Szerelem, házasság és válás a megosztott társadalmú Japánban: az „Aristocrats” című japán társadalomkritikai játékfilm

Társadalomtudományi szemléletű filmismertető és társadalomkorrajz

Írta: Vadász Fruzsina, 2022. 05. 09.

Filmadatlap

Filmcím: あのこは貴族 (Anoko wa kizoku) // Aristocrats
Rendező: Sode Yukiko
Főszereplők: Kadowaki Mugi, Mizuhara Kiko, Kora Kengo
Megjelenés éve: 2020/2021
IMDb-Filmprofil: https://www.imdb.com/title/tt12440140/?ref_=ttfc_fc_tt

A filmről személyesebben, rövidebben …

A film első tekintetre úgy tűnhet, mintha női sorsokról, női nézőkhöz szólna, akiket a csendes és mély érzelmek, valamint a gazdagság harmóniája nyűgöz le – akiknek ez szűrődik le a filmből, azok bizony nem kicsit tévednek. Jellemzően olyan alkotás ez, ami nem mindenkinek fogja elnyerni a tetszését, ugyanis se nem mozgalmas, se nem látványos, inkább csendesen mély és visszafogottan szép. A filmet első sorban azoknak ajánlom, akiket a japán társadalom mélystruktúrái, a társadalom szerkezetét fenntartó szokások, és a társadalom egyenlőtlenségei iránt mutatnak érdeklődést. Azok számára, akiket a japán társadalom, családügy, esetleg a japán családjog is mélyebben és részletesebben érdekel, igazi csemege ez a film, mert rengeteget lehet belőle tanulni, okulni és tapasztalni – ide tartozom én is, mivel a releváns jogi vonatkozásokkal kapcsolatosan korábbi kutatásaim és tudományos publikációim[1] voltak és a jelenlegi a szakdolgozatomat is a japán családügy tematikájából írtam, így különösen nagy élményt nyújtott a film érzelmi mondanivalója és a tanulságai is.

A film kettő nő életéről, egy házasság nyélbeütéséről, annak lezárásáról, a társadalmi osztályok különbözőségéről szól és arról, hogy kinek mit is jelent a boldogság.
Egy fiatal, felsőbb osztálybeli nő magányos utazásával kezdődik a történet – Haibara Hanako (Kadowaki Mugi) családi vacsorára igyekszik, és késve érkezik egy elegánsabb, hagyományos étterembe, ahová azonban nem egyedül, hanem egy partner oldalán várták. Halkan kínos a pillanat, majd a családtagok között Hanako szingli-életmódja lesz az elsőszámú téma. Az estén a családtagok több generációval képviseltetik magukat. A jelenet kínos éle adja meg a motivációt Hanako számára, hogy párt és férjet keressen magának, összekötő barátok és hivatásos közbenjárók segítségével. Végül meg is találja az illetőt Aoki Keichiro (Kora Kengo) személyében, aki egy gazdag és előkelő család fiúgyermeke, és ennek megfelelően a politikusok társadalmi osztályának is a tagja. Pár találkozás és randevú után megtörténik a lánykérés, valamint a jegyesség után az esküvő is.

