„Honcso Nidzsusiko” – Jaegaki hime története

Varga Lilla, 2020. 05. 26.

 

 

Honcso Nidzsusiko (本朝廿四孝) c. dráma főhősnője Jaegaki-hime. Történetét először BUNRAKU (tradicionális japán bábszínház) darabként dolgozták fel 1766-ban, majd később KABUKI színpadra is vitték, és azóta Jaegaki-hime a három legfontosabb „hercegnő karakter” (szanhime) egyike,  az egyik legnehezebb onnagata szerep.

 

A hercegnő története a következő:

A szengoku-dzsidaiban, azaz a „hadakozó fejedelemségek korában” járunk (1467-1573). Takeda Singen, Kai tartomány ura és Nagao (Ueszugi) Kensin, a szomszédos Ecsigo tartomány ura ádáz ellenségek.
A sógun, Asikaga Josiharu elrendeli, hogy a két hadakozó család megbékélésének érdekében, Takeda fia Kacujori és Nagao lánya Jaegaki, ha elérik a megfelelő kort, összeházasodjanak.

Azonban rendelkezése után nem sokkal a sógunt meggyilkolják. A sógun emberei arra gyanakszanak, hogy a két viszálykodó család ölette meg Asikaga Josiharut, mert nem akarják megtartani a „békét hozó házasságot”. Ezért azt parancsolják, hogy Takeda és Nagao 3 éven belül találja meg a sógun gyilkosát. Ha nem járnak sikerrel, kötelesek legidősebb fiaikat feláldozni.
Takeda és Nagao esküt tesznek, mivel azonban a hajtóvadászat végül nem sikerül és nem találják meg a gyilkost, kénytelenek megtartani a szavukat, és gyermekeik fejét adni a sógunátusnak.
Az a hír járja tehát, hogy a Takeda család legidősebb fia, Kacujori, betartva a család ígéretét, rituális öngyilkosságot követett el. Valójában azonban Takeda egy hűséges tanácsadójának fia lett öngyilkos Kacujori nevében, míg Takeda igazi fia Minoszaku néven közemberként, álcázva él.

Minoszaku tisztában van vele, hogy valójában ő Takeda fia, és hogy visszaszerezze a Takedák legendás sisakját, melyet Nagao Kensin még régebben ellopott (és amely konfliktus miatt robbant ki állítólag a két család harca), álruhában elszegődik a Nagao családhoz. Az ott szolgáló Nureginu segítségével, aki a „hamis” Kacujori, a tanácsadó fiának szeretője volt,  Kacujorinak sikerül bejutni a Nagao házba.

Jaegaki-hime a házi-szentély előtt térdel, és illatáldozatot mutat be elhunyt(nak vélt) vőlegénye szellemének, Nureginu pedig mellette imádkozik (ténylegesen elhunyt) kedveséért, amikor megjelenik a valódi Kacujori, Minoszaku álnéven, kertésznek álcázva magát.
Jaegaki, mivel hasonlóságot vél felfedezni Minoszaku és vőlegénye portréja közt, rögtön beleszeret az idegenbe, és megkéri szolgálóját, Nuregunit, hogy hozzon össze nekik egy találkozót.
Nureguni belegyezik, hogy segít, cserébe azt kéri a hercegnőtől, hogy Jaegaki szerezze meg a sisakot Minoszakunak. Jaegaki ebből rájön, hogy Minoszaku valójában a halottnak hitt Kacujori, és Nureguni összejátszik a Takeda családdal. Habár először vívódik, hogy teljesítse-e a kérést, hiszen ha átadná Kacujorinak a sisakot, azzal elárulná apját, azonban nem tud ellenállni szerelmének, és végül megígéri, hogy megszerzi a sisakot.

Nagao Kensinnek azonban szintén gyanús lesz Minoszaku hasonlósága Kacujorival, ezért elküldi két szamuráját, hogy intézzék el a fiút. Miután Jaegaki tudomást szerez erről, kétségbeesetten figyelmeztetni akarja Kacujorit, azonban a lányt bezárják a házba.

A Takeda család legendás sisakját egy tavacska kis pavilonjában tartják. Jaegaki a pavilonba megy egyedül, gyászolni kedvesét, akinek életéért hiába könyörgött az apjának. Valamit tenni szeretne, hogy megmentse Kacujorit, ezért a kezébe véve a sisakot, imádkozik kedveséért – ha a tavacska nem lenne befagyva, egy csónakon megelőzhetné a férfi üldözőit, és időben figyelmeztethetné a veszélyre.

A tó fagyott tükrén a holdfény ekkor egy fehér róka arcát rajzolja ki a lány előtt. Jaegaki meglepetésében leteszi a sisakot, mire a róka eltűnik. Azonban amint a kezébe veszi újra, a róka nyomban feltűnik.
A róka-szellem valójában a Szuva szentély istenének familiárisa, és a sisak őrzése a feladata. Jaegaki felteszi a sisakot és azt kívánja, hogy megmenthesse szerelmét. Imájára válaszul, róka-lángok (kicunebi) gyúlnak, melyek körbeveszik őt, így védve a lányt és a sisakot. Valahonnan messziről kísérteties dobszó hallik, és a róka-lángok átvezetik Jaegakit a befagyott tavon. A hercegnő még az üldözők előtt utoléri kedvesét, és együtt elmenekülnek.

(Egy másik verzió szerint Jaegaki azt kívánja, bárcsak madár lenne, és Kacujori után repülhetne, hogy figyelmeztethesse a veszélyre. A szentély istenségét lenyűgözi, hogy a lány milyen állhatatosan szereti kedvesét, ezért segítségére küldi a szentélyt őrző rókákat, hogy segítsenek neki. A lány, a sisak birtokában és a szellem-rókák segítségével így el tud repülni Kacujori után.)

Az alábbi videóban a Honcso Nidzsusiko (本朝廿四孝) 1992-es BUNRAKU előadásának az a részlete látható, melyben az „ál” Kacujori harakirit követ el;

 

Forrás:
„Honcso Nidzsusiko” kabuki darab története
Kicunebi
Aubrey Halford, Giovanna M. Halford – The Kabuki Handbook: A Guide to Understanding and Appreciation, 1956.