Magányos japán vagy? Bérelj Cicát!  – レント　ア　ネコ 

Vadász Fruzsina, 2020. 05. 17.

 

Filmadatlap

Filmcím: Bérelj cicát!
japánul / nemzetközi cím: Rent a Neko / Rent-A-Cat  (レント　ア　ネコ)
Rendező: Naoko Ogigami
Főszereplő:
Mikako Ichigawa (Sayoko)
Megjelenés éve: 2012

Egy terápiás macskabérlet története japán módra

Sayoko, egy 30-as éveiben járó, különös lány, aki a nagymamájától örökölt házban, a nagymamájától örökölt sok-sok macskával él együtt, a nagymamájának kialakított kis, házi szentélynek áldoz, a nagymamája szellemével beszélget, kenyerét pedig nem egy nagyvállalat vagy egy minisztérium alkalmazottjaként keresi, hanem interneten tőzsdézik, jósol, reklámzenét szerez és az örökölt macskák közül az éppen legalkalmasabbat bérbe adja magányos bérlők számára, nagyon olcsón, 1000 yenért. Olyan helyen hirdeti magát és keres bérlőket, ahová tipikusan a magányos emberek szoktak járni – a város vízparti parkjában. A bérbeadás folyamataként meglátogatja a bérlők otthonát, szerződést irat alá velük, amiben azt is kikötik, hogy a bérleti szerződés meddig érvényes. Maga a film ez utóbbi tevékenységet járja körbe részletesen, miközben maguknak a bérlőknek is bemutatja a hátterét, azt az utat, ami miatt magányossá váltak – a film három bérlő és egy potenciális bérlő életét mutatja be.

Az első bérlő egy idősebb hölgy, akit ritkán látogat a családja, a férje pedig már rég óta nem él. A bérleti szerződés kikötése szerint a macska akkor került vissza Sayokóhoz, amikor az idős hölgy elhalálozott. A második bérlő egy, a középkoraiban járó üzletember – „salary man”, aki a céges kiküldetés miatt régóta nem volt otthon a családjánál. Itt a bérleti szerződés addig szólt, ameddig a bérlő vissza nem tér a családjához, azonban végül is a macskát megtarthatta és hazavihette magával, egy különleges kérés jóváhagyását követően. A harmadik bérlő egy fiatal lány, aki frissen az egyetemről kikerülve egy japán autókölcsönző vállalat ügyfélközpontjában dolgozik. Az ő esetében a macska akkor került vissza Sayokóhoz, amikor a bérlő elutazott. A negyedik, potenciális bérlő Sayoko volt iskolai osztálytársa, aki Sayokóhoz hasonlóan magányos életet él, azonban nem éppen a legerkölcsösebbet, ugyanis a rendőrség keresi.

A film azzal ér véget, hogy Sayoko a szokásos part menti macskabérbeadó útján összetalálkozik egy öltönyös fiatal fiúval, és elkezdenek beszélgetni. …

 

Macskás magányosság – elidegenedés japán módra

Miért is érdemes a filmet megnézni? Nemcsak a rengeteg macska és a szórakoztatóan elvont,furcsa Sayoko miatt, hanem amiatt is, mert rengeteget lehet belőle megismerni a mai Japánról.

A történet egyik szála a bérlők élettörténetének és elmagányosodásának a bemutatása, a másik pedig a főszereplő életének a bemutatása, ezek a negyedik potenciális-bérlő osztálytárs felbukkanásával fonódnak össze. Elsőre úgy tűnik, mintha a főszereplő élete harmonikus elégedettségben, nyugalomban telne, és ezt a boldogságot szeretné megosztani a magányos emberekkel, úgy, hogy a macsekokat olcsón bérbe adja nekik. A film során azonban egyre többször merülnek fel azok a dolgok is, amik Sayoko életéből hiányoznak, pl. egy hawaii utazás vagy egy szerelmes társ.