A jegyesség időszakában ismerkedünk meg Tokioka Miki (Mizuhara Kiko) jelentősebb megpróbáltatásokkal járó, és a nő elé magasabb kihívásokat görgető életével. Miki egy vidéki, alsóbb osztályból érkező, kitartó és szorgalmas dolgozó nő, akinek önszorgalmából sikerült felvételt nyernie egy rangosabb egyetemre, ahonnan azonban a családi körülményei miatt még annak elvégzése előtt távoznia kellett. Később hostess munkából átlépve az IT cégek világába önerejéből emelkedett fel a felsőbb osztályok mindennapi életébe. Ő volt Keichiro szellemi és lelki társa addig, amíg Keichiro össze nem házasodott Hanakóval.
A kettő nő szeretetnyelve és boldogság-felfogása merőben különbözik egymástól. Hanako számára a film elején az jelenti a boldogságot, amire a családja nevelte őt, vagyis egy tökéletes házasság egy tökéletes fellépésű és tökéletes társadalmi státuszú férfival, azonban idővel ebben a szerepkörben abszolút magányosnak és elhagyatottnak érzi magát.
Ezzel ellentétben Miki még a saját családi környezetétől eltérő, felsőbb osztálybeli közegben is természetesen mosolyog és viselkedik, és emiatt a természetesség miatt is képes Keichiro figyelmét jobban magához vonzani, mint Hanako elmagányosodása.
Hanako a házassága kezdetén a saját társadalmi osztályának játékszabályait betartva keresi a boldogságot: termékenységi klinikákra jár, a barátnői babaváró zsúrjain vesz rész. Azonban minden igyekezete ellenére sem tud teherbeesni. Mindebből kiutat keresve szakít a hagyományos szabályokkal és dolgozni kezd, ez viszont ahhoz vezet, hogy a feleségi feladatait elhanyagolja, és a férje lelkétől is eltávolodik, a házasságuk pedig válással végződik.
Végül Hanako a saját társadalmi osztályában, egy hegedűművész barátnője karrierjének menedzsereként találja meg azt az utat, amelyen kiteljesedhet. A film zárójelenete egy általánosiskolai koncert, ahol Hanako mint a barátnője menedzsere, és Keichiro mint az iskola politikai patrónusa vesznek részt. Ahogy egymásra néznek, a tekintetükben megbocsátás és boldogság tükröződik.
A film egyik központi jelenete az, ahol Hanakót, hegedűművész barátnője bemutatja Mikinek, akitől Hanako tanácsot kér Keichiroval kapcsolatban – milyen ember is ő, hogyan lehetne szeretni és megérteni, hogyan tudná Keichiro lelkét olyan módon megfogni, ahogy az Mikinek sikerült. Tanulságos az a jelenet is, amikor Miki a magasabb osztálybeli, újsütetű barátnőivel ül le teázni egy elegánsabb és drágább étteremben, ahol Mikire egy közelebbi barátnője rászól, hogy ne nézze az árakat az étlapon olyan látványosan.
Az a jelenet is sokatmondó, amikor a taxiban ülő Hanako vágyódva nézi a nála sokkal boldogabb, biciklivel közlekedő Mikit.
A kettő nő társadalmi osztálybeli különbségeit az a jelenet összegzi a legjobban, amikor Miki egy barátnőjével a gazdagságtól csillogó felhőkarcoló-negyed egyik felhőkarcolóján beszélgetve megjegyzi, hogy korábban egyiküknek sem adatott meg az a lehetőség, hogy ezt a látványt megtekinthessék, azonban arra, hogy egy magasabb felhőkarcoló tetejéről mindent beláthassanak, valószínűleg sohasem lesz lehetőségük.

A filmet a 2022-es Japán Online Filmfesztivál keretén belül nézhettük meg, mely 2022. febr. 14-től 2022. febr. 27-ig tartott, és 25 kortárs japán film megtekintését tette lehetővé.

A filmről tudományos-szakmailag, mélyebben …

A filmben pont annak a különbözőségét látjuk, ahogy a mai, kortárs Japánban a hagyományos, konzervatív elitista felsőbb társadalmi osztályok elváltak a posztmodern Japán alsóbb osztályaitól, amelyek kezdik feladni a hagyományos japán munkaetikai és családi hagyományok erkölcsiségét, míg a gazdagabb konzervatívabb felsőbb osztályok a mai napig igyekeznek megőrizni az évszázados japán hagyományokat. Mindennek a munkaügyi-gazdasági vonatkozásairól kettő korábbi cikkünkben is írtunk, egyrészt a hagyományos japán munkakultúra és munkahelyi etika kérdéseiről, másrészt pedig a gazdasági válságot követő gazdasági stagnálás időszakában a „nem hagyományos japán munkakultúra” és a munkaetika megváltozásáról is, az elsőnek megemlített cikkünkben azt is elmagyaráztuk, hogy mi is mindennek a gazdasági háttere, és mit is jelent a „Japán elvesztegetett évtizedei” kifejezés.

A filmben azt látjuk, hogy Hanako előre elrendezett vakrandevúkon keresi a megfelelő férj-jelöltet, míg Miki a saját kisugárzásával találja meg az egyetemi hallgatótársai között azt a lelki társat, akivel később szerelmi viszonyra is lép, ami később nem bizonyul tartósnak. Japánban külön fogalma van az elrendezett házasságoknak („mi-ai kekkon”) („見合い結婚”) és a szerelmi házasságoknak, („ren-ai kekkon”) („恋愛結婚”) az első a jellemző inkább a hagyományos japán családi erkölcsöket és szokásokat követőkre, míg a második inkább azokra, akik már mindehhez kevésbé ragaszkodnak. Jellemzően a felsőbb osztályok ragaszkodnak még a hagyományokhoz, míg az alsóbb osztályoknak ugyanehhez a ragaszkodáshoz való hajlandóságuk egyre inkább csökken, és mindemellett a lehetőségük is, mivel az „elvesztegetett évtizedek” egyik hátulütője is az, hogy a megváltozott gazdasági adottságok az alacsonyabb társadalmi osztályok lehetőségeit is erőteljesen befolyásolják. Mindez azt is jelenti, hogy aki „hagyományos módon” szeretne párt találni magának, egy olyan személlyel köti össze az életét, akivel a párkereső randevúk előtt jellemzően még nem találkozott az életben, és a párkereső randevúk során, illetve azokat követően alakítja ki azokat az érzelmi kötődéseket, amelyek később az egész párkapcsolatot és a házasságot, családot, mint társadalmi intézményt és alapegységet fenntartják. Mindez vagy barátok, közeli ismerősök, kollégák, esetleg rokonok, vagy hivatásos közbenjáró házasságszerző ügynökök, úgynevezett „nakōdo”-k („仲人”) segítségével történik meg. Emellett léteznek hivatásos házasságszerző ügynökségek és hivatásos, illetve kevésbé hivatásos párkereső internetes oldalak, okostelefonos alkalmazások is. A mostani filmben kettő „mia-ai” házassági kísérletre is példát láthatunk, amikor Hanakót a manikűröse bemutatja egy olyan férfinak, aki szintén párt keres magának, és amikor hivatásos módon elrendezett első randevú keretén belül megismerkedik Keichiróval. A film alapján levonható tanulság az, hogy egy olyan nőnek, akit a magasabb társadalmi osztályú családja nevelt még arra is, hogy a boldogságának a forrását egy tökéletes házasságban keresse, az alacsonyabb társadalmi osztályú közeli ismerőse által közvetített partner és az első randevú keretei, környezete sem volt megfelelő. Az a jelenet kínosan humoros, amikor Hanako mosdó-szünetre való hivatkozással szökik el a randevúról.

A film egyik későbbi jelenete Keichiro és Hanako válása, amikor Keichiro családjának a női tagjai finoman megpofozzák Hanakót, mely egyféle szimbóluma is a családból való kiközösítésnek. A jelenet enyhén megalázó és kínos. Japánban a Kr.u. 645-ös Taika Reform vezette be a „családi regiszterek” („koseki keichō”) („戸籍慶長”) rendszerét, ami ugyan a történelem során jogilag és politikailag néha-néha apró módosulásokon ment keresztül, az Edo-korban bővült ki a vallásos regiszterek (shintōista születési nyilvántartások, buddhista elhalálozási nyilvántartások) rendszerével. 1886-tól már császári, központi-nemzeti felügyelet alá is került a rendszer, többé-kevésbé azonban megőrizte a lényegét, és tulajdonképpen az eredeti rendszer lényege változatlan maradt a mai napig. Az a rendszer, miszerint egy-egy személy anyakönyvi kivonata nem egy központi szinten és individuális módon kezelt valami, hanem ahhoz a családhoz kötött, amihez az illető személy tartozik. Vagyis mindenki a születése után a származási családja regiszterébe kerül bele, és ha egy lányt vagy fiút (a korábbi történelmi korokban felnőtt férfit is, ha a családban nem született fiúgyermek,) adoptálnak, az illető lány vagy fiú (a korábbi történelmi korokban felnőtt férfi is) az adoptáló család családi regiszterébe vezetődött be. És ha egy nő megházasodott, a származási családja regiszteréből kitörölték, és a nemző családja, vagyis a férje családja regiszterébe vezették be. A japán felfogás szerint az illető személy mindig afelé a család felé tartozik hűséggel, amelyik család családi regiszterében szerepel a neve. Ha egy házaspár elválik, a feleséget kivezetik, vagyis törlik a férje családjának a regiszteréből, és visszakerül a származási családjának a regiszterébe. A rendszer logikájából eredően tehát a válás során a férj családja hajlamos olyan módon megélni az esetet, ami a feleséget bélyegzi meg azáltal, hogy a válást a feleség hűtlenségeként fogja fel, annak ellenére is, ha a válás a gyakorlati valóságban a férj hűtlenkedő és házasságtörő magatartása miatt történik meg. A mai japán írott válójogot az úgynevezett „conciliation first” szokásjogi jogelv hatja át, aminek megfelelően még a bírósági peres eljárás során is kötelező egy békéltetői bizottság bevonása, aminek a tagjai egy karrierbíró és kettő békéltető biztos, akik közül minimum egy fő nő. A rendszer hátulütője azonban az, hogy amíg a válások inkább az alacsonyabb társadalmi osztályú házaspárokra jellemző, addig a női békéltető biztosok jellemzően olyan magasabb társadalmi osztályok tagjai, akik a hagyományos japán családi értékrendet követve nem értik meg azokat a körülményeket és társadalmi problémákat, amelyekkel a válni szándékozó felek mindennap szembe néznek, és a válás okait is képezik. Habár erről a féle-fajta konfliktusról a békéltető biztosok és a váló felek között nem szól a film, a filmben diszkréten és nagyon szépen ábrázolt társadalmi különbségeket a felsőbb és az alsóbb osztályok között a japán családjog ezen válójogi aspektusa is tovább mélyíti.

