az eseményre készített szobrát 1999-ben Székesfehérvárott állították ki, már Nándor halála után. Hasonló volt a története az 1954-ben a Harmadik Magyar Képzőművészeti Kiállításon bemutatott József Attila-szobornak, ami nem a harcos proletárt, hanem a traumáktól szenvedő embert mutatta be, emiatt véglegesen csak 2005-ben Nagyváradon kerülhetett végső kiállításra. Köztéri kiállítási engedélyt kaphatott 1954-ben a Rákoskeresztúri Köztemetőben a „Fiát sirató asszony”, 1955-ben Dunaújvárosban a „Vízhordó lány”, és az 1955-ös megrendelésű, 1958-as albertfalvai kiállítású „Anyaság / Szoptató anya”, azonban az 1956-os események miatt a „Játszó fiúk” már nem Magyarországon került kiállításra.
A svéd szakaszra (1956 – 1969) a szobrásztechnikai újítások és azon ábrázolásbéli vágyak kiélése, traumák előhozatala volt jellemző, amelyeket a szocialista Magyarországon nem engedhetett meg magának. Az 1963-as „Angyal” szobor esetében a világon az elsők között alkalmazta a krómacél öntésének különleges szobrászati technológiáját, az 1964-es „Pierrot/Zsonglőr” egyféle szimbolikus „belül keserű – kívül vidám” önarckép, a „Táncoló gyerekek” annak a „Játszó fiúk” szobornak/szoborcsoportnak a továbbfejlesztett változata, amit Magyarországon nem engedtek neki kiállítani. További szobraiban, mint az 1956-os „Madár”-ban vagy az 1966-os „Lúd”-ban a levegőelem keveredik a vízelemmel, ezek ugyanis szökőkút-szobrok, valamint az 1969-es „Fény és árnyék” öntött beton nonfiguratív ábrázolás a levegőelemet kombinálja a fény-árnyék hatásokkal. Az 1966-ban elkészült „Örökkévalóság” szobrot Nándor és Chiyo magukkal vitték Japánba.
A japán szakaszra (1969 – 1997) az életmű kiteljesedése és megkoronázása volt jellemző. A már említett „Anya gyermekével” mellett az 1974-es naritai „Utazók védőszentje” és „Szivárvány szökőkút”, az 1983-as tokiói, szapporói és budavári „Földanya” is ide köthető.
Az „Utazók védőszentje” és a 14-16 m átmérőjű „Szivárvány szökőkút” különlegessége, hogy a Tokió-Narita Repülőtér előtt ez a szobor-szökőkút együttes búcsúztatja és üdvözli is az utazókat, rozsdamentes acél szerkezetével, szakrális motívumaival harmonikusan olvad bele és emelkedik ki a környezetéből, köszönti az utazókat. A „Földanya” egy torzított gömbplasztika, mely a tökéletesség és a harmónia szimbólumaként egy gyermekét átölelő anyát ábrázol, mely egyszerre testesíti meg a Világmindenséget, a Földet, az égboltot, és a mindenható anyaságot is. Wagner Nándor életművének, filozófiájának leggrandiózusabb összefoglaló megkoronázása, a „Filozófiai kert” is Japánban született meg, a szoborcsoport megalkotása 1977-ben kezdődött el, 1985-ben készült el a prototípus gipsz változat, majd 1994-ben került először kiállításra, Mashiko-ban. Később 2009-ben Tokió Nagano Kerületében is, és 2001-ben Budapesten a Gellért-hegyen is kiállítottak egy-egy további verziót. A Műcsarnokban ennek a szoborcsoportnak a 3D-s technikával beszkennelt és 3D nyomtatóval kinyomtatott 1:1 arányú változata tekinthető meg.
A „Filozófiai kert” egy kettő koncentrikus körből álló szoborcsoport, melyben Ehnaton Fáraó, Jézus Krisztus, Buddha, Lao-Ce ugyanabban a belső koncentrikus körben befele, egy fénylő gömb felé néz, Ábrahám pedig leborul előtte, ugyanebben a körben. A külső körben pedig Assisi Szent Ferenc, Bódhidharma és Mahatma Gandhi tekintenek ugyanarra a fénylő gömbre, mely az arctalan Mindenható Teremtőt szimbolizálja. Az alakok térbeli elosztása is az adott vallási-filozófiai irányzatok spirituális és földrajzi térképe alapján került meghatározásra. Wagner Nándor maga fűzte a szoborcsoporthoz a következő mottó-szerű kommentárt: „Együttműködés egymás jobb megértéséért! … Hogy a különböző kultúrák és vallási irányzatok képesek legyenek közelebb kerülni egymáshoz, vissza kell térnünk ahhoz, ami összeköt bennünket.”