A magányos macskabérlők az „elmagányosult Japán” „tipikus szereplői”, akik a „magányos Japán” máig vitatott társadalmi problémáinak számítanak. A film ezeket mutatja be hol viccesen; például szórakoztató az a jelenet, amikor a megboldogult öregasszony pudingjából kér még egy utolsó adagot Sayoko, vagy amikor a hazaköltöző üzletember a macsek örökbefogadásáért esedezik a főhősnőnél, illetve a fiatal lány irodai elalvása is megnevetteti a nézőt. Hol pedig komolyan járja körbe a témát; bemutatva az idős hölgyek életét, akik már a férjük nélkül élnek, és akiket már az elfoglalt családjuk sem látogat; azokat a pénzkereső üzletembereket, akik pont, hogy amiatt sodródtak el a családjuktól, mert a családjuk fenntartására szolgáló pénzt a családjuktól távol keresik meg, és azokat a fiatalokat, akiket az egyetemről kikerülés után pénzkeresésre, boldogulásra, előbbre jutásra sarkall a japán társadalom. Ez utóbbinál a szereplő egy „moga”, egy modern lány, aki igyekszik önmaga megtalálni az útját férjhezmenetel nélkül. Az ő életük abszolút megfelel a japán társadalom hagyományos, illetve modern értékrendjének, és a filmet nézve Jeff Kingston: „Contemporary Japan” (magyarul: „Modern Japán”) c. könyvéből a „Families at Risk” (magyarul: „Veszélyeztetett Családok”) c. fejezet jutott eszembe.

Az ő „tipikusan japán” életüktől különbözik a főszereplő élete. Nem hajlandó rangsor szerint gondolkodni, nem hajlandó egy nagyvállalat teljes munkaidős beosztottjává válni, inkább szabadúszóként „freeter” dolgozik, olyan módon, amivel a napi betevőjét is megkeresi, de amihez tehetsége is van, és amivel úgy érzi, hogy mások hasznára is válik. Sayoko olyan figura, aki a társadalom hiányosságait felnagyítva látja, mint egy paródiát, és pont emiatt határolja el magát a hivatalos japán értékrendtől. A film egyik legnagyobb ellentmondása pont ez – pont emiatt talál magának nehezen olyan társat, aki úgy fogadná el őt, ahogy van. A Sayako falára felakasztott kalligráfia-felirat „ne siessünk sehová, hanem figyeljünk oda az emberek arcára” is pont ellenkezik az elvárt japán viselkedéssel, ami a szemkontaktust kerüli. A film egyik érdekes ellentmondása az, hogy amíg a macskák bérbeadásával a bérlők élete megoldódik, addig Sayoko életében a ki nem mondott problémák, vágyak, egyre többször merülnek fel, amikkel saját magának kell szembenéznie.

 

Jeff Kingston szerint a japán családok főbb problémái

Jeff Kingston a japán társadalommal, társadalmi problémákkal foglalkozó angol nyelvű szakirodalom legismertebb és legtöbbet idézett szerzője napjainkban. Könyvet írt többek között a jelenkori Japán kihívásairól, Japán társadalmi átalakulásáról, Japán politikai rendszeréről és a fukushimai katasztrófa kezeléséről. A hagyományos Japánban a családok számítanak a társadalom építőkövének, és Kingston szerint itt a legnagyobb problémát (I.) a válások, (II.) az egyedül álló édesanyák helyzete, (III.) a családon belüli erőszak, (IV.) a gyermekbántalmazások és (V.) az öngyilkosság jelentik. (1993-2003-ig a válások aránya 43%-kal nőtt meg, az egyedülálló édesanyák fele él szegénységben, a nők 1/7-ét bántalmazza férje odahaza, évente 40.000 gyermeket bántalmaznak a szüleik otthon, és Japán gyakran szerepel az öngyilkossági világranglistán az első helyen, ami főleg az édesapákat érinti.) Ezek a társadalom feszültség-levezetésének következményei, aminek az oka többek között az az elvárt „tipikusan japán” viselkedésforma, ami a film macskabérlőinek az életén követhető nyomon. Mindemellett úgy gondolom, hogy a Jeff Kingston-féle öt problémakör nemcsak az itt megjelenő macskabérlők élethelyzeteinek az egyik oka, hanem magának az elmagányosodott életnek is – már 10 éve is, a háztartások egynegyede egy fős háztartásokból állt.

 

Irodalom:

Jeff Kingston: „Chapter 4: Families at Risk” (In.: Jeff Kingston: Contemporary Japan History, Politics and Social Change since the 1980s (Wiley-Blackwell Publishing; 2011))

Képek forrása:

Plakát
1.
2.
3.
4.
5.
6.