Összegezve …

A film egyik tanulsága, hogy a boldogságnak több arca is lehet és nem biztos, hogy az a féle-fajta boldogság lesz hosszútávon fenntartható az ember életében, amire az embert gyerekkora óta nevelték. Valamint rész-tanulság az is, hogy nem feltétlenül az az ember a boldogabb, akiről a társadalmi osztálya alapján azt feltételeznénk. Egy következő tanulsága a filmnek, hogy Japánban a társadalmi osztályok közötti szokás-, és értékrendbeli falak nagyon nehezen lebonthatóak, ami még a szerelmi, házasodási és munkahelyi boldogulási lehetőségeket és hajlandóságokat is meghatározza. A film nem látványos, hanem visszafogottan szép, és nem mozgalmas, hanem mélyen elgondolkodtató. Olyan nézőknek ajánlanám a filmet, akik ízlésének és lelki világának mindez megfelel. Mindenesetre a film a véleményem szerint „megnézésre érdemes”, és bátorítom a kedves olvasó-nézőket, hogy a film lényegét kihámozva vonják le a saját tanulságaikat, mert ezen a filmen érdemes elgondolkozni…

 

Szakirodalom:

Jeff Kingston: Chapter 2. The Lost Decade. In.: Jeff Kingston: Contemporary Japan. History, Politics and Social Changes since the 1980s. Blackwell History of the Contemporary World, John Wiley & Sons Publisher, 2012.

Patricia Boling: Demography, Culture, and Policy: Understanding Japan’s Low Fertility. In.: Population and Development Review , Jun., 2008, Vol. 34, No. 2 (Jun., 2008), pp. 307-326. Population Council.

Edna Cooper Masuoka, Jitsuichi Masuoka, Nozomu Kawamura: Role Conflicts in the Modern Japanese Family. In.: Fisk University: Social Forces, Oct. 1962.

Robert J. Smith: Japanese Kinship Terminology: The History of Nomenclature. In.: University of Pittsburgh – Of the Commolwealth System of Higher Education: Ethnology, Vol. 1, No. 3 (Jul., 1962), pp. 349-359.

Laurel L. Cornell: Infanticide in Early Modern Japan? Demography, Culture, and Population Growth. In.: The Journal of Asian Studies , Feb., 1996, Vol. 55, No. 1 (Feb., 1996), pp. 22-50.. Association for Asian Studies.

Fabian F. Drixler: Conjuring the Ghosts of Missing Children: A Monte Carlo Simulation of Reproductive Restraint in Tokugawa Japan. In.: Demography , April 2015, Vol. 52, No. 2 (April 2015), pp. 667-703.. Springer on behalf of the Population Association of America.

Tamié L. Bryant: Marital Dissolution in Japan: Legal Obstacles and Their Impact. In.: Koichiro Fujikura: Japanese Law and Legal Theory. VOLUME 17:00, 1984.

 

[1] Vadász Fruzsina: A harmónia nevében? A családjog szimbolikája és problémás területei a XX–XXI. századi Japánban. In.: Doma Petra – Takó Ferenc: „Közel, s Távol” VI. Az Eötvös Collegium Orientalisztika Műhely éves konferenciájának előadásaiból 2016. I. kötet.; Vadász Fruzsina: „Smart Power” a japán jogrendszerben a nemzetalkotás és a nemzetközi kapcsolatok terén: Alternatív vitarendezési módok. In.: Salát Gergely –  Szilágyi Zsolt: Kulturális hagyomány a modern Kelet-ázsiai államban (pp.: 231-245.).

[2] A 2022-es Japán Online Filmfesztivál hivatalos honlapja: https://watch.jff.jpf.go.jp/

fb-share-icon
close

Merülj el velünk Te is a japán kultúrában!

MINDEN HÓ UTOLSÓ VASÁRNAPJÁN
HÍRÉT VISSZÜK A FRISS TARTALOMNAK!


Elolvastam és elfogadom a felhasználási feltételeket