Amikor Kiss Sándortól, az Academia Humana elnökétől a következőt kérdeztük:
„Ha újra visszamegyünk megnézni a tárlatot, milyen „szemüveggel” figyeljük meg a kiállítást? Mit javasol, mire érdemes kifejezetten odafigyelni?” …
… az alábbi választ kaptuk:
„Kezdjék el az olvasással, induljanak az életrajzi táblával, utána a térképessel, majd a magyar, svéd és japánt olvassák el. Utána kedvükre szabadon járjanak körül. Nézzék meg a két mellszobrot (Solti András alkotásai). A filmeket érdemes mindegyiket végignézni. A végén a Filozófiai Kert szoborcsoportot szobronként érdemes megnézni, különös figyelemmel a fényes központi gömbre. Jobbról és balról is kerüljék meg!”
Molnár Sándor: Festőjóga
Egy másik kérdésünkben pedig ezt kérdeztük meg:
„Molnár Sándor és Hamvas Béla diák-tanár viszonyban voltak, tehát a Molnár Sándor életútra, életműre nagyban hatott Hamvas Béla filozófiája. Ez csak véletlen, vagy szándékos, hogy a Wagner Nándor tárlat egy időben és egy helyen van kiállítva, mint a Molnár Sándor tárlat?” …
… amire ez a válasz érkezett:
„A Műcsarnok döntött így. Mindenesetre Wagner Nándor kiállításához ez a legjobb „hangoló” bevezető út.”
És valóban, a „Filozófiai kert” transzcendens kisugárzásától hemzsegő kiállító-térbe nekünk is jól esett egy olyan művész kiállításán keresztül eljutnunk, akinek a legfőbb filozófiai mestere a XX. század második felének egyik legmeghatározóbb, tanait és életfelfogását tekintve az egyik legtabusítottabb gondolkozója volt Magyarországon. A róla elnevezett városi könyvtár leírása szerint, Hamvas Béla (1897 – 1968) a legfőbb művében, a „Scientia Sacra”-ban az emberiség fő szellemi hagyományait, a népek vallásainak, filozófiáinak metafizikai örökségét tárgyalta, hasonlóan a Wagner Nándor-életművet koronázó „Filozófiai Kert”-hez. Hamvas Béla, habár őt 1948-ban „b-listázták”, és a könyvtári állásából is felfüggesztették, földművesként és raktárosként az árokparton ülve is fordított szanszkritból, görögből és héberből is. Wagner Nándorhoz hasonlóan vonzódott Lao Ce gondolataihoz, ráadásul „Az Út és Erény könyvét” is lefordította, valamint a japán kultúrát tekintve a haiku-fordításai is ismertek.
Molnár Sándort a kollektív tudatalatti világa érdekelte, célja a tisztán szellemi jellegű festészet létrehozása volt. Művészetében a világ egységének a létrehozására tett erőfeszítéseket. A kiállítás logikája is a keleti-ázsiai felfogások és a nyugati-európai felfogások logikájának egyfajta fúziója szerint épül fel, miszerint a tárlat az öt őselem, a föld, a víz, a tűz, a kristály és a levegő / üresség köré épül.
Molnár 1955 – 1961 között végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Budapesten. 1958-ban Magyarország egyetlen, a Japán Császár által is üdvözölt japánkertjének a kerületében, Zuglóban az ő vezetésével jött létre a szellemi-művészeti kérdésekkel foglalkozó képzőművész csoport, a Zuglói Kör, majd 1962-ben, „A festői elemek analízise” című elméleti-módszertani tanulmány megírását követően megismerkedett Hamvas Bélával, akit szellemi mesterének tekintett . Négy évvel később írta meg életprogramszerű művészetelméletét, amelyet Hamvas Béla nevezett el „festőjógának”. Egyféle szerzetesi magatartással 1987 – 1990 között belső emigrációba vonult, amelyet követően 2005-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanáraként is működött. A Munkácsy Mihály-díjas, Kossuth-díjas és a Magyar Festészet Napja Alapítvány életműdíjával is kitüntetett Molnár a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjaként, a Magyar Művészeti Akadémia képzőművészeti díjával is elismerést kapva, 2022. június 18-án hunyt el Budapesten.
Wagner és Molnár életműve, művészete és életfelfogása között sok párhuzamos hasonlóság fedezhető fel, és ez a taoizmushoz való vonzódásban is megnyilvánul. Molnár egyik könyve „A festészet útja” címet viseli, melyben a leírt gondolatokban taoista vonások találhatóak meg. A Molnár által megalapított művészeti-filozófiai irányzat, a FestőJóga hivatalos honlapját idézve: „Az ÚT az átváltozások teljes köre. Az elemeket a festőjóga nem megsemmisíti, fölszámolja, hanem különböző műveleteknek veti alá, hogy a szennyezettségtől megtisztulva egyesülni tudjanak a hierarchikusan fölöttük lévő elemekkel. Ez az áthatás művelete. Az elemek hierarchikus sort alkotnak, amelyben az alacsonyabb a magasabbal egyesül, amíg végül létrejön a teljes Egység, az Eggyel való azonosság, az Egy pedig az ürességbe olvad. A megnyilvánult, azaz a teremtés hiánytalanul visszakerül a meg nem nyilvánultba, a teremtés előtti állapotba, a valóságba.”
Amíg magában az említett könyvben az alábbi gondolatok is olvashatóak: „A kor, amelyben élünk, lepusztult, elromlott, hiányos, semmi sem egyezik az Igazsággal. A világgal és az emberrel együtt a művészet is darabokra hullott és összeomlott, és a megsemmisülés határán van. Ami egész tudatos életemben foglalkoztatott, az az igazság és a hazugság, a halhatatlanság és a halandóság (halál). Reméltem, hogy az igazság és a halhatatlanság, illetve különválasztása a hazugságtól és a halandóságtól a legfontosabb.”
Források és Javasolt Irodalmak:
Akiyama Koji: Wagner Nándor ma lenne 100 éves. Híd Japán és Magyarország között. PPT
Kiss Sándor József: Alapítónk emlékére. Wagner Chiyo asszony. 1930 Szapporo – 2021 Tokió. Budapest, 2022. május 23. PPT
Hidasi Judit: A japán nőkről. „Wagner Chiyo és a japán nő” Emlékülés Wagner Nándor szobrászművész feleségének tiszteletére. Műcsarnok/Budapest 2022. október 29. PPT
Kutatói Interjú Kiss Sándorral 2022. november 17-én. (Vadász Fruzsina)
Wehner Tibor: Wagner Nándor. A filozófus szobrász / The philosopher sculptor. 1922 – 1997. Budapest, 2006. Holnap Kiadó.
Az Academia Humana Alapítvány honlapja: http://wagnernandor.com/ (utolsó letöltés: 2022-12-12)
In memoriam Chiyo Wagner. Ehír.ro, 2021. december 9. – https://www.ehir.ro/in-memoriam-chiyo-wagner/ (utolsó letöltés: 2022-12-12)
Műcsarnok: „Wagner Nándor 100 | A bölcselet szobrásza” című kiállítás, 2022. október 8. – 2023. február 5. – http://mucsarnok.hu/kiallitasok/kiallitasok.php?mid=LnRSaNn1FOfYj8nmadPLhO (utolsó letöltés: 2022-12-12)
Műcsarnok: „Molnár Sándor: Festőjóga” című kiállítás, 2022. szeptember 30. – 2023. február 5. – https://www.mucsarnok.hu/kiallitasok/kiallitasok.php?mid=XyMThqysInZmaa5uHuLx58 (utolsó letöltés: 2022-12-12)
Hamvas Béla életpályája. Hamvas Béla Városi Könyvtár. – http://www.hbvk.hu/eletpalya (utolsó letöltés: 2022-12-12)
Hamvas Béla (1897–1968) író, filozófus. Artpool Művészetkutató Központ. – https://artpool.hu/Hamvas/eletrajz.html (utolsó letöltés: 2022-12-12)
A Hamvas Béla Alapítvány és a MEDIO Kiadó honlapja: https://hamvasbela.hu/ (utolsó letöltés: 2022-12-12)
Terebess Ázsia E-Tár: Hamvas Béla Tiszapalkonyán. In.: Terebess Online. – https://terebess.hu/keletkultinfo/hamvasbela2.html (utolsó letöltés: 2022-12-12)
Terebess Ázsia E-Tár: Lao-ce Tao-tö-king Hamvas Béla fordítása. In.: Terebess Online. – https://terebess.hu/keletkultinfo/laohamvas.html (utolsó letöltés: 2022-12-12)
Japán haiku műfordítók mutatója: Hamvas Béla japán haiku fordítása. In.: Terebess Online – https://terebess.hu/haiku/mufordito/hamvas.html (utolsó letöltés: 2022-12-12)
A FestőJóga művészeti-filozófiai irányzat honlapja: https://festojoga.hu/ (utolsó letöltés: 2022-12-12)
Molnár Sándor: A festészet útja. Budapest, 2013. Irály Kiadó